December 23-án, karácsony ünnepének közvetlen közeledtében Udvardy György szentmisét mutatott be a Veszprém Vármegyei Büntetés-végrehajtási Intézetben, ahol az ünnepre készülő fogvatartottakkal, az intézet munkatársaival, valamint a börtönlelkészi szolgálat segítőivel együtt imádkoztak a remény, a béke és az emberi méltóság megerősödéséért.
Érsek atyát Nagy Ádám bv. alezredes, megbízott parancsnok fogadta, aki köszöntőjében háláját fejezte ki a látogatásért. Mint mondta, az érseki jelenlét és a szentmise bemutatása különösen nagy jelentőséggel bír az ünnepek idején, hiszen kézzelfogható közelségbe hozza a karácsony valódi üzenetét: a hitet, a reményt és a lelki támogatást mindazok számára, akik a falakon belül készülnek az ünnepre.
Köszöntőjében érsek atya hangsúlyozta: nem saját reményét hozta el, hanem Krisztus reményét, aki értünk lett emberré, és aki küldetésének kezdetén Izajás próféta szavaival hirdette meg az örömhírt a szegényeknek, a gyógyulást a betegeknek és a szabadulást a börtönben lévőknek.
„A remény a lélek szabadságát adja meg” – fogalmazott. Hordozzuk életünk terheit, keresztjeinket és bűneink súlyát, de a karácsony üzenete éppen az, hogy Isten Jézus Krisztusban nem vesz távolságot az embertől, hanem egészen közel jön hozzá, hogy irgalmával és szeretetével új életet csillantson fel benne.
Az evangélium Keresztelő Szent János születéséről szólt. A történet középpontjában az a kérdés áll, amely minden ember életében újra és újra felhangzik: „Mi lesz ebből a gyermekből?” – majd a válasz: „Nyilvánvalóan az Úr van vele.”
Érsek atya prédikációjában erre a mondatra fűzte fel tanítását, rámutatva: ez a kérdés nemcsak a gyermekekről szól, hanem mindannyiunkról. Mi lesz belőlem? – kérdezzük sokszor, különösen akkor, amikor kudarcokkal, bűnökkel vagy éppen a büntetés következményeivel kell szembenéznünk. Karácsony válasza erre a kérdésre egyértelmű: az Úr akkor is velünk van, amikor gyengék vagyunk, amikor eltévedtünk, amikor reményvesztettnek érezzük magunkat.
Jézus Krisztus gyermekként születik, mert a gyermek jelenléte képes megváltoztatni az ember szívét. A gyermek a tisztaságot, a jóakaratot és Isten bizalmát hordozza az ember felé. „Az Emmánuel – velünk az Isten – azt jelenti, hogy Isten velünk járja az utunkat, még a legnehezebb élethelyzetekben is” – hangsúlyozta érsek atya.
A szentmise után az ünneplés a fogvatartottak által előadott misztériumjátékkal folytatódott. A jelenetek Mária szeplőtelen fogantatásától a szent család szálláskeresésén át Jézus születéséig vezették végig a nézőket. Az előadást a női fogvatartottakból álló kórus éneke tette még bensőségesebbé.
Érsek atya megrendülten szólt az előadásról, kiemelve: a misztériumjáték nem pusztán szerepjáték, hanem mindannyiunk életéről szól. A résztvevők nemcsak szerepet vállaltak, hanem önmagukat is beleadták az előadásba, s ez valódi katarzist, megtisztulást hozhat mind az előadóknak, mind a nézőknek.
„Isten meghallgatja az ő szegényeit – és mi vagyunk ezek a szegények” – fogalmazott érsek atya, hozzátéve: a karácsonyi történet azért nem válik soha megszokottá, mert nem egyszerűen egy eseményt idéz fel, hanem Isten szeretetét teszi jelenvalóvá újra és újra.
Az ünnepség végén Nagy Ádám bv. alezredes, megbízott parancsnok mondott köszönetet mindazoknak, akik hozzájárultak a nap megvalósulásához. Külön kiemelte a fogvatartottak odaadását, az intézet munkatársainak szolgálatát, valamint Attila diakónus egész éves, türelmes és elkötelezett lelki szolgálatát.
A karácsony előtti találkozás nemcsak ünnepi hangulatot, hanem reményt és megerősített emberi méltóságot adott mindazoknak, akik részesei lehettek.
Érsek atya áldásával és karácsonyi jókívánságával zárult az ünnep:
„Ez az ember által nem választott közösség legyen Istentől akart közösség, amelyben a misztérium megérint bennünket, formál bennünket és reményt ébreszt bennünk.”
