Szent Benedek Atyánk, Európa védőszentjének ünnepén, július 10-én ünnepi szentmisére gyűlt össze a tihanyi bencés közösség és a velük együtt ünneplő hívek sokasága.
Az ünnepre érkeztek meg a Szent Benedek Zarándoklat résztvevői is, akik idén több mint százan járták végig a Győrt, Pannonhalmát, Bakonybélt és Tihanyt összekötő zarándokutat. A zarándokok a szentmise kezdetén ünnepélyesen vonultak be az apátsági templomba. A vesperással egybekötött ünnepi szentmisét Mihályi Jeromos OSB perjel, a Tihanyi Bencés Apátság elöljárója vezette.
Homíliájában a perjel arra hívta a jelenlévőket, hogy Szent Benedek személyében ne csupán a nyugati szerzetesség atyját szemléljék, hanem azt az útitársat is, aki ma is Krisztus felé vezeti az Istent kereső embert. Kiemelte: évről évre azért ünnepeljük a szent pátriárkát, hogy közbenjárását kérjük az egész bencés családért, a szerzetesekért, a diákokért, a hívekért, a zarándokokért és mindazokért, akik az evangélium szerinti élet útját keresik.
Elmélkedésének vezérfonalát a Példabeszédek könyvének mondata adta: „Ha szívedbe fogadod a bölcsességet, akkor megérted az igazságosságot, a törvényt, a becsületet, a helyes utat.” Mint fogalmazott, Szent Benedek „életpéldájával és tanításával szíveket formál, közösségeket épít és ma is kereső embereket vezet el az Élet Igéjéhez, Krisztushoz”, Regulájának minden sora pedig arra bátorít, hogy „az evangélium útján szárnyaló szívvel járjunk és Isten irgalmassága felől soha kétségbe ne essünk”.
A tihanyi perjel ezt követően Szent Benedek subiácói magányának lelki jelentőségéről elmélkedett. Felidézte, hogy a fiatal Benedek a kor erkölcsi és lelki válságát látva vonult vissza a barlang csendjébe. Az első pillantásra az üresség és a magány helyének tűnő barlang azonban Isten jelenlétének terévé vált számára. „Az evangéliumi élet itt kezdődik a magányban, ahol engedjük, hogy átjárjon minket az Ő jelenléte, és ahol az Úr megszólíthatóvá válik számunkra” – hangsúlyozta.
Rámutatott: a csend nem menekülés a világtól, hanem annak a helye, ahol az ember szembesül saját vágyaival, gyengeségeivel és megtanul különbséget tenni jó és rossz, isteni és emberi között. A subiácói barlangban Benedek nem csupán önmagát ismerte meg, hanem Istennel való kapcsolatában fedezte fel az emberi természet mélységeit is. „Az Istennel eltöltött idő, a szüntelen imádság, a zsoltárok és a Szentírás minden egyes szava válik Benedek számára az emberi lélek és az emberi kapcsolatok megismerésének kiindulópontjává” – mondta, hozzátéve, hogy éppen ez tette őt a közösségi élet és a vezetés művészetének mesterévé.
Homíliájában arra is rámutatott, hogy Subiaco nem a világtól való elfordulás helye volt, hanem a küldetés előkészítésének tere. „Nem menekül valami elől, hanem éppen valamiért lép be és Valakihez marad hűséges” – fogalmazott. Ez a hűség nyitotta meg Benedeket a másik ember, a vendég befogadására, valamint arra a küldetésre, hogy közösségeket alapítson és tanítványokat vezessen Krisztus követésére.
Prédikációja végén Mihályi Jeromos arra buzdította a híveket, hogy a mindennapokban is keressék meg saját „subiácói barlangjukat”, azt a belső helyet, ahol csendben találkozhatnak Istennel. Felidézte Nápoly bíboros érsekének egy évvel ezelőtt Montecassinóban elhangzott gondolatát: „Mert néha, hogy visszataláljunk Istenhez, nem ezer lépést kell tennünk előre, hanem egyet hátra: visszafordulni azon hang felé, amely »gyermekeimnek« hív minket.” A perjel azért imádkozott, hogy Szent Benedek közbenjárására mindannyian eljussanak arra a belső szabadságra, ahol Isten megszólítja, hűséges és evangéliumi emberré formálja övéit.
A szentmise végén a tihanyi bencés közösség szeretetvendégségre hívta az összegyűlteket.
A bencés közösség hálás szívvel mondott köszönetet a tihanyi és környékbeli híveknek, az oblátusoknak, a bencés diákoknak és öregdiákoknak, a barátoknak, valamint mindazoknak, akik jelenlétükkel és imádságukkal együtt ünnepelték Szent Benedek Atyánk ünnepét.
