Alsóörs, Boldog Gizella királyné templom
A mai Alsóörs település első említése 1215-ből való. Kezdetben Felsőörs filiája volt, 1478-ban vált önálló plébániává. Templomának első említése 1318-ban történt, de építése ennél korábbi, a 13. századra tehető. A település a középkorban elnéptelenedett, templomát később a reformátusok vették használatba. Bár a kutatók régóta sejtették, hogy a település felett emelkedő dombon, 18. századi kiépítésben fennálló református templom magába foglalja a középkori épület maradványait, ezt csak a közelmúltban végzett műemléki kutatások igazolták.
Előzmény
Alsóörs római katolikus híveit 1779-től a paloznaki, 1941-től 1945-ig a felsőörsi plébánia gondozta. Ahogy az utóbbi idők kutatásai rámutattak, az 1920-as évek balatoni nyaraló népessége pasztorációs igényeket támasztott és templomépítési hullámot indított el a tó körül. Alsóörsön az 1920-as évektől napirenden volt egy kápolna építése, ezért az egyházközség több szomszédos telket is megvásárolt 1924-1925 folyamán. E vásárlásokat Rott Nándor püspök és a káptalan egyes tagjai, köztük Ádám Iván adományaiból. Itt épült meg 1932–1936 között a 11×7 méter alapterületű, Jézus Szíve tiszteletére szentelt kápolna, sekrestye és paplakás, mellette harangláb. A miséző hely sokáig Felsőörs fíliájaként működött. Az építkezést további adományok és a hívek munkája tette lehetővé.
1945 után gyermeklétszám növekedése miatt iskolát kellett létesíteni, amelyet épület hiányában a kápolnában a helyeztek el, amely így egy tanítói lakást és egy előtérrel ellátott nagyteremet foglalt magába. Az épület egyik vége fatáblákkal volt elrekeszthető: itt kapott helyet az oltár. A plébániát Alsóörsön 1945-ben Mindszenty József alapította meg. Az iskolát azonban 1948-ban államosították, az iskolaépületben csak a fatáblákkal leválasztott hely maradt a katolikus egyház tulajdonában, azzal a kikötéssel, hogy a tanítás zavarása nélkül továbbra is használhatják istentiszteleti célokra a tantermet. A közös használat egészen az 1980-as évek elejéig fennállt.
A településen régóta növekvő igény volt már új, nagyobb befogadóképességű imahely létesítésére. Az iskolakápolna, főként nyaranta már nem tudta kiszolgálni az igényeket. 1981-ben az egyházközség Horváth József Berárd – ferences szerzetes – plébánossal közös levélben fordult az egyházi és világi hatóságokhoz az 1937-ben vásárolt Jókai utcára nyíló telken való építkezés ügyében. A kérvényhez két tervváltozatot mellékeltek: Fabó Zsigmondné, illetve Chiovini Róbert mérnökök munkáját. Az egyházi kérés találkozott a tanácsi szándékokkal, így az elvi építési engedélyt 1982-ben megadták. A Tanács már 1977-től foglalkozott az iskolabővítés feltételeinek megteremtésén. Telekrendezéseket és az egyházi használat kiváltását követően 1985-ben szinte egyszerre épülhetett meg a mai Endrődi utcai nagyszabású iskola, és mellette az egyházi tulajdonú telken az új templom. Az építkezés idején azonban már Körmendy József veszprémi kanonok, történész, püspöki levéltáros, felsőörsi plébános (1961–1991) volt Alsóörs plébánosa, mivel a helyi plébánia oldallagos ellátását 1985-ben ismét Felsőörshöz rendelték.
Történet
Az imaház több tervváltozat után 1985–1987 folyamán épült fel. 2011-ben Boldog Gizella királyné ujj-perc töredékének ereklyéjét kapta meg a templom, ekkor belső felújítást követően ünnepén, május 7-én az ő tiszteletére nevezte át a templomot Márfi Gyula püspök.
A plébániaház csak 2015-ben épült meg a templom mellett. 2016-ban az építkezés 30. évfordulója alkalmából kétnapos megemlékezést tartottak. Ekkor áldották meg az építkezés két kiemelkedő alakjának márvány emléktábláját: „Horváth József Berárd OFM 1948-1985 alsóörsi plébános emlékére” és „Dr. Rosta Ferenc fehérvári s. püspök emlékére. Az ő segedelmével épült fel a templom 1986-ban.” 2019-ben tetőfelújítás volt.
Leírás
Mivel a kertvárosias beépítéshez igazodik az épület, így a templom tájolása is eltér az általánostól: főhomlokzata északkeletre, szentélyfala délnyugatra néz. Ez, együtt a nyílásrendszerrel, szokatlan fényviszonyokat eredményez.
A templom mellett közvetlenül, de különállóan épült a plébániaépület, kissé hátrahúzva és a forgalomtól a kerten belül keskeny kerítéssel leválasztva. Az épületegyüttes a településrészen szokásos beépítési módnak megfelelően az utcavonaltól beljebb, a telek hátsó részén épült, a rendelkezésre álló teljes szélességet elfoglalja, így a szűk telken 120 fő befogadására alkalmas épületet sikerült kialakítani
A kertkaputól keskeny betonjárda vezet az épülethez, két oldalán növénybeültetéssel. Az út végét magas fák közt az épület haránt irányban végigfutó tetőgerince felett kibukkanó kereszt jelzi.
A főhomlokzat előtti nyitott előtér és harangláb a Szlezák-féle haranggal (Fotó: Simon Anna, 2025)
Az épület előtti téglány előtér beton négyzetlapos burkolatú, több sorban kültéri padokkal, köztük mára már a párkánymagasságot elérő, árnyékot adó fákkal. A szabályos elrendezésű bútorok és fák egyenrangú „berendezési” elemek, amelyek az előteret meghitt fél-enteriőrré alakítják, egyúttal a lakóövezeten belül megteremtik az imaház meghitt saját miliőjét. Oldalt nagyméretű téglából falazott tömör kerítésfal határolja, melynek anyaghasználata nagyobb léptékkel, de hasonló alakítással már a templombelsőt előlegezi. Itt kapott helyet jobbra a harangláb, illetve a kerítésfalon az építtetők tiszteletére 2016-ban állított két emléktábla.
Horváth József Berárd plébános (1941–1985 Alsóörs) állította össze plébánia történetét, 1958-ban lezárt kéziratát a Főegyházmegyei Levéltár őrzi. Ebben az alsóörsi harangokról feljegyzi, hogy „Harangláb volt az alsóörsi temető mellett. Az 1914-1918-as világháborúban elvitt harangok helyére hoztak két új harangot, melyeket Szlezák László öntött. Ezeket 1928-ban szentelték meg nagy ünnepélyességgel. (…) A harangok 1945-ben lekerültek az iskolakápolna udvarára.”
Ezt követi maga a valódi előcsarnok: az épület bejárata előtti fedett, de teljes homlokzatán nyitott tér, melynek hátfala üvegezett. A teljes átlátást csak a fa nyílászárók keretei tagolják, a felület hármas osztása megidézi a háromhajós templomok hagyományát. Szükség esetén a három kétszárnyú üvegajtó megnyitásával a belső tér–előcsarnok–előtér–udvar teljesen egybekapcsolható, ezáltal a külvilágtól finoman szakaszolt folyamatos út vezet a főoltárig. Az előcsarnok oldalfalán egy-egy közel életnagyságú bronz dombormű kapott helyet. Az előcsarnok sötét barnára pácolt sík lefedésének fa deszkázata folyamatos ívvel fordul ki a homloksíkra: a sajátosan alakított belső térlefedés elemének előhírnöke.
Már Szanyi György püspöki építész 1982-es korai terve szerint a teljes telekszélességet foglalta volna el az épület, egyszerű térlehatárolással, de tagoltabb tömeggel; a plébánia a kápolnával egybeépült volna. A terv már tartalmazta a nagyvonalú háromszögű formát, illetve a megvilágításra a hagyományos ablakok helyett a nagy üvegfelületeket, de utóbbiak még a függőleges falsíkba illeszkedtek. A lefedés egyszerűbb koporsó-forma volt, így helyet kaphatott a bejárat feletti karzat. 1983-as műleírása a falfelületek alakításáról csak annyit mond, hogy azok kívül-belül vakolt, meszelt kiképzést kapnak.
A végleges terv Ruttkay Gyula építész (Ybl-díj: 1988, veszprémi Cholnoky-lakótelep Magyarok Nagyasszonya temploma: 1990–1992) munkája. A megvalósult felületképzés az egyik jellegzetessége az épületnek, amely nem csak formai szempontból teszi izgalmassá a „doboz-formát”, de a falszövetet érzékeltető finoman strukturált felület érzékletesebbé teszi a fényt, ami adott esetben tartalmi-, ikonográfiai jelentéssel bíró eleme az építészeti tervnek. A belső tér a bejárat irányából egyenletes, de – a tájolás, a nyílások alacsony lehatárolása és a fák miatt – csak általános szűrt fényt kap. Az oldalfalak és a lefedés zárt, a templomtérben nem látható ablak. A fő megvilágítás az oltár feletti sávból érkezik, ahol a hullámzó fafödém az említett befüggesztett függőleges szakasszal ér véget. Mögé rejtve húzódik a födémben az az üvegezett bevilágító sáv, amely a sekrestye-vizesblokk-tároló alacsonyabb bővítménye felett, az emelkedő tető oromfalának teljes szélességében nagy mennyiségben gyűjti be és adja át a fényt. A szellemes tervezői megoldás egyrészt meredeken beeső súrlófényt eredményez, amely élővé, mozgalmassá teszi a felületeket, másrészt immateriális eszközökkel is erősíti a födém hullámainak hatását, mely a belépőt az oltár irányában való haladásra készteti.
A templomtér másik jellegzetessége a lefedés. Az egyenes vonalban emelkedő tetővonal alatt a bejárattól egyre meredekebben emelkedik és egyre nagyobb ívű hullámokat képez a mennyezet, a legszélesebb hullám legmagasabb pontján az oltár felett – mintegy elérve célját – visszahajlik és rövid függőleges szakaszban ér véget. A födémet függesztett fenyőfa-lemezekből szerkesztették.
A liturgikus berendezési tárgyak (oltár és papi székek), márvány keresztelő medence, a sekrestyebejárat geometrikus mustrával burkolt felülete, a világítótestek összefogott geometrikus formái jól illeszkednek az építészeti formákhoz. Kissé elüt ettől a főoltár Boldog Gizellát ábrázoló kortárs szárnyasoltára.
