Az ünnepi szentmisét Dr. Székely János szombathelyi megyéspüspök, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia elnöke mutatta be, aki homíliájában a szülők és nagyszülők Istentől kapott küldetéséről, az élet továbbadásának csodájáról és a keresztény nevelés felelősségéről elmélkedett.
A zarándoklat résztvevői közösen adtak hálát a szülőkért, nagyszülőkért, az élet ajándékáért és azokért a szeretetteljes példákért, amelyek generációkon keresztül formálják a családokat. A szentmise kezdetén sor került a járművek megáldására is.
Tódor Szabolcs helyettes esperes, búcsúszentlászlói plébános arra hívta a jelenlévőket, hogy ezen a napon szívüket az ég felé emeljék, és imádságban kapcsolódjanak Istenhez. Kiemelte: a nagyszülők zarándoklata különleges alkalom arra, hogy hálát adjunk azokért az idősekért, akik megérhették unokáik, dédunokáik örömét, és akik szeretetükkel, jelenlétükkel gazdagítják családjaikat.
Székely János püspök prédikációjának elején Szent Annára és Szent Joachimra, a Boldogságos Szűz Mária szüleire irányította a figyelmet. Mint mondta, az ő ünnepük különösen alkalmas arra, hogy elgondolkodjunk a szülői és nagyszülői hivatás nagyságán.
A szombathelyi megyéspüspök a Biblia első gyermekének születését idézve rámutatott: amikor egy gyermek világra jön, a szülők olyan titokkal találkoznak, amely messze meghaladja emberi erejüket. Egy új ember születik, aki korábban soha nem létezett, saját gondolatokkal, érzésekkel és egyedi életúttal.
„Az életnek nem vagyunk urai, nem vagyunk alkotói. Az ember csak szolgálja az életet” – hangsúlyozta. A gyermek Isten ajándéka, akit a Teremtő a szülők gondjaira bíz. A szülői és nagyszülői küldetés ezért nem egyszerűen gondoskodás, hanem szeretettel végzett szolgálat: segíteni a rábízott élet kibontakozását.
Székely János püspök kiemelte, hogy egy gyermek lelke különösen alakítható. A család írja bele az első, legfontosabb üzeneteket az életébe: azt, hogy milyen a világ, mit jelent szeretni, hogyan lehet becsületes, hűséges és nagylelkű emberré válni.
A püspök arra is felhívta a figyelmet, hogy a mai fiatalok sokféle ismeretet szereznek, megtanulják a modern világ eszközeinek használatát, ugyanakkor gyakran kevés segítséget kapnak az élet legmélyebb kérdéseiben. – Mit jelent embernek lenni? Miért érdemes jónak, becsületesnek és nagylelkűnek lenni? Hogyan lehet egy életen át hűségben és szeretetben élni? Hogyan lehet szembenézni a szenvedéssel, a nehézségekkel és a halállal? – sorolta a megyéspüspök azokat a kérdéseket, amelyekre a családnak és a közösségeknek is segíteniük kell választ találni.
Sámson bibliai történetét példaként hozva elmondta: nagy kincsek rejlenek minden emberben, de ha valaki nem ismeri fel életének célját és értelmét, képességei könnyen elveszhetnek. A szülők egyik legnagyobb feladata ezért, hogy segítsék gyermekeiket felfedezni az Istentől kapott ajándékokat és hivatásukat.
Székely János püspök beszélt arról is, hogy a gyermekeket védeni kell, de nem az élet valóságától. Nem egy kényelmes, minden nehézségtől elzárt világot kell teremteni számukra, hanem segíteni kell őket abban, hogy fokozatosan megtanuljanak felelősséget vállalni. „Nem az élettől kell óvni a gyermeket, hanem a rossztól” – fogalmazott. A szeretet nem csupán kényeztetést jelent, hanem nevelést is. A szülő és a nagyszülő azért ad útmutatást, olykor határozott iránymutatást is, mert a gyermek valódi javát keresi.
A megyéspüspök egy festőművész példájával szemléltette a nevelés jelentőségét: ahogyan egy művész gondosan javítja legértékesebb alkotását, úgy a szülő is szeretettel formálja gyermekét, mert számára az a legdrágább kincs.
A prédikáció végén Székely János püspök olyan szülőkről és nagyszülőkről beszélt, akik hitükkel és személyes példájukkal egész nemzedékeket formáltak.
Felidézte egy idős asszony történetét, aki egy hitben szegény környezetben is összegyűjtötte a gyermekeket, hittanra kísérte őket, és szeretettel adta tovább számukra a Szentírás üzenetét. A kis közösség gyermekei közül később papok és szerzetesnő is kikerült. Élete példája megmutatta, hogy egyetlen ember hűséges szolgálata milyen sokak életére lehet hatással.
Egy másik történettel egy olyan nagymamára emlékezett, akinek ölében az unokák mindig a karácsony örömét élték át: meséin keresztül újra és újra továbbadta a betlehemi történetet, a hit szépségét és Isten szeretetének üzenetét.
A szentmise végén a közösség imádságban adott hálát a szülőkért és nagyszülőkért, hitükért, szeretetükért és áldozatvállalásukért.
A résztvevők azért fohászkodtak, hogy Isten áldja meg a családokat: adjon szerető szívű édesapákat, édesanyákat, nagyszülőket és nyitott szívű gyermekeket, akik továbbviszik a hit és a szeretet örökségét.
A búcsúszentlászlói zarándoklat nem egy ünnepi találkozás volt, hanem emlékeztető is arra, hogy a családokban továbbadott hit, szeretet és életbölcsesség olyan kincs, amely generációkon át formálhatja az Egyház és a társadalom jövőjét.
A liturgia ünnepélyességét a búcsúszentlászlói és a nagykapornaki templomok kórusainak szolgálata emelte.
