Zarándokok gyűltek össze a devecser–kolontári Szentkútnál Fogolykiváltó Boldogasszony ünnepén, a kegyhely ősi búcsúnapján. Az ünnepi szentmise főcelebránsa és szónoka Szijártó László, várpalotai esperes-plébános volt. A szentmisében különösen is hálát adtak egy gyermek születéséért, akinek szülei hosszú éveken át imádkoztak gyermekáldásért.
A zarándokokat köszöntő Mokos János plébániai kormányzó atya arra hívta fel a figyelmet, hogy a Szentkút forrása jelképesen is Isten kegyelmére mutat: ahogyan a víz fizikailag felüdíti az embert, úgy válik Mária Szent Fia, Jézus Krisztus által a kegyelmek közvetítőjévé. Felidézte azt is, hogy Márfi Gyula emeritus veszprémi érsek korábban a Szentkutat a gyermekáldásért végzett imádság különleges helyévé tette. Az idei búcsú ezért is adott különleges alkalmat a hálaadásra: egy fiatal házaspárnak, akik állhatatosan imádkoztak gyermekért, megszületett a kisfia.
Szijártó László atya a szentmise elején arról beszélt, hogy örömmel tér vissza újra és újra a Szentkúthoz, ahol már újmisés kora óta rendszeresen megfordul. A híveket arra kérte, hogy kéréseiket és hálaadásukat egyaránt helyezzék a Szűzanya elé, kérve közbenjárását Szent Fiánál.
Homíliájában az emberi élet várakozással, bizonytalansággal és megpróbáltatásokkal teli időszakairól elmélkedett. Mint mondta, ami örömteli, annak idejét gyakran rövidnek érezzük, a fájdalommal, nehézséggel és küzdelemmel járó időszakok azonban sokszor végtelenül hosszúnak tűnnek. A devecser–kolontári kegyhelyen évszázadok óta azért gyűlnek össze a hívek, hogy szabadulást kérjenek bajaikból, nehézségeikből, majd pedig visszatérjenek hálát adni a meghallgatott imádságokért.
A szónok Mária életét állította a zarándokok elé példaként. Bár Isten kiválasztotta arra, hogy a Megváltó édesanyja legyen, nem mentesítette a bizonytalanságtól, a várakozástól és a fájdalomtól. Mária nem kapott előre minden kérdésére választ, kapott azonban egy ígéretet és az angyal bátorítását: „Ne félj!”
Szijártó László atya hangsúlyozta: Mária életében egymást követték a nehézségek, egészen Jézus keresztjéig. A Golgotán nem tudta megváltoztatni a körülményeket, nem tudta visszafordítani az eseményeket, egyvalamit azonban megtehetett: jelen volt szenvedő Fia mellett.
„Mária kitartott a legvégsőkig” – fogalmazott a szónok, aki szerint ez a magatartás a ma élő keresztény ember számára is követendő példa.
A homília személyes tanúságtétellel is összekapcsolódott. Az esperes felidézte annak a házaspárnak a történetét, akik tíz éven keresztül vártak gyermekre. Imádkoztak, zarándokoltak a Szentkúthoz és más kegyhelyekre, miközben újra és újra szembesültek a fájdalmas kérdéssel: miért nem teljesül a gyermek utáni vágyuk? A lelkipásztor elmondta, hogy erre a kérdésre ő maga sem tudott kész választ adni. Vannak ugyanis olyan kérdések az ember életében, amelyekre nem találunk megfelelő magyarázatot, és amelyek akár egész életünkben Isten titkai maradnak. A házaspár azonban a hosszú várakozás alatt is kitartott Isten és egymás mellett. Tíz év után pedig gyermekükkel együtt érkezhettek a Szentkúthoz hálát adni.
Az ünnepi szónok három gondolatot bízott különösen is a zarándokokra. Elsőként azt: nem vagyunk egyedül. A Szűzanya, aki ott állt Jézus keresztje alatt, az ember mellett is jelen van nehézségeiben, és Krisztussal együtt segít hordozni a bánatot, a félelmeket és a bizonytalanságot.
Másodikként arra emlékeztetett, hogy Isten akkor is velünk van, amikor nem értjük őt – akkor is, amikor nem látjuk világosan akaratát, és nem értjük, miért történnek bizonyos események velünk vagy szeretteinkkel.
Harmadik gondolatként így fogalmazott: „Nem kell tudnom, hogy mit hoz a holnap, elég tudnom, hogy a holnap kinek a kezében van.” Ahogyan Isten jelen volt a múlt eseményeiben és jelen van a mában, úgy a jövőben is velünk lesz – hangsúlyozta.
A szentmise végén Mokos János plébániai kormányzó atya köszönetet mondott mindazoknak, akik a búcsú előkészítésében és a kegyhely gondozásában részt vettek, köztük Sidó Lászlónak, családjának és munkatársainak, valamint a Szent Cecília Kórusnak és karnagyának. Mokos János atya megköszönte Devecser város és Kolontár község önkormányzatának támogatását, valamint valamennyi segítő szolgálatát.
Szijártó László várpalotai esperes-plébános atya arról is beszélt, hogy immár legalább huszonnegyedik alkalommal szolgált a Szentkútnál. 2027-ben ünnepli ezüstmiséjét, felmerült, hogy a következő év egyik búcsúján a kegyhelyen is együtt adjanak hálát papságának huszonöt esztendejéért.
A szentmise végén a híveket arra is buzdították, hogy a Szentkúthoz kapcsolódó imameghallgatásaikat írásban juttassák el a devecseri plébániára. Ezeket a tanúságtételeket a kegyhely történetének dokumentálásához szeretnék összegyűjteni, hogy mások is értesülhessenek az itt megélt kegyelmekről és imameghallgatásokról.
Fotó: Menyhárt Máté
