Húsvét vasárnapján ünnepi öröm töltötte be a Szent Mihály Főszékesegyház terét, ahol Udvardy György mutatott be szentmisét Krisztus feltámadásának ünnepén. A hívek együtt adtak hálát hitünk központi misztériumáért: azért az örömért, amelyben az élet győzedelmeskedik a halál fölött.
Az érsek köszöntőjében a feltámadt Krisztus örömére irányította a figyelmet: húsvét nem csupán egy ünnep a sok közül, hanem a keresztény hit alapja és forrása. Arra hívta a jelenlévőket, hogy tiszta szívvel, bűnbánattal és megújult lélekkel ünnepeljék az Úr szent titkait.
Az Apostolok Cselekedeteiből vett olvasmányban Szent Péter tanúságtétele hangzott el, amely megerősíti: Jézus Krisztus valóban feltámadt, és tanítványai személyesen találkoztak vele. A szentlecke pedig arra buzdította a híveket, hogy Krisztussal együtt feltámadva az égiekre irányítsák tekintetüket, hiszen életük immár Istenben van elrejtve.
Az evangélium Mária Magdolna és a tanítványok húsvéti hajnali találkozását idézte fel: az üres sír látványa és a leplek tanúsága által megszületett a hit – a tanítvány „látta mindezt és hitt”, még akkor is, amikor a feltámadás titka még csak bontakozott bennük.
Homíliájában érsek atya ennek a hitnek a mélységére mutatott rá. Krisztus feltámadása nem pusztán esemény, hanem az Atya hűségének és üdvözítő akaratának beteljesedése. „Fel kellett támadnia a halálból” – hangsúlyozta –, mert Isten igaz, és nem hagyja elveszni az embert, hanem életet ajándékoz neki.
A feltámadott Krisztussal való találkozás új távlatot nyit az ember életében. Ez a találkozás nem elmélet vagy eszme, hanem valóságos esemény, amely átalakítja gondolkodásunkat, döntéseinket és kapcsolatainkat. Benne válik világossá, mi a jó és mi a rossz, mi az, ami valóban értékes és maradandó.
György érsek atya kiemelte: a feltámadás új látásmódot ad, amely kiemel bennünket a mindennapok szűkösségéből, és képessé tesz a megbocsátásra, az újrakezdésre, a közösség építésére. Krisztus békéje nem az erőszak békéje, hanem az a mély, belső béke, amely a szeretetből fakad és valódi megújulást hoz.
A húsvéti hit nem marad meg a templom falai között: küldetést ad. A hívek nemcsak ünneplői, hanem tanúi is a feltámadásnak. „Az emberiség várja ezt” – hangzott el –, hogy találkozzon azokkal, akik életükkel tesznek tanúságot arról, hogy Krisztus él.
A szentmise végén az érsek húsvéti áldással és jókívánságokkal fordult a hívekhez, kérve, hogy a feltámadás öröme alakítsa életüket és környezetüket, hogy Krisztus által az Atya szeretete egyre inkább jelenvalóvá váljon a világban.
Húsvét ünnepe az öröm napja, az új élet kezdete: annak az életnek, amely Krisztusban gyökerezik, és amely az örök élet reményében teljesedik ki.
