Pünkösdvasárnap a hívek meghatott szívvel adtak hálát a Jóistennek a nemeshetési Szentlélek-templom felszentelésének 50. jubileuma alkalmából.
A jubileum alkalmából a templom előtt szabadtéri emlékkiállítást is rendeztek, amely az elmúlt ötven év fontosabb eseményeit, a templom építésének történetét, valamint a közösség életének meghatározó pillanatait mutatta be fényképek és visszaemlékezések segítségével.
Tódor Szabolcs h.esperes-plébános beszédében felidézte, hogy mintegy ötven évvel ezelőtt Koroncz László egykori esperes-plébános atya és a helyi hívek áldozatos, kétkezi munkával és nagy szeretettel építették fel a templomot a nehéz idők ellenére Török Ferenc tervei alapján. A bejárat fölött olvasható „Fluctuat, nec mergitur” („Hánykolódik, de el nem süllyed”) felirat a település nehéz sorsára és a közösség kitartására utal. Hangsúlyozta, hogy a kis közösség azóta is hűségesen kitart, és évről évre folyamatosan szépül a templom. Köszönetet mondott mindazoknak, akik szakértelmükkel és munkájukkal hozzájárultak a fejlesztésekhez, továbbá megemlékezett azokról is, akik már nincsenek közöttünk, de hitük szerint lélekben most is együtt ünnepelnek a közösséggel.
A szentmise elején pünkösd ünnepéhez kapcsolódva a gyermekek énekes-zenés műsorral köszöntötték az ünneplő közösséget, hozzájárulva a jubileumi alkalom meghitt és örömteli hangulatához.
Horváth Ferenc, Nemeshetés polgármestere köszöntőjében hangsúlyozta, hogy a templomépítés ötven évvel ezelőtt rendkívüli bátorságot és összefogást igényelt a közösségtől. Felidézte, hogy az akkori társadalmi és politikai környezetben szinte lehetetlen vállalkozásnak tűnt templomot építeni, mégis a nemeshetési emberek hite és kitartása győzedelmeskedett. Kiemelte, hogy a templom azóta is a közösség összetartozásának, hitének és erejének jelképe, amely hozzájárult ahhoz is, hogy a település megmaradjon és tovább éljen. Beszédében megköszönte mindazok munkáját, akik a múltban és ma is sokat tesznek Nemeshetés közösségéért.
Dr. Udvardy György érsek köszöntőjében hangsúlyozta, hogy a templom jubileuma az egyház és a közösség csodájának ünnepe. Kiemelte, hogy az elődök hite, áldozatos munkája és példája ma is irányt mutat a jövő számára. A szentmisét mindazokért ajánlották fel, akik a templom építéséért és fennmaradásáért dolgoztak, kérve számukra és a jelen közösség számára Isten kegyelmét és áldását.
A főpásztor homíliájában a hit, a közösség és a Szentlélek erejének jelentőségét állította a középpontba. Beszédében felidézte az üdvtörténet fő eseményeit: Isten megváltó szeretetét, Krisztus tanítását, halálát és feltámadását, valamint a Szentlélek elküldését, amely bátorságot és küldetést adott az apostoloknak. Hangsúlyozta, hogy a keresztény ember ma is ebből az isteni erőből él, ezért tekinthetünk egymásra testvérként, reménnyel és bizalommal a jövő felé fordulva.
Az érsek a templom építését a hit konkrét és kézzelfogható csodájaként értelmezte. Rámutatott: a templom olyan történelmi időszakban született meg, amikor a társadalmi környezet és az emberi számítások inkább a reménytelenséget sugallták, mégis akadtak emberek, akik hittek a közösség jövőjében. Mint mondta: „megtörtént a csoda”, mert Isten „teremti az erőt, teremti a bátorságot, teremti a megújulást”. Hangsúlyozta, hogy ez a templom nem csupán építészeti alkotás, hanem annak jele, hogy a hitből fakadó közösségi összefogás képes maradandó értékeket létrehozni.
Prédikációjában különösen kiemelte a Szentlélek ajándékát, a bátorság lelkét. Figyelmeztetett arra, hogy a mai ember sokszor elveszíti a reményt és a jövőbe vetett bizalmát, ezért újra fel kell fedezni az istenes gondolkodást és a közösségben való felelősségvállalást. Arra buzdította a híveket, hogy legyen bátorságuk kiállni az emberi méltóság, a család, az élet és a keresztény értékek mellett, még akkor is, amikor ez nehézségekkel jár. Példaként állította az elődök hitét és áldozatos munkáját, akik a közösség jövőjét szem előtt tartva építették fel a templomot.
Érsek atya beszélt az öngondoskodás és a hit továbbadásának fontosságáról is. Hangsúlyozta, hogy a keresztény közösségeknek nem szabad passzívan várniuk mások segítségére, hanem felelősséget kell vállalniuk saját lelki életükért, az imádságért, a templomért és a következő nemzedékek hitbeli neveléséért. Kiemelte, hogy a templom akkor tölti be valódi küldetését, ha mindennap Isten házaként szolgál, ahol az emberek imádságban, hálaadásban és közösségben találkozhatnak Istennel.
Prédikációjának fontos gondolata volt a tradíció szerepe is. Az érsek rámutatott: a hagyomány nem pusztán múltidézés, hanem élő örökség, amely segít eligazodni a jelen kihívásaiban és jövőt építeni. A hit, az ősöktől kapott értékek és a közösségi tapasztalat továbbadása nélkülözhetetlen ahhoz, hogy a következő nemzedékek is megtalálják helyüket és küldetésüket. Mint fogalmazott, az ünnep nem csupán visszatekintés, hanem „a jövő építése” is.
A főpásztor a jubileumi szentmise végén hálára és reményre buzdította a híveket. Arra kérte a közösséget, hogy elődeik példájából erőt merítve ma is merjenek felelős döntéseket hozni a jövőért, hogy a következő nemzedékek számára is élő hitet, megtartó közösséget és reményt tudjanak továbbadni. Zárásként azt kívánta, hogy Isten Szentlelke továbbra is vezesse, erősítse és őrizze meg a közösséget.
A szentmisén közreműködött a búcsúszentlászlói kegytemplom kórusa és a Zala Brass fúvósegyüttes.
Az ünnepi szentmisét követően szeretetvendégségre várták a résztvevőket, ahol a közösségépítés jegyében több generáció együtt tölthetett időt. A kötetlen beszélgetések és közös együttlét alkalmat adott arra, hogy a jelenlévők felidézzék a templom elmúlt ötven évének emlékeit, és tovább erősítsék az összetartozás érzését.
