Ünnepi szentmisére gyűltek össze a hívek Litéren, hogy hálát adjanak és emlékezzenek Boldog Bódi Mária Magdolna szűz és vértanú életpéldájára. A szentmisét Dr. Udvardy György érsek mutatta be, aki köszöntőjében kiemelte: az egyházmegye és az egész magyar egyház nagy ajándékként kapta meg a boldoggá avatás kegyelmét.
Mint fogalmazott, korábban évtizedeken át azért gyűltek össze a hívek, hogy imádkozzanak a boldoggá avatásért, ma azonban már hálát adhatunk ezért az ajándékért. Ugyanakkor hangsúlyozta: a szentek és boldogok nemcsak tiszteletünk tárgyai, hanem élő példák is számunkra, akiknek erényeit életre kell váltanunk mindennapjainkban. Ennek jegyében egy új hagyomány megszületését is célul tűzték ki, amely a vértanúság lelkületének és a keresztségi elköteleződés megújítását szolgálja.
A feltámadás ereje formálja életünket. Homíliájában a érsek atya a húsvéti idő, a „fényes hét” öröméből kiindulva vezette a híveket a hit mélyebb megértésére. Rámutatott: a feltámadás nemcsak öröm, hanem erő is, amely képes átalakítani az ember életét. Az apostolok példáját idézve hangsúlyozta: bár kezdetben ők is nehezen hitték el a feltámadás hírét, mégis személyes találkozásuk Krisztussal olyan erőt adott nekik, amely tanúságtételre és küldetésre indította őket. „Nem hallgathatunk arról, amit láttunk és hallottunk” – idézte Péter szavait, rámutatva arra a belső változásra, amelyet a feltámadás tapasztalata hozott létre.
Ez a találkozás ma is kérdés elé állít bennünket: hogyan élünk mi, akik hiszünk a feltámadott Krisztusban? A húsvét – hangsúlyozta – új értelmezési pontot ad az életünknek. Krisztus feltámadásából kiindulva értelmezzük a jót és a rosszat, kapcsolatainkat, hivatásunkat, jövőnket. Ez az új látásmód pedig új életformára hív: örömre, szabadságra, bátorságra, kezdeményezőkészségre és a szolgálat örömére.
A főpásztor különös hangsúllyal beszélt a vértanúságról, amely – mint fogalmazott – nem idegen valóság, hanem a keresztségből fakadó krisztusi radikalitás kiteljesedése.
Boldog Bódi Mária Magdolna életét is ebből a húsvéti fényből értelmezhetjük: fiatalon, tudatos döntéssel ajánlotta fel életét Krisztusért és embertársaiért. Ez a döntés önmagában érthetetlen lenne, ám a feltámadás fényében világossá válik: életének forrása és értelme Krisztus volt. Példája ma is megszólít: bátor tanúságtételre hív, arra, hogy az ember méltóságát a hit erejével képviseljük, és készek legyünk küzdeni a jóért – elsősorban önmagunkban, majd közösségeinkben.
Imádság a békéért
A szentmise végén a hívek XIV. Leó pápa felhívásához csatlakozva közösen imádkoztak a világ békéjéért. Az imádságban különösen kérték a háborúk megszűnését és azt, hogy Krisztus békéje – amely nem csupán a fegyverek elhallgatását, hanem a szívek átalakulását jelenti – valósággá váljon a világban.
A szentmise záró áldását követően György érsek Boldog Mária Magdolna ereklyéjével áldotta meg a jelenlévőket, majd a hívek elzarándokoltak Boldog Bódi Mária Magdolna vértanúságának helyszínére. Az emlékműnél érsek atya és Magdi élő családtagjai helyezték el az emlékezés virágait.
György érsek atya beszédében kiemelte: a hit egyszerre személyes és közösségi valóság, amelyet az egyház őriz teljességében, ugyanakkor a családok, közösségek és nemzedékek adják tovább élő tapasztalatként. Hangsúlyozta, hogy Boldog Bódi Mária Magdolna példája immár szervesen hozzátartozik egyházmegyénk hitéletéhez, és olyan kincs, amely nemcsak emlékezésre, hanem cselekvő tanúságtételre is hív.
„Amikor a hitet továbbadjuk, amikor a hagyományt éltetjük, valójában a jövőt formáljuk” – fogalmazott, rámutatva arra a gyönyörű felelősségre, amely minden hívő ember küldetése.
Az ünnep üzenete így lett küldetés: tanúságot tenni Krisztus feltámadásáról, és életünkkel továbbadni azt a hitet, amelyből Boldog Bódi Mária Magdolna is élt.
Fotó: Menyhárt Máté
