A magyar püspökök római ad limina látogatásának második napján, november 4-én, szerdán dr. Udvardy György veszprémi érsek, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia alelnöke mutatott be szentmisét a Santa Maria Maggiore-bazilikában. A főpásztor homíliájában Jézusnak, a Jó Pásztornak a példáját állította a püspöki szolgálat középpontjába, hangsúlyozva a személyes törődés, az egység szolgálata és az életet adó lelkipásztori magatartás jelentőségét. A magyar főpásztorok római zarándoklatuk során XIV. Leó pápával is találkoznak.
A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia tagjai november 3. és 7. között tesznek ad limina apostolorum látogatást Rómában. Az „apostolok küszöbéhez” tett látogatás során a püspökök felkeresik Szent Péter és Szent Pál apostol sírját, találkoznak a Szentatyával, valamint a Szentszék illetékes hivatalainak képviselőivel, hogy számot adjanak egyházmegyéik életéről, és megerősödjenek lelkipásztori küldetésükben.
A látogatás fontos része a négy nagy római pápai bazilika felkeresése, ahol a magyar püspökök közös szentmisékkel kezdik programjaikat.
November 3-án, kedden a Szent Péter-bazilika Magyarok Nagyasszonya-kápolnájában Erdő Péter bíboros, prímás mutatott be szentmisét, a homíliát Székely János szombathelyi megyéspüspök, az MKPK elnöke mondta.
Másnap reggel a Santa Maria Maggiore-bazilikában Udvardy György veszprémi érsek mutatott be szentmisét.
A szentmise kezdetén Udvardy György érsek arra emlékeztetett, hogy a magyar püspökök zarándokként érkeztek Rómába. Nem csupán saját személyüket és püspöki szolgálatukat hozzák magukkal, hanem mindazokat a közösségeket is, amelyeknek lelkipásztori gondozását az Egyház rájuk bízta.
„Zarándokként vagyunk itt Rómában, hozzuk saját szolgálatunkat, hozzuk a ránk bízott népnek a hitét, szolgálatát, hogy találkozzunk a Szentatyával és erősödjünk a hitünkben.”
A főpásztor kiemelte, hogy a négy nagy római bazilika meglátogatása különleges jelentőséggel bír a püspökök számára. Ezek a templomok a kereszténység történelmének kiemelkedő helyszínei, amelyek a hitben való megmaradásra, az Egyházhoz való hűségre és a püspöki szolgálattal járó felelősségre is emlékeztetnek.
Homíliájában Udvardy György érsek Jézus szavaiból indult ki: „Én vagyok a jó pásztor.”
Mint hangsúlyozta, ez az evangéliumi kijelentés az Újszövetség egyik legmélyebb isteni önkinyilatkoztatása. Jézus szavaiban nem egyszerűen egy követendő vezetői magatartás jelenik meg, hanem maga Isten tárja fel az emberrel való kapcsolatának lényegét.
„Én vagyok, aki van, aki érted van, aki benned van” – fogalmazott a főpásztor, rámutatva arra, hogy Krisztus személyében Isten közelsége és az ember iránti szeretete válik felismerhetővé.
A szentírási szakasz különös jelentőséget kapott a római látogatás során. A püspökök ugyanis éppen a Szentatyával való találkozásra készülnek, miközben a liturgikus ünneplésben Borromeo Szent Károly püspökre, a lelkipásztori megújulás kiemelkedő alakjára is emlékeznek.
György érsek atya felidézte, hogy János evangéliumában a jó pásztorról szóló tanítás közvetlenül a vakon született ember meggyógyításának történetét követi. Jézus meggyógyítja a vakon született embert, akit azonban a vallási vezetők kitaszítanak közösségükből. Ezzel szemben Krisztus megmutatja, milyen az igazi pásztor: nem elutasítja, hanem felismeri, megszólítja és oltalmazza a rábízottakat.
Érsek atya arra is rámutatott, hogy Jézus tanításában felismerhetők Ezékiel próféta szavai, amelyek az önző és hamis pásztorokkal szemben fogalmaznak meg súlyos figyelmeztetést. Krisztus azonban nem csupán egy a sok jó pásztor közül. Részletesen szólt arról, hogy Jézus személyében és magatartásában válik láthatóvá az igazi pásztori szolgálat.
A Jó Pásztor nem távoli vezetőként tekint a rábízottakra, hanem személyesen ismeri őket, és nevükön szólítja mindegyiküket. Ez a személyes ismeret jóval többet jelent az ember tulajdonságainak vagy élethelyzetének ismereténél. A főpásztor hangsúlyozta, hogy Jézus a pásztor és a nyáj kapcsolatát az Atya és a Fiú közötti mély, szeretetteljes közösséghez kapcsolja. Ahogyan az Atya ismeri a Fiút, és a Fiú ismeri az Atyát, úgy ismeri Krisztus is az övéit.
Udvardy György érsek különös hangsúlyt helyezett Jézus önkéntes áldozatára. Rámutatott arra a rendkívüli fordulatra, amelyet Krisztus tanítása jelent a pásztor és a nyáj hagyományos kapcsolatában. Míg az ember a juhoktól kapja meg mindazt, ami életét szolgálja – a gyapjút, a táplálékot –, addig Jézus éppen az ellenkezőjét mondja: „Én adom oda az életemet a juhokért.”
A homília központi gondolata a püspöki szolgálat és Krisztus pásztori magatartásának kapcsolata volt. Udvardy György érsek atya hangsúlyozta: a magyar püspökök római látogatása nem pusztán hivatalos egyházi esemény, hanem lelki megújulásra szóló meghívás is. A Szentatyával való találkozásra készülve a főpásztoroknak különösen is fel kell tenniük a kérdést: mit jelent ma Krisztus módjára pásztornak lenni?
„Mi püspökök a jó pásztorral akarunk találkozni, a jó pásztor szemléletét, lelkületét akarjuk újból és újból magunkra ölteni, és a jó pásztor módjára akarunk élni ránk bízottak körében, és ebben is szeretnénk megerősödést kapni.”
A főpásztor szerint a jó pásztori szolgálat mindenekelőtt a tiszta, világos és egyértelmű tanítás hirdetését jelenti. Ugyanakkor elválaszthatatlan tőle a nyáj védelme, az Egyház egységének szolgálata és a rábízottak iránti személyes felelősség. A püspök feladata nem merülhet ki a már jelen lévő közösségek vezetésében. Különös figyelemmel kell fordulnia azok felé is, akik a társadalom vagy az egyházi közösségek peremére kerültek, akik eltávolodtak, elgyengültek, vagy segítségre és gyógyulásra szorulnak. A Jó Pásztor példája arra hív, hogy a lelkipásztor ne várja csupán a hozzá érkezőket, hanem maga is induljon el azok felé, akiknek szükségük van a gondoskodására.
György érsek atya homíliájában a püspökök és papjaik közötti sajátos kapcsolatra is kitért. Mint fogalmazott, a püspökök különleges felelősséggel tartoznak a rájuk bízott papokért, akikre mintegy belső nyájként tekintenek. Felidézte, hogy a római látogatás előző napján, a Klérus Dikasztériumában folytatott találkozón is szóba került a lelkipásztorokról való gondoskodás kérdése. Mit jelent odafigyelni egy papra? Hogyan lehet észrevenni, ha segítségre szorul? Miként lehet mellette állni a nehézségek idején? Ezek a kérdések a püspöki szolgálat lényegéhez tartoznak.
A főpásztor hangsúlyozta ugyanakkor, hogy ez a gondoskodás nem korlátozódhat a papságra vagy az Egyház aktív közösségeire. A püspöknek az egyházmegye területén élő valamennyi emberhez kapcsolódnia kell, keresve a találkozás és az evangélium hirdetésének lehetőségeit. Ez a felelősség már az evangelizáció távlatát is megnyitja: Krisztus szeretetének minden emberhez el kell jutnia.
Homíliája végén Udvardy György érsek ismét Jézus szavaihoz tért vissza. A Jó Pásztor megvéd, táplál, gondoskodik az övéiről, és az élet bőségét, az élet teljességét akarja számukra. Ez a krisztusi magatartás jelöli ki a püspöki és papi szolgálat valódi célját is. A lelkipásztor küldetése nem önmagára irányul, hanem azokra, akiknek szolgálatára meghívást kapott.
„Életet ad, életet adó pásztorok akarunk lenni.”Ezzel a gondolattal zárta homíliáját Udvardy György érsek a Santa Maria Maggiore-bazilikában.
A szentmisét követően a magyar főpásztorok folytatták római ad limina látogatásuk harmadik napi programját, amelynek keretében további szentszéki találkozók vártak rájuk.
A november 5-i program kiemelkedő eseménye lesz a XIV. Leó pápával való találkozás, amely különleges lehetőséget jelent a magyar püspökök számára, hogy megerősödjenek az apostoli küldetésben, az Egyház egységének szolgálatában és a rájuk bízott közösségek iránti felelősségükben.
Fotó: EWTN.hu Facebook oldal
