A veszprémi Szent Mihály Főszékesegyházban tartott szombat esti ünnepi szentmisét és koncertet követően vasárnap Magdi születésének helyén folytatódott a hálaadás. A szigligeti ünnep különleges jelentőségét az adta, hogy a Szűz Mária Szent Neve-templom közössége ezen a napon vehette át Boldog Bódi Mária Magdolna ereklyéjét.
Udvardy György érsek atya köszöntőjében felidézte, hogy a főegyházmegye kereste azt a méltó alkalmat, amikor az Egyház előírásainak megfelelően elhelyezhetik az ereklyét Magdi szülőhelyén. Erre különösen szép lehetőséget kínált a születésnapjához kapcsolódó ünnep.
A főpásztor hangsúlyozta: a szentek és boldogok ereklyéinek tisztelete mindig Krisztusra irányítja a figyelmet. Az ereklyék azoknak a krisztusi erényeknek a jelei, amelyek egy szent vagy boldog életében láthatóvá váltak, és amelyek bennünket is az életszentség útjára hívnak.
Homíliájában Udvardy György érsek atya a vasárnapi evangélium, Jézus vízen járásának története nyomán ugyanahhoz az alapvető kérdéshez vezette vissza a híveket, amely a Magdi születésnapján bemutatott veszprémi szentmise tanításának is középpontjában állt: milyen az Isten, hogyan van jelen az ember életében, és miként ismerhetjük fel jelenlétét?
Mint mondta, könnyebb észrevenni Istent akkor, amikor megtapasztaljuk gondoskodását, amikor életünkben minden érthetőnek és rendezettnek tűnik. Sokkal nehezebb felismerni jelenlétét a váratlan helyzetekben, a félelemben, a próbatételek és a bizonytalanság idején. Az evangélium azonban arra tanít, hogy Krisztus ilyenkor is jelen van – akár egészen más módon, mint ahogyan azt mi elképzeltük vagy vártuk.
Péter apostol történetében a hit próbája válik láthatóvá. Amíg tekintetét Krisztusra szegezi és bízik benne, képes megtenni azt, ami emberileg lehetetlennek látszik. Amikor azonban saját korlátai, tapasztalatai és félelmei kerülnek előtérbe, süllyedni kezd.
Érsek atya rámutatott: hinni nem csupán azt jelenti, hogy tudunk valamit Istenről, hanem azt is, hogy megtesszük, amire Krisztus hív bennünket. „Hinni azt jelenti, hogy megteszem azt, amit Jézus mond.” Ez megmutatkozhat a megbocsátásban, a testvéri közösség építésében, a gondviselésbe vetett bizalomban vagy éppen abban a döntésben, hogy nem engedjük, hogy félelmeink és korlátaink határozzák meg életünket és jövőnket.
György érsek atya Boldog Bódi Mária Magdolna életét is ennek az evangéliumi képnek a fényében állította a hívek elé. Magdi nem ideális, minden nehézségtől mentes körülmények között jutott el az életszentségre. Életét családjának nehézségei, a szegénység, a gyakori költözések, a két világháború közötti társadalmi és gazdasági problémák, majd a háború közelsége is meghatározták. Mindezek között tudott mégis boldog lenni, mert hitt Krisztusban és bízott tanításában.
Ahogyan Péternek ki kellett lépnie a viszonylagos biztonságot jelentő csónakból, úgy Magdi életében is újra és újra szükség volt arra, hogy bátran válaszoljon Krisztus hívására. Nem csupán vértanúságának pillanatában tette ezt, hanem hétköznapi döntéseinek sokaságában is. Éppen ezért példája ma is bátorságot adhat a keresztény ember mindennapi döntéseihez.
A szentmise végéhez közeledve a főpásztor átadta Bedy Imre plébánosnak Boldog Bódi Mária Magdolna csont-ereklyéjét és az ereklye hitelességét igazoló dokumentumot. Érsek atya arra bátorította a híveket, hogy kérjék Magdi közbenjárását a főegyházmegyéért, a papokért, a családokért és különösen a fiatalokért. Kiemelte, hogy Magdi életszentsége a fiatalok körében különösen nagy érdeklődést vált ki, személye pedig valamennyiünk számára bátorítás lehet.
– Ennek az ereklyének a jelenléte erősítse meg mindannyiunkat abban, hogy életszentségre kaptunk meghívást – fogalmazott, majd hozzátette: – Legyen ez erőforrás, legyen ez bátorítás.
Homíliájában is felhívta a figyelmet, hogy az ereklyére nem valamiféle „varázsszerként” tekint az Egyház. Az ereklye olyan jel, amely az életszentségre és azokra a krisztusi erényekre irányítja a figyelmet, amelyek a boldog életében megmutatkoztak.
Bedy Imre plébános köszönetében felidézte az elmúlt esztendők szigligeti történéseit. Mint mondta, szolgálatának négy éve alatt számos alkalommal megtapasztalhatta Magdi közbenjárását. Ebben az időszakban újult meg a Szűz Mária Szent Neve-templom, majd a Rókarántón található Szentháromság-kápolna is.
Köszönetet mondott a szigligeti híveknek, a helyi önkormányzatnak, a templom körül szolgálóknak és mindazoknak, akik munkájukkal vagy anyagi támogatásukkal hozzájárultak az elmúlt évek fejlesztéseihez.
A plébános kiemelte: különleges öröm és büszkeség a közösség számára, hogy Boldog Bódi Mária Magdolna ereklyéje mostantól állandó helyet kapott szülőhelyének templomában.
Szigligetre egyre több zarándok érkezik Magdi nyomait keresve. Bedy Imre emlékeztetett arra is, hogy előző nap, augusztus 8-án Magdi feltételezett szülőhelyén emlékhelyet, illetve emléktáblát áldottak meg, amely ezentúl földi élete kezdetének is emléket állít. – Nagy becsben fogjuk tartani és őrizni Magdi csont-ereklyéjét – fogalmazott a plébános.
Az ereklyét a szentmise után az előre elkészített ereklyetartóban helyezték el, a hívek pedig egyéni tiszteletadásra járulhattak elé.
Az ünnepi szentmise így különleges módon kapcsolta össze Magdi születésének helyét azzal az életszentséggel, amelyet az Egyház immár boldogként állít a hívek elé. Szigliget, ahol 105 évvel ezelőtt Bódi Mária Magdolna földi élete elkezdődött, most ereklyéjének állandó őrzőhelyévé is vált.
Fotó: Halász Gábor
