1944 őszén már a háború mindennapjai határozták meg a veszprémi szeminárium életét is. A szemináriumi képzést nehezítette, hogy magyar és német katonákat szállásoltak el a várban, majd a püspöki palota kiürítéséről is döntés született.
Mindszenty József püspök tiltakozott a döntés ellen, ezért a hatóságok le akarták tartóztatni. A püspöki palotában összezsúfolódott kispapok azonban nem hagyták magára főpásztorukat. Körülvették, és megpróbálták megakadályozni, hogy beültessék az érte küldött autóba. Végül szorosan körülfogva kísérték el a rendőrség épületéig, ahol Mindszenty áldással búcsúzott el az egyházmegye híveitől.
Néhány nappal később a püspök mellett kiálló szeminaristákra is sor került. November 29-én tizenhat kispapot kísértek át a várbeli fogdába.
És itt kerül a történetbe a barátfüle.
A kispapok ebédjét félbeszakította az elhurcolás. Egyikük azonban indulás előtt magával vitt a püspöki alkalmazottak házából egy nagy lábas barátfülét. Így aztán a tizenhat szeminarista már a fogdában fogyasztotta el az aznapi ebédet.
Ez az elsőre talán jelentéktelennek tűnő mozzanat később hagyománnyá vált a szemináriumban. Minden hónap29-én a kispapok barátfülét vacsoráztak, így emlékezve Mindszenty József püspökre és arra a tizenhat szeminaristára, akik nem hagyták magára főpásztorukat.
A történetet sokáig elsősorban a szeminárium közössége őrizte. Most azonban új formában folytatódik tovább.
A Castellum Étterem „Tizenhatok barátfüléje” néven veszi fel étlapjára a hagyományos fogást. Így aki megkóstolja, egyúttal egy több mint nyolcvan évvel ezelőtti veszprémi történettel is találkozhat.
Fotó: Illusztráció
