Fennállásának 40. évfordulóját ünnepelte május 18-án a csopaki Szent István Király tiszteletére felszentelt templom közössége. A hálaadó szentmisén és az azt követő megemlékezésen a hívek együtt idézték fel a szent hajlék négy évtizedes történetét, amely során nemcsak építettek, hanem közösséget is formáltak – Isten jelenlétében, egymás mellett.
A jubileumi ünnepség kezdetén megható köszöntő szavak hangzottak el Herczeg Judittól: „Ez a templom több, mint egy épület. Ez a hely a lelki otthonom. Itt keresztelték meg gyermekeinket, itt adtunk hálát az örömeinkért, itt kerestünk vigaszt a nehéz időkben, és innen kísértük utolsó földi útjára szeretteinket is.” A jelenlévők nem csupán az elmúlt időszakra tekintettek vissza, hanem hálát adtak a jelen ajándékaiért, és imádsággal kérték Isten áldását a jövőre is.
A szentmisét Dr. Fodor János plébános mutatta be, aki szentbeszédében megerősítette: „Ez a hely valóban Isten háza, ahol hitet tanulhatunk, reményt meríthetünk, és megtapasztalhatjuk a közösség erejét, szeretetét.” Szavai egyszerre voltak tanúságtétel és hálaadás mindazok iránt, akik négy évtizeddel ezelőtt – élükön dr. Csontos Gyula templomépítő plébánossal – álmodtak és építettek, majd az évek során hűségesen szolgálták ezt a közösséget: a papok, segítők, ministránsok, énekesek, díszítők, és a templomot csendben szeretők és gondozók.
A szentmise előtt Reményik Sándor egyik versét hallhatták a jelenlévők Steinhausz Gergő tolmácsolásában – a sorokkal azokra a templomépítőkre emlékeztek, akik már nincsenek közöttünk, de munkájuk nyomán ma is Isten dicsőségére zeng az imádság.
A szertartást követően János atya megáldotta a templomépítő plébános, dr. Csontos Gyula emléktábláját és fejfáját, majd szeretetvendégségre hívták a híveket a közösség otthonába, a Szent Imre házba.
A 40 éves jubileum megható alkalma arra hívott mindenkit, hogy újra és újra hálás szívvel lépjünk be a templom kapuján, és mindig megtaláljuk ott azt, akire a legnagyobb szükségünk van – az Istent.
Szent István király Római Katolikus templom
1932-ben megalapították a Balatonkövesd – Csopak Egyházközséget, iskola-építés céljából. Emellett elindult a gyűjtés az új templomra. A háború azonban megakasztotta a tervek megvalósulását. Az iskola mellett a „Sarok szőlőt” adta oda Babics esperes templomhelynek, ahol 1948-ban elkezdődött a munka. Hatalmas egytornyos neoromán, belül bizánci stílusú templomot terveztek kriptával. A kripta – ma altemplom – és a lábazat elkészült, amikor a kommunista hatalom leállította az építkezést. 1980-ban folytatódtak a munkálatok az új tervek alapján Dr. Csontos Gyula (1919-1991) kanonok-plébános kezdeményezésére. Végül Mihaleczky Gábor mérnököt bízták meg a tervezéssel.
Csontos Gyula atya – saját vagyonából felajánlott – 500 000 Ft-os, valamint egyéb bel- és külföldi adományból öt év alatt megépült a templom. 1985. május 12-én Dr. Szendi József veszprémi püspök szentelte fel. 1987 tavaszára Lőrincz Vitus bukovinai – székely művész készítette el az oltárképet fából és tűzzománcból, majd 1993-ra a stáció képeket is. A rendszer váltás után az önkormányzat támogatásából elkészült a székfűtés is.
