Az esős idő sem tartotta vissza a zarándokokat: a térség számos településéről autóbuszokkal érkeztek a hívek a kegyhelyre, hogy együtt kapcsolódjanak be az imádságba. A Szent László-templomban megtartott szentségimádást és az azt követő szentmisét dr. Udvardy György veszprémi érsek vezette. Az idei találkozás középpontjában az Eucharisztia, a papi és szerzetesi hivatásokért végzett imádság, valamint az egység megerősítése állt.
A szentségimádás kezdetén Udvardy György érsek az Eucharisztia titkára irányította a figyelmet: „hisszük, hogy valóságosan jelen van Krisztus az ő testében és vérében, szentségi módon”. Mint fogalmazott, azért jövünk elé, hogy jelenléte „tisztítson bennünket, tegye széppé lelkünket, hogy istenes gondolatok erősödjenek bennünk”.
Az érsek hangsúlyozta: bár úgy élhetjük meg, hogy mi jöttünk el Krisztushoz, hogy találkozzunk vele, valójában ő a kezdeményező. „Ő akart velünk találkozni, ő hívott bennünket” – mondta. Krisztus az, aki azt akarja, hogy letegyük mindazt, ami terhel bennünket, és ő az, aki megerősít és bátorít.
A papi és szerzetesi hivatásokért végzett imádsághoz kapcsolódva Udvardy György érsek a papság lényegéről is szólt. Mint hangsúlyozta, a papokra nem csupán az általuk végzett feladatok felől kell tekinteni: „Ezek az atyák, akik bennünket szolgálnak, nem csak egy-egy tevékenységet látnak el, hanem ők maguk válnak Jézus Krisztus embereivé.” A hivatás kezdeményezője Krisztus, aki nemcsak kiválasztja, hanem formálja és küldi is az embert. „Jézus, aki meghív, ő az, aki kiválaszt, ő az, aki nevel, formál, és ő az, aki szolgálni küld” – foglalta össze az érsek. A pap küldetése Isten népének szolgálata: az ige hirdetése, a bátorítás, az üdvösségről és az élet értelméről való tanúságtétel. A főpásztor ezért arra kérte a híveket, hogy imádkozzanak új hivatásokért. „A pap személye ajándék, a pap szolgálata üdvösséges” – hangsúlyozta, hozzátéve: „Ahol lelkipásztor jelen tud lenni, ott az üdvösség reménye erősebb.” A lelkipásztor jelenléte az Istenbe vetett bizalmat is erősíti: „Bízunk az Istenben, bízunk az emberben, és talán bízunk egy picit jobban önmagunkban is.”
Elmélkedésében érsek atya a bizalom fontosságára is ráirányította a figyelmet. „Nekünk fontos bízni az Egyházunkban, a múltjában, a történelmében, a közösségeiben, a jövőjében, de legfőképpen az Egyház tanításában” – hangsúlyozta. A szentségimádás során az érsek külön is az Egyház egységének megőrzésére hívta a híveket. Mint mondta, ezt az egységet szolgálja, „amikor a jót mondom, az igazat mondom, a szépet akarom kiemelni, amikor bátorítani akarok, vigasztalni akarok, amikor a reményt akarom bátorítani a másik emberben”. Az Eucharisztiára mint „az egység szentségére” mutatott rá, és arra buzdított, hogy az imádság személyes elhatározássá is váljon: „Egységben akarunk lenni az Egyházzal, egységben akarunk lenni a püspökkel, a papsággal, hívek közösségével.”
A szentségimádást követő szentmise kezdetén Tódor Szabolcs helyettes esperes-plébános köszöntötte Udvardy György érsek urat, a jelen lévő paptestvéreket, zarándokokat és gyermekeket. Mint fogalmazott, ünnepre érkeztek, hogy együtt imádkozzanak, találkozzanak és lelkileg táplálkozzanak. Arra hívta a híveket, hogy fedezzék fel Isten közelségét, aki „nem távol van tőlünk, hanem jelen van itt közöttünk”. Az Eucharisztia személyes találkozás – hangsúlyozta, felidézve egy gyermek szavait: „Szavakban nem imádkoztam, csak néztem Őt, és Ő engem.” A papi és szerzetesi hivatásokért végzett imádság kapcsán azt kívánta, hogy az elvetett magok idővel új hivatásokban hozzanak termést.
A szentmisén a főpásztor homíliájának középpontjába Szent Pál apostol szavait állította: „Mindenkinek mindene lettem, hogy mindenkit üdvösségre vezessek.” Mint mondta, ebben a mondatban szinte összefoglalható „egy papnak, egy lelkipásztornak a szolgálata, létállapota, hivatása, lelkisége, magatartása”, de az is, hogyan tekintsenek rá a hívek.
Érsek atya két szót emelt ki: minden és üdvösség. „Az üdvösség számunkra minden” – hangsúlyozta. Olyan érték, amelyből nem lehet engedni: „Nem lehet alkuba bocsátani. Nem lehet kisebbel, kevesebbel megelégedni. Nem mondhatok le róla.” A lelkipásztor küldetése, hogy segítse az embert az üdvösség akarásában és remélésében, és abban, hogy életét ennek rendelje alá.
A „mindenkinek mindene” azt is jelenti, hogy a lelkipásztor igyekszik azzá válni a rábízott ember számára, amire annak valóban szüksége van: „Segítségre, meghallgatásra, figyelmeztetésre, bátorításra, gyógyításra.” Ez azonban nem minden emberi kívánság vagy elvárás teljesítését jelenti, hiszen a mérce mindig az üdvösség. „Olyat nem adok, olyanná nem válok, ami nem szolgálja az üdvösséget” – fogalmazott az érsek.
Udvardy György arra buzdította a híveket, hogy elsősorban azt kérjék papjaiktól, ami valóban a lelkipásztor szolgálata. Felidézte egy korábbi élményét, amikor felnőtt férfiak azzal fordultak hozzá: „Atya, azt szeretnénk, hogyha tanítana bennünket.” Mint mondta, ennek nagyon örült, „mert ez a papnak a dolga, hogy tanítson”. A hívek kérjék lelkipásztoraiktól, hogy tanítsanak, biztosítsák a szentségi élet lehetőségét, látogassák a betegeket, gondoskodjanak a gyermekek hitoktatásáról, készítsék fel a fiatalokat az önálló, felelős döntésekre, és méltó módon ünnepeljék a szentmisét és az Egyház liturgiáját.
A szentmise végén érsek atya megköszönte a zarándokoknak, hogy útra keltek, és az esperesi kerület papjainak a közös imádságot. Hangsúlyozta, hogy az együtt végzett ima nemcsak nagy ajándék, hanem tanúságtevő erővel is bír. Arra buzdította a híveket, hogy máskor is imádkozzanak papi és szerzetesi hivatásokért, és látogassák a búcsújáró helyeket.
