Június első csütörtökén ezúttal a badacsonytomaji Szent Imre-templomban gyűltek össze a hívek, hogy Dr. Udvardy György veszprémi érsekkel együtt papi és szerzetesi hivatásokért imádkozzanak. A Veszprémi Főegyházmegyében immár négy éve minden hónap első csütörtökén közös szentségimádásra és szentmisére hívják a híveket, válaszolva Jézus kérésére: „Kérjétek az aratás Urát, küldjön munkásokat aratásába.”
Köszöntőjében érsek atya hangsúlyozta: a papi és szerzetesi hivatásokért mondott ima nemcsak a csökkenő papi létszám miatt fontos, hanem azért is, mert az Egyház küldetése ma is az üdvösség szolgálata. A papok és szerzetesek jelenléte nélkülözhetetlen a szentségek kiszolgáltatásában, a hit továbbadásában és az emberek lelki kísérésében. Kiemelte, hogy a fiatalok, a családok, az idősek, a betegek és a magányos emberek egyaránt rászorulnak arra, hogy Isten szeretetével találkozhassanak az Egyház szolgálata által.
Az esti szentségimádás Jézus Szíve hónapjához kapcsolódott. A főpásztor három megszólítást emelt ki a Jézus Szíve litániából, amelyek a papi hivatás lényegét is megvilágítják.
Első elmélkedésében a „Jézus Szíve, az örök Atya Fiának szíve” megszólításról beszélt. Rámutatott: Jézus szíve feltárja előttünk az Atya szerető és üdvözítő akaratát. Ahogyan Krisztus ismeri az Atya szándékát, úgy kell a papnak is ismernie és közvetítenie Isten irgalmát, jóságát és szeretetét az emberek felé.
A második elmélkedés középpontjában a „Jézus Szíve, Isten Igéjével lényegileg egyesített szív” megszólítás állt. Érsek atya hangsúlyozta: a pap személyes kapcsolatban él Isten Igéjével, ebből a kapcsolatból merít erőt tanításához, szolgálatához és pásztori küldetéséhez. A jó pásztor ismeri nyáját, nevén szólítja övéit, és felelősséget vállal értük.
A harmadik elmélkedés a „Jézus Szíve, békességünk és kiengesztelődésünk” megszólításhoz kapcsolódott. György érsek atya arra emlékeztetett, hogy minden ember vágyik a békére és a kiengesztelődésre. Krisztus az, aki kibékíti az embert Istennel, és megtanít bennünket a megbocsátás útjára. A lelkipásztor feladata, hogy a békesség és a kiengesztelődés szolgája legyen a rábízott közösségben.
A szentségimádást követő szentmisében érsek atya a napi evangélium kapcsán arról elmélkedett, hogy az ember életében mi foglalja el Isten helyét. Jézus válasza az írástudó kérdésére ma is érvényes: „Szeresd Uradat, Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes elmédből és minden erődből, felebarátodat pedig, mint önmagadat.”
A főpásztor rámutatott: sokszor félelmeink, sikereink, terveink vagy emberi elvárások kerülnek életünk középpontjába. Hogy valójában ki vagy mi az „Istenünk”, azt leginkább döntéseink mutatják meg. Mit teszünk Istenért? Mit teszünk embertársainkért? A keresztény élet hitelessége ezekben a konkrét döntésekben válik láthatóvá.
A szentmise végén Bedy Imre plébános megköszönte érsek úr jelenlétét és közös imádságát. Udvardy György érsek atya búcsúzó gondolataiban ismét a Boldog Bódi Mária Magdolna Imaszövetséghez való csatlakozásra buzdította a híveket. Kiemelte: nagy érték, amikor valaki tudatosan vállalja, hogy egy éven keresztül naponta imádkozik az egyházmegyéért, a papi és szerzetesi hivatásokért, a családokért és a rászorulókért.
A szentmise végén a jelenlévők szentségi áldásban részesültek, és megerősödve térhettek haza annak reményében, hogy az Úr meghallgatja az Egyház közös imáját, és új munkásokat küld aratásába.
