Nagyböjt szent idejében ismét közös imádságra gyűltek össze Veszprém plébániáinak hívei, hogy a városi keresztúton együtt elmélkedjenek Urunk szenvedésének titkáról.
A késő délutáni órákban a Séd-völgyben, a Margit-romoktól indult a keresztút, amelynek állomásai mentén a résztvevők Jézus Krisztus keresztútját járva lélekben együtt készültek a húsvét szent ünnepére.
A közös imádságot Tornavölgyi Krisztián érseki irodaigazgató atya vezette. A város más-más plébániai közösségei papjaikkal és a híveikkel együtt kapcsolódtak be az elmélkedésekbe, így a keresztút nem csak egyéni áhítat, hanem a Krisztusban megélt egység látható jele is lett.
Ahogyan a korábbi években, úgy idén is minden stációnál egy-egy közösség vállalta az elmélkedések felolvasását. A keresztút során a hívek nem csak Jézus szenvedésének eseményeit idézték fel, hanem saját életük keresztjeit is Krisztus keresztjéhez kapcsolhatták.
A keresztút végén Tornavölgyi Krisztián atya így fogalmazott: „Évről évre, amikor a plébániák papjaikkal és a hívekkel együtt részt vesznek a közös imádságon, a Krisztusban való mélységes egységünkről teszünk tanúságot. Bár különböző szokásaink lehetnek, Krisztusban egyek vagyunk az ő szenvedésében értünk vállalt szeretetének titkában, halálában és dicső föltámadásában.”
Szavai rámutattak: a városi keresztút különleges alkalom arra, hogy a különböző közösségek együtt vallják meg hitüket és reményüket. A közös imádság tanúságtétel arról, hogy Krisztus keresztje nem megoszt, hanem egybegyűjt; nem elszigetel, hanem közösséget teremt.
A nagyböjti út a Golgotához vezet, de nem a szenvedésben ér véget. A keresztút imádsága előretekint a húsvéti győzelemre, arra a reményre, amely Krisztus feltámadásából fakad.
A városi keresztút megerősítés volt, hogy Krisztusban összetartozunk, és együtt járjuk az utat a kereszt titkától a feltámadás öröméig.
