„A végítélet kora – várakozás és valóság a Magyar Királyságban 1526–1541 között
A mohácsi csata 500 éves évfordulója alkalmából a Veszprémi Főegyházmegyei Könyvtár és Levéltár által szervezett „Isten segítségével mindjárt megütközünk” című előadássorozat második rendezvényén tartottuk meg a közelmúltban. Dr. Varga Szabolcs történész, az ELTE HTK Történettudományi Kutatóintézet tudományos főmunkatársa „A végítélet kora. Eszkatológiai várakozás a Magyar Királyságban a mohácsi csata idején” címmel tartott a tervezett 45 perccel ellentétben közel másfél órás prezentációt.
Az előadás a késő középkor és a kora újkor határán élő magyar társadalom gondolkodásmódjába engedett betekintést. A korszak embere számára a világ működésének megkérdőjelezhetetlen alapja Isten akarata volt, miközben a háborúk, járványok, természeti csapások és a mindennapi lét bizonytalansága erősítették a végítélet közelségének érzését. A bibliai apokalipszis képei, a bűntől és kárhozattól való félelem, valamint Krisztus várható visszatérésének gondolata szervesen áthatotta a vallásos szemléletet. Ebben a világképben kiemelt szerepet kaptak a szentek, az ereklyék és a magyar szent királyok kultuszai, illetve a Magyar Királyság területén lévő kegyhelyek. Az emberek úgy tekintettek a szentekre, mint akik közbenjárásukkal védelmet nyújtanak az ország és az egyének számára; a zarándokhelyek látogatása a megélt vallásosság egyik köznapi jelensége volt.
A 16. század elejére azonban ez a biztosnak hitt rend megrendülni látszott. Nándorfehérvár 1521-es eleste, majd az 1526-os mohácsi vereség nem csupán politikai és katonai katasztrófát jelentett, hanem mély vallási és lelki válságot is előidézett. A várt végítélet az oszmán csapatok, az apokalipszis lovasai képében sokak számára valósággá lett. A kortársak közül sokan, elsősorban az ország déli és középső, a török pusztításoktól leginkább szorongattatott részén úgy érezték, hogy a korábban oltalmazó szentek már nem képesek megvédeni az országot, mások viszont, elsősorban az ország nyugati és valamennyire más peremvidékein továbbra is a mennyei segítség jeleit keresték a nehéz időkben.
Az előadás számos forrás segítségével mutatta be, miként jelent meg a korszak embereinek gondolkodásában a világvége-várás, hogyan értelmezték az őket közvetlenül sújtó történelmi eseményeket vallási keretek között, és milyen válaszokat adott a társadalom a sorozatos megpróbáltatásokra. A mohácsi csata és az azt követő évtizedek így nem csupán az ország történetének fordulópontját jelentették, hanem a középkori vallásosság átalakulásának, a reformáció és a katolikus megújulás kibontakozásának is meghatározó időszakát alkották.”
