Az Ökumenikus imahét hatodik alkalmán, pénteken késő délután a veszprémi Szent László-templom falai között gyűltek össze a Krisztusban hívők közös imádságra.
A jelenlévőket Szabó János gazdasági helynök, plébános atya köszöntötte, hangsúlyozva: az ökumenikus imaalkalmakon bizalommal helyezik jóakaratuk jelét az Úr lábai elé, kérve, hogy az Isten gyógyító kegyelme hozza helyre mindazt, amit az emberi gyarlóság a történelem során Krisztus egyetlen egyházában megsebzett.
Az evangéliumi szakaszt Csernai Balázs atya olvasta fel a hegyi beszédből. Jézus radikális tanítása hangzott el a szeretetről, amely túlmutat az emberi határokon: „Szeressétek ellenségeiteket, imádkozzatok azokért, akik üldöznek titeket… Ti tehát legyetek tökéletesek, amint mennyei Atyátok tökéletes.” Ez az evangéliumi felszólítás az ökumenikus törekvések mély lelki alapjára irányította a figyelmet: az egység forrása az irgalmas, mindenkit szerető Atya.
Az igehirdetést Steinbach József, a Dunántúli Református Egyházkerület püspöke, a Magyar Református Egyház zsinatának lelkészi elnöke tartotta. Prédikációjának középpontjában Pál apostol Efezusi levelének mondata állt: „Egy az Isten, mindnyájunk Atyja, aki mindenek fölött áll, mindent áthat és mindenben benne van.” A püspök rámutatott: ez a kijelentés ma is felszabadító és eligazító, hiszen egy sokféle „igazságot” kínáló világban arra emlékeztet, hogy egyetlen élő és igaz Isten van, aki az emberileg megoldhatatlannak tűnő helyzeteket is megoldotta.
Az igehirdetés hangsúlyozta: Isten nemcsak általános értelemben minden élet forrása, hanem Jézus Krisztusban egészen közel jött hozzánk, és Atyánkká lett. Az Atya, a Fiú és a Szentlélek egysége rámutat arra az isteni harmóniára, amelyhez a keresztény közösségek is meghívást kaptak. Ez az egység nem elvont gondolat, hanem életformáló valóság, amelynek gyümölcsei a türelem, a szelídség, az alázat, a szeretet, az egység munkálása és a békesség.
Steinbach József püspök gyakorlati kérdésekkel fordult a hallgatósághoz: hogyan tudunk türelmesek lenni egy türelmetlen világban, szelídek egy durva közegben, és békességszerzők egy megosztott társadalomban? Rámutatott: ezek a gyümölcsök látszólag gyengének tűnhetnek, valójában azonban krisztusi erőt hordoznak. Akkor válhatnak láthatóvá, ha az ember alárendeli magát Isten akaratának, és elfogadja, hogy az Úr áll élete csúcsán. Ebben az alárendelődésben – a hüpomoné lelkületében – születik meg az a szabadság, amely képes a másikat önmagunknál különbnek tartani.
Az imaóra végén különösen megható pillanatként hangzott el a püspök személyes elköszönése. Elmondta: tizennyolc éven át szolgálhatott a dunántúli katolikus püspökségeken az ökumenikus imahéten, és most, püspöki szolgálata lezárulásához közeledve, búcsút vesz a veszprémi ökumenikus közösségtől. Háláját fejezte ki Udvardy György érsek atya, a lelkipásztorok és a gyülekezet szeretetéért, valamint azért az építő tapasztalatért, amelyet az itt megélt találkozások és igehirdetések során kapott. Kérte, hogy utódját majd ugyanolyan nyitott szívvel fogadják, ahogyan őt is fogadták.
A közös imádság megerősítette a résztvevőket abban, hogy az egység útja Krisztusban az Atyához vezet. A zenei szolgálatot a Szent László -templom kórus tagjai látták el.
