December 24-én délután idén is megtelt élettel és gyermeki örömmel a Szent Mihály Főszékesegyház, ahol hagyományosan bemutatták a pásztorjátékot Jézus Krisztus születésének ünnepére készülve.
A betlehemi történetet feldolgozó előadást ezúttal is Zsilinszky Cecília tanárnő rendezte, aki köszöntőjében kiemelte: a műsor különlegességét az adja, hogy a gyermekek hosszú időn át, nagy lelkesedéssel és szeretettel készültek rá. Felidézte saját gyermekkori emlékeit is, amikor az őszi hónapok már a karácsonyra való lelki és közösségi felkészülés jegyében teltek, és hangsúlyozta: célja évről évre az, hogy ezt az örömöt és várakozást továbbadhassa a felnövekvő nemzedékeknek. Megfogalmazta reményét, hogy a pásztorjátékban megélt élmények maradandó nyomot hagynak a gyermekek lelkében.
A tanárnő köszönetet mondott a szülőknek és nagyszülőknek a folyamatos támogatásért, valamint azoknak a családoknak, akik évről évre újabb és újabb szerepek vállalásával segítik az előadás létrejöttét. Külön köszöntés illette az alkalmi zenekart, amelyet Buzás Csaba vezetett, és amely zenei szolgálatával emelte az ünnep fényét.
Az előadást követően Udvardy György mondott köszönetet minden szereplőnek, a gyermekeknek, családjaiknak, valamint Zsilinszky Cecília tanárnőnek, aki évről évre fáradhatatlanul gondoskodik arról, hogy a pásztorjáték által a karácsony üzenete élő módon szólaljon meg. Érsek atya kiemelte: a gyermekek által elmondott egyszerű, tiszta szavak gyakran a felnőttek szívét is mélyen megérintik, hiszen a betlehemi jelenet Isten szeretetének és a hitnek időtlen üzenetét hordozza.
A főpásztor háláját fejezte ki a gondos felkészülésért, és arra bátorította a gyermekeket, hogy a jövőben is örömmel kapcsolódjanak be az egyház közösségi ünnepeibe. Áldott karácsonyt kívánt a családoknak, rámutatva az otthoni hagyományok, a közös imádság és a hit megtartó erejére. Szavai nyomán a betlehemi történet és Jézus Krisztus keresztjének összetartozása is hangsúlyt kapott: Krisztus áldozata adja meg a karácsony valódi értelmét.
A pásztorjáték zárásaként ünnepélyes pillanat következett: elhelyezték a kis Jézust a Betlehemben, ezzel is kifejezve, hogy a Megváltó megszületése nemcsak a templomban, hanem a szívekben is otthonra talál.
