Magdi nagyon készült a karácsonyra. Mindent elkövetett, hogy ne csak a gyártelepi templomban, hanem Litéren is legyen éjféli szentmise. Ez azonban egyre több nehézségbe ütközött.
A baj nem jár egyedül – mint mondani szokás. O. István atya súlyos gyomorvérzést kapott. Körülményeink között gyógykezelése lehetetlen volt, ezért Mosonba, szülővárosába kellett mennie. Nehéz szívvel hagyott ott bennünket, abban a reményben, hogy nemsokára már gyógyultan tér vissza.
– Most mit csináljunk? – kérdeztem Magditól. – Hogyan oldjuk meg a litéri éjféli misét? Ha kapnék segítséget, nem lenne gond.
– Kérjünk Veszprémből kisegítőt az ünnepekre.
– Az ötlet nem rossz. De tudja, hogy Mindszenty püspök úr is börtönben van. Nincs, aki intézkedjék.
– Látogassa meg az Atya a püspök urat és kérjen intézkedést.
– Megpróbálhatom, de nem hiszem, hogy sikerülni fog.
Magdi biztatására mégis megtettem – és sikerült.
Elérkezett a karácsony, Magdi utolsó karácsonya. Ezt még nem tudhattuk. Este hat óra felé eljött hozzám. Karácsonyi ajándékát hozta. Szentkép volt lelki csokorral és egy kis arany dióban viasz Jézuska. Letette az asztalra. Az én Jézuskám bizony szegényes, de szívesen hoztam. Ennél kedvesebben nem hozhatott volna.
Akkor előállt a kéréssel, amit ő „nagy kérés”-nek tartott.
– Ha megszerezném az engedélyt a hatóságtól és katonáktól, akkor valóban eljön az Atya Litérre éjféli misét tartani?
– Megterveztük, megígértem, ha az utolsó akadályt is elhárítja Magdi, akkor természetesen.
– Máris indulok!
– Ebben az időben este közlekedni már nem lehetett – folytatja József atya -, különösen nem a gyártelep körül. Mindenütt katonai őrség volt. A gyártelep fontos hadiüzem A front már nem messze, valamivel Balatonkenesén túl húzódott. Az egész országban december 24-én délután tartották meg az „éjféli” miséket, a légi riadók és a súlyos háborús helyzet miatt.
Karácsony késő délutánján és este, amikor mindenki örömet akart érezni a kis Jézus jászolánál, akkor Magdi hivatalba járt az engedélyért. Biciklizett, fáradt a sötétben a katonai őrök között, hogy az emberek lelkébe az igazi karácsonyörömét, a megszentelő kegyelem világosságát varázsolhassa.
Féltem, hogy az udvariasságot nem ismerő katona gondolkodás nélkül megtagadja az engedélyt. Magdinak azonban nem tudtak ellenállni, olyan szépen tudott kérni. Megszerezte az engedélyeket. Az elsötétítésért saját személyében kellett felelősséget vállalnia.
A katonai engedély mellett a község bírájától engedélyt szerzett ahhoz is, hogy a hívek szabadon közlekedhessenek az éjféli misére és haza. A szentmise helyét a kastély nagytermében rendezte be.
Körülbelül két óra múlva jött vissza boldogan. Átadta az én engedélyem példányát.
– Atya! Kérem, jöjjön kicsit korábban, mert lesznek gyónók, „nagyhalak” is.
– Egy órával előbb ott leszek.
Minden éjféli mise szép, de ez csodálatos volt a sok megtérő és az áldozók nagy száma miatt, Szentmise után Magdi hálásan megköszönte, hogy eljöttem, pedig köszönni valóm nekem lett volna. Hajnali negyed három lett, mire hazaértem.
Forrás: Temesi József Tanúságtétel liliommal, vérrel
Fotó: Magyar Kurír
