Március 25-én, Gyümölcsoltó Boldogasszony ünnepén tartották meg a nagyböjti lelkigyakorlat sorozat hatodik, egyben záró alkalmát a Feltámadt Üdvözítő-templomban Veszprémben. A szentmise különös ünnep volt, hiszen a hívek nemcsak a húsvétra való közös készület utolsó állomására gyűltek össze, hanem Urunk születésének hírüladását, a megtestesülés titkát is ünnepelték.
Dr. Udvardy György érsek köszöntőjében arra irányította a figyelmet, hogy e gyönyörű ünnepen Isten hűségét és igazmondását szemléljük a Boldogságos Szűz Mária személyében. Mint mondta, Mária igenje az a készség, amelyre a nagyböjti idő is nevel bennünket: hogy készek legyünk kimondani Istennek, „itt vagyok, küldj engem”.
A főpásztor homíliájában felidézte a nagyböjti lelkigyakorlat teljes ívét. Az elmúlt hetekben a hívek a megtérő ember útját követhették végig: a befogadás szertartásától a gonosz lélek hatalmának megtöréséért mondott imán, a katekézisen, a tradíció átadásán és a hit visszaadásán át most elérkeztek a beavatás titkához.
Ez a záró alkalom annak az ünnepi pillanatnak a jelentését tárta fel, amikor az ember a szentségekben részesülve leveti a régi embert, és magára ölti Krisztust.
Érsek atya hangsúlyozta: a keresztény beavatás messze felülmúlja a vallástörténetből ismert emberi beavatási szertartásokat. Nem egyszerűen valamilyen titok birtokbavételéről van szó, hanem Isten irgalmából való újjászületésről, amely eltörli a bűnt, új viszonyt hoz létre az Istennel, és bevezeti az embert az egyház közösségébe.
A három beavató szentség ajándéka. A keresztény beavatás csúcspontját a keresztség, a bérmálás és az Eucharisztia jelenti. A keresztségben az ember meghal a bűnnek, és Krisztusban új életre támad. A bérmálásban a Szentlélek ajándékaival megerősödik, hogy felelősen tudjon dönteni saját életéről és az egyház küldetésében is részt vegyen. Az Eucharisztiában pedig Krisztus áldozatában részesül, és a Szentháromság életének közösségébe kapcsolódik be.
György érsek atya arra is rámutatott: a húsvéti ünneplés mindig erre a mély belső átalakulásra irányul. Nem csupán vallási szokások gyakorlásáról van szó, hanem arról, hogy Krisztus életét hordozzuk a mindennapokban.
A katekézis egyik központi kérdése az volt: mibe avatódik be a keresztény ember? Érsek atya erre válaszul elmondta: nem pusztán egy vallási közösségbe vagy hagyományrendbe, hanem magának a Szentháromságos Istennek az életébe. A beavatás által az ember részesedik Isten országának törvényeiben, megérti a kereszt logikáját, felfedezi a világ megszentelésének küldetését, és belép a Szentlélek újjáteremtő művébe. Ez az út erősíti meg benne az örök élet reményét is: azt a húsvéti hitet, amely nélkül keresztény élet sem létezhet.
A főpásztor hangsúlyozta: nem tudunk másként élni, csak a húsvéti reményben. Krisztushoz tartozni annyit jelent, hogy a keresztet már nem puszta szenvedésként, hanem az élet és a remény útjaként látjuk.
Mária igenje mint példa. A záró katekézis különleges hangsúlyt kapott Gyümölcsoltó Boldogasszony ünnepe miatt. A főpásztor Máriát az egyház anyjaként és mintájaként állította a hívek elé, aki befogadta az Isten igéjét, és életet adott a Megváltónak. Mária és József csendes, engedelmes igenje ma is utat mutat minden kereszténynek. Az ő készségük segít megérteni, mit jelent helyesen élni, mit jelent Isten akaratát elfogadni, és mit jelent örömmel készülni a húsvét ünnepére.
„Akarjunk ünnepelni” A prédikáció végén György érsek különös erővel buzdította a híveket arra, hogy a nagyhét és húsvét ünnepeit valóban közösen, a liturgia teljességében éljék meg. Mint mondta, sokszor fájdalmas látni, hogy a legnagyobb ünnepeinket milyen kevesen ünneplik át teljes valóságukban, pedig elég egyetlen indok a jelenlétre: ünnepelni akarok, mert a hitem húsvéti hit, és testvéreimmel együtt akarom átélni Isten jóságát.
Hála a közös készületért. A szentmise záró áldása előtt érsek atya hálát adott a közös hathetes készületért. Ismét arra bátorította a híveket, hogy használják fel jól a nagyböjt hátralévő idejét, és készüljenek tudatosan a húsvéti ünneplésre.
Dr. Takáts István érseki általános helynök plébános a hívek nevében köszönte meg az érseknek a hat héten át tartó lelki vezetést. Helynök atya egy képpel utalt Gyümölcsoltó Boldogasszony ünnepére: ahogyan a terméketlen fába beoltott új ág új életet és gyümölcsöt hoz, úgy újítja meg Isten jósága az emberiség fáját Krisztusban – és ebben a megújulásban mi magunk is részesek lehetünk.
A nagyböjti katekézis így nemcsak lezárása volt a nagyböjti lelkigyakorlat sorozatnak, hanem meghívás a húsvéti ünneplés teljességébe: hogy a közösen végigjárt út végén örömmel, megerősödött hittel és megújult szívvel léphessünk be Krisztus feltámadásának ünnepébe.
