A márciusi elsőcsütörtöki imaórára ezúttal Pápán a Kisboldogasszony (ferences) templomba gyűltek össze a hívek, hogy közösen imádkozzanak papi és szerzetesi hivatásokért. Dr. Udvardy György érsek köszöntőjében hangsúlyozta: Jézus szavára hagyatkozva az Egyház ma is imádkozik papi és szerzetesi hivatásokért. Erre mindig szükség van – még akkor is, ha sok pap szolgálna –, ám különösen fontos akkor, amikor egyre inkább érezzük a hivatások hiányát. A hívek imádságban kérik az Urat, hogy gondoskodjon népéről, és mindig legyenek olyanok, akik a szentségek szolgálatában erősödve szolgálják Isten népének üdvösségét, reményét és jövőjét.
A szentségimádás során három rövid elmélkedés segítette a híveket az elmélyülésben. Az érsek atya a nagyböjti időszakhoz kapcsolódva a papról mint a böjt emberéről, a megtérésre hívó emberről és az isteni irgalom emberéről beszélt.
Az első elmélkedés a megtérés fontosságára irányította a figyelmet. A nagyböjt egyik központi üzenete Jézus szava: „Tartsatok bűnbánatot, mert elközelgett az Isten országa.” A megtérés azt jelenti, hogy az ember visszatér Istenhez, újra befogadja az Ő törvényét, és megújul gondolkodásmódjában. A főpásztor rámutatott: a pap egyik legfontosabb feladata, hogy hirdesse a megtérés örömhírét, és bátorítsa a híveket az új életre. Ha nincs, aki hirdesse ezt a szót, az ember könnyen elveszíti az utat, amely visszavezeti az Atyához.
A második elmélkedés a nagyböjt egyik alapgyakorlatáról, a böjtről szólt. A böjt nem pusztán egy vallásos gyakorlat vagy lemondás, hanem az isteni magatartás megjelenítése az ember életében. A böjtölő ember tudatosan lemond arról, ami elvonhatja figyelmét Istentől, és ezzel szabadságot nyer arra, hogy teljes szívével az Úr felé forduljon.
Udvardy György hangsúlyozta: a böjtölő ember az isteni szegénységet és szabadságot ölti magára, amelyben felismeri a rászorulók szükségleteit, és kész megosztani javait másokkal. A pap hivatása, hogy ezzel a lelkülettel prófétai jelként mutassa fel a híveknek: Isten az élet legnagyobb kincse.
A harmadik elmélkedés az isteni irgalomról szólt. Az ember rászorul Isten irgalmára: arra, hogy Isten megbocsásson, meggyógyítson és új reménnyel ajándékozza meg. A pap különleges szolgálata, hogy a szentségekben – különösen a bűnbocsánat szentségében – közel hozza az emberekhez ezt az irgalmat.
A gyónásban az ember az irgalmas Atyával találkozik, és megtapasztalja a megbocsátás felszabadító erejét. Érsek atya arra hívta a híveket, hogy a nagyböjti időszakban minél előbb végezzék el szentgyónásukat, hiszen a megtisztult lélek egészen másként látja az életet.
A szentségimádást követően Udvardy György érsek szentmisét mutatott be Cséry Gergő plébánossal és Rudi Péter atyával. Az evangéliumban a dúsgazdagról és a szegény Lázárról szóló példabeszéd hangzott el.
Homíliájában az érsek atya rámutatott: Jézus ezzel a példabeszéddel az emberi élet igazságtalanságaira és az irgalmasság szükségességére hívja fel a figyelmet. Az ember mindazt, amivel rendelkezik – legyen az anyagi javak, képességek vagy kapcsolatok –, ajándékba kapta, és arra kapta, hogy mások szolgálatába állítsa.
A nagyböjt ezért arra hívja a híveket, hogy a szeretet és az irgalom konkrét cselekedeteivel forduljanak egymás felé. A megtérés nemcsak belső döntés, hanem a kapcsolatokban és a közösség életében is láthatóvá válik.
A szentmise végén Cséry Gergő plébános atya köszönetet mondott mindazoknak, akik részt vettek az imádságon és segítették az alkalom megszervezését: a kántornak, az énekkarnak, a ministránsoknak és a háttérben szolgálóknak. A jelenlévőket szerény agapéra hívta, hogy a közös imádság után beszélgetésben és testvéri együttlétben folytathassák az estét.
Az elsőcsütörtöki alkalom ismét megerősítette a híveket abban, hogy az Egyház jövője az imádságban gyökerezik: az Úr ma is hív, küld és szolgálatra indít embereket népe javára.
