Október 8-án Szűz Máriát, Magyarország főpátrónáját ünnepli a katolikus egyház. A Magyarok Nagyasszonya elnevezés közel ezeréves lelki örökséget őriz: Szent István országfelajánlását, a nemzedékeken át továbbadott bizalmat és a Szűzanya közbenjárásába vetett reményt.
Egy ország jövőjéért érzett felelősség és egy élet végső imádsága találkozik abban a jelenetben, amelyet Hartvik püspök legendája őrzött meg Szent Istvánról. A halálára készülő király maga köré hívta a püspököket és az ország előkelőit. A hit megőrzésére, igazságosságra, szeretetre és alázatra intette őket, majd Mária oltalmába ajánlotta az egyházat, az országot és saját lelkét.
A hagyomány az országfelajánlást 1038-hoz, Nagyboldogasszony ünnepéhez kapcsolja. A legendában megörökített könyörgés az ország egész közösségét felöleli: a püspököket és papokat éppúgy, mint a népet és vezetőit. Szent István imádságából így a későbbi nemzedékek is kiolvashatták a bizalom üzenetét: a rájuk bízott országért végzett munka mellett helye van az oltalmat kérő fohásznak is.
Ebből a felajánlásból bontakozott ki Magyarország mint Regnum Marianum, vagyis Mária országa gondolata. A Magyar Katolikus Lexikon arra is rámutat, hogy István király országfelajánlásával a Szűzanyát Magyarország királynőjeként, az ország pártfogójaként tisztelte. Ezt fejezi ki a latin Patrona Hungariae elnevezés is.
A Mária-tisztelet évszázadokon át összefonódott a magyar kereszténység történetével. Szent László uralkodása idején új lendületet kapott, a későbbi megpróbáltatások között pedig újra és újra hozzá fordultak segítségért a hívek. A templomok, kegyhelyek, imádságok és énekek ma is őrzik ezt az örökséget. A „Boldogasszony Anyánk, régi nagy Pátrónánk” kezdetű ének megszólítása sokak számára gyermekkorukból ismerős: egyéni emlék és közösen megélt hit kapcsolódik benne össze.
Bár tisztelete jóval régebbi, Magyarok Nagyasszonya külön ünnepét XIII. Leó pápa 1896-ban, a honfoglalás millenniumának évében engedélyezte Vaszary Kolos bíboros, hercegprímás kérésére. Eredetileg október második vasárnapján tartották; 1914-ben október 8-ra került. Így az ünnep liturgikus formában is kifejezte a magyar katolikusok évszázados kötődését a Szűzanyához.
A kapcsolat a művészetben is sajátos ábrázolásokat teremtett. Magyarok Nagyasszonya képein Mária fején gyakran a magyar Szent Koronát látjuk, és megjelennek az ország uralkodói jelvényei, a jogar és az országalma is. Más alkotások az országfelajánlás pillanatát állítják elénk: Szent István térdel a Szűzanya előtt, rábízva koronáját és népét. Ezek a képek az imádság nyelvén beszélnek a közösség sorsáért érzett felelősségről.
Veszprémben, az Érseki Palotában is találkozhatunk e tisztelet különleges emlékével. Szoldatics Ferenc Patrona Hungariae című festményét Hornig Károly püspök megbízásából készítette 1896-ban – éppen abban az esztendőben, amikor XIII. Leó pápa külön ünnepet engedélyezett Magyarok Nagyasszonya tiszteletére. A vörösberényi születésű, Veszprémben a piaristáknál tanuló művész később Bécsben képezte magát, majd Rómában telepedett le, de magyarországi megbízásai révén továbbra is kötődött hazájához. A palotában őrzött alkotáson Mária és a magyar szentek mögött a veszprémi vár is feltűnik: a 130 éves festmény így a várost is belefoglalja a Szűzanya oltalmába ajánlott ország képébe.
Az ünnepnek Rómában is különleges emléke van. Szent II. János Pál pápa 1980. október 8-án szentelte fel a Szent Péter-bazilika altemplomában a Magyarok Nagyasszonya-kápolnát. Az alkalomra mondott homíliájában felidézte a magyar nép Máriához forduló, évszázadokon át élő imádságát. A kápolna magyar szentjeinek példájáról szólva a szolgálatot, az igazságosságot, a szabadságot és a békét emelte ki. Azt kívánta, hogy a hely az imádság és a lelki inspiráció otthona legyen mindazok számára, akik egy békés, egységes Európa építésén munkálkodnak.
Ez a gondolat a mai ünnephez is közel visz bennünket. Mária oltalmába ajánlhatjuk családjainkat, közösségeinket, a betegeket, a magányosokat és a jövőjüket kereső fiatalokat. Kérhetjük közbenjárását azokért is, akik másokért dolgoznak, nehéz döntéseket hoznak, vagy a rájuk bízott emberek terheit hordozzák.
Szent István legendában megőrzött intései pedig arra emlékeztetnek, hogy a bizalom felelősséggel jár. A hit megőrzése, az igazság szeretete, az alázat és az egymás iránti gondoskodás a mindennapokban
válik valósággá: az otthonainkban, a munkánkban és közösségeink életében.
Október 8-án ezzel a bizalommal fordulunk Magyarok Nagyasszonyához: kísérjen bennünket Fiához, erősítse reményünket, és segítsen békét, szeretetet teremteni ott, ahol élünk.
Magyarok Nagyasszonya, könyörögj érettünk!
Források:
- Magyar Katolikus Lexikon: Magyarok Nagyasszonya
- Magyar Kurír: a felhasznált, Magyarok Nagyasszonya ünnepét bemutató összeállítás; az ott feltüntetett források: Diós István: A szentek élete; Bálint Sándor: Ünnepi kalendárium II.; Az imaórák liturgiája.
- Szent II. János Pál pápa homíliája a vatikáni magyar kápolna felavatásakor, 1980. október 8.
