A Veszprém–Főegyházmegyei Karitász szervezésében az idén is megvalósult a Szeretetvendégség, amelynek a Veszprémi Érseki Főiskola adott otthont. Az adventi időszakhoz kapcsolódó ünnepi alkalmon rászoruló családok, gyermekek, valamint a segítő szervezetek munkatársai és önkéntesei gyűltek össze, hogy a közös asztalnál megtapasztalják: a karácsony igazi ajándéka az egymás iránti figyelem, a gondoskodás és a szeretet közössége.
A rendezvényt Szijártó László, a Veszprém–Főegyházmegyei Karitász lelki vezetője köszöntötte. Advent harmadik vasárnapjához, az öröm gyertyájához kapcsolódva egy személyes történeten keresztül mutatott rá arra, hogyan válik Isten szeretete kézzelfoghatóvá az emberi törődésben. Egy kórházi ágyhoz kötött idős asszony történetét idézte fel, aki egy egyszerű, mégis mély gesztus – egy nővér mosolya és gondoskodása – által élte meg, hogy imádságai nem voltak hiábavalók. A lelki vezető hangsúlyozta: Isten sokszor nem úgy segít, ahogyan mi elképzeljük, hanem egymáson keresztül mutatja meg irgalmát és közelségét. A Karitász és a segítő szervezetek szolgálata éppen ezt a szeretetet jeleníti meg nap mint nap.
A megjelenteket Ghiczy László, a Veszprém–Főegyházmegyei Karitász igazgatója is köszöntötte. Beszédében kiemelte, hogy az advent az elcsendesedés ideje, ugyanakkor annak is, amikor újra megtanulunk egymásra figyelni. A közös jelenlét, az egymásra szánt idő olyan ajándék, amely sokszor többet ér bármilyen tárgyi segítségnél. A személyes kapcsolatok – hangsúlyozta – hosszú távon adnak erőt, bátorítást és reményt.
Az ünnepi alkalmon Tál Zoltán esperes atya, a Máltai Szeretetszolgálat dunántúli lelki vezetője köszöntőjében derűs személyes megjegyzéssel oldotta a hangulatot, majd a betlehemi csillag képét állította a középpontba. A csillag – mint mondta – utat mutatott a pásztoroknak és a bölcseknek, és ma is utat mutat mindazoknak, akik Krisztust keresik. Jézus Krisztus emberré lett, közénk jött, hogy Isten gyermekeivé tegyen bennünket, és önmagát adta ajándékul az emberiségnek. A szeretetasztal közössége is ezt az isteni közelséget jeleníti meg: találkozást Krisztussal, aki fényt hoz az emberi életbe.
Tál Zoltán atya XIV. Leó pápa gondolatát is felidézte a Szegények világnapjához kapcsolódó üzenetéből, miszerint a legnagyobb szegénység az, amikor az ember nem talál rá Istenre. A szeretet közössége azonban – hangsúlyozta – képes utat nyitni Isten felé, és reményt adni ott is, ahol hiány, fájdalom vagy nélkülözés van jelen.
A Szeretetvendégséget Udvardy György érsek atya is üdvözölte. Köszönetet mondott mindazoknak, akik elfogadták a meghívást, és hangsúlyozta: az ünnepben egyszerre adunk hálát Isten szeretetéért, amely kiárad az emberi szívekbe, és azokért a mindennapi szolgálatokért is, amelyek a hétköznapokban valósulnak meg a Karitász és a Máltai Szeretetszolgálat munkatársainak és önkénteseinek áldozatos munkája révén. Mint fogalmazott, ünnepelni azért tudunk, mert a mindennapokban is jelen van ez a szolgáló szeretet.
Érsek atya háláját fejezte ki a segítők türelméért, áldozatáért és azokért az „isteni gesztusokért”, amelyek a rászorulók iránti figyelemből fakadnak. Az ünnepi ebédet az összetartozás jelének nevezte: olyan asztalközösségnek, amely túlmutat önmagán, és arra az isteni meghívásra utal, ahová minden ember hivatalos.
A Szent Margit Gitáros Énekkar lelket melengető dallamokkal emelték az ünnepi fényét. Az esemény végén a gyermeke, családok ajándék csomagokkal indultak otthonaikba.
A Szeretetvendégség így nem csak adventi alkalom volt, hanem élő tanúságtétel arról, hogy a szeretet – ha megosztják – megsokszorozódik, és képes reményt gyújtani a legnehezebb élethelyzetekben is.
