- Az ökumenikus imahét ötödik estéjén a Kálvin-parki Református Templom adott otthont a keresztények közös imádságának. A hideg téli estén mégis bensőséges, lelki értelemben testvéri közösség gyűlt össze, hogy Isten dicsőségére és a keresztény egységért együtt emeljék fel szívüket és hangjukat.
A híveket a házigazda, Závodi Zsuzsanna köszöntötte. Bevezető gondolataiban hangsúlyozta: az imahét alkalmain azért gyűlnek össze a Krisztusban hívők, hogy teljes szívvel magasztalják Istent, és újra meg újra Ő legyen életük, közösségeik és a hitvalló keresztények középpontja.
A csütörtöki ima alaklom igehirdetője Janka Ferenc görögkatolikus esperes, parókus volt, aki Pál apostol efezusi levelének jól ismert szavaiból indult ki: „Törekedjetek rá, hogy a béke kötelékével fenntartsátok a Lélek egységét.” Elmélkedésének középpontjában az „egy” és az „egység” fogalma állt. Arra hívta fel a figyelmet, hogy az egység nem pusztán mennyiségi kérdés, nem számokban mérhető valóság, hanem mély, személyes és kapcsolati misztérium.
Ferenc atya rámutatott: az ember nemcsak egyedi és megismételhetetlen lény, hanem kapcsolataiban válik igazán önmagává. Az egység megélése nem az azonosság eltörlését jelenti, hanem a különbözőség tiszteletét és a szeretetben való egyesülést. A családi, házastársi és emberi kapcsolatok példáin keresztül bontakozott ki az a gondolat, hogy a szeretetben megélt egység nem megszünteti, hanem kiteljesíti az ember személyes identitását.
Janka Ferenc esperes hangsúlyozta: az ökumenikus törekvésekben is két irány jelenik meg. A horizontális egység a különböző keresztény hagyományok értékeinek kölcsönös tiszteletét és tanulását jelenti, míg a vertikális egység Krisztushoz vezet. Amikor a különböző felekezetek saját kincseiken – a Szentírás, a liturgia, a személyes hit és imádság útján – keresztül Krisztus felé közelednek, akkor Krisztusban valódi egység születhet.
Az igehirdetés végén a Szentháromságos szeretetközösség titkára irányult a figyelem: az Atyában, a Fiúban és a Szentlélekben megélt egység az, amely minden emberi kapcsolat forrása és célja. Ez az egység hordoz bennünket, és erre hív a keresztény élet minden területén – a családban, a közösségekben, az ökumenében és a világ felé való nyitottságban is.
Az imaóra megerősítő volt abban, hogy az egység feltétele a szeretet, és hogy Krisztusban nem egyformák, hanem sokfélék lehetünk – mégis egyek. Az ökumenikus imahét veszprémi alkalmai továbbra is erre a közös útra hívják a híveket: a Lélek egységének megőrzésére a béke kötelékében.
