Történelmi pillanat a Szent Mihály Főszékesegyház újraszentelésének napján.
A Szent Mihály Főszékesegyház újraszentelésének ünnepi napján különleges, eseményre került sor: több száz év után ismét keresztelést tartottak a Szent György-kápolnában.
Két fiatal család döntött úgy, hogy gyermekük számára ezt a történelmi alkalmat választják a keresztség szentségének vételére.
A keresztelést Dr. Takáts István érseki általános helynök, a főszékesegyház plébánosa végezte, aki meghatódva fogalmazott: az egyházmegye történetében ritka ajándék, amikor a múlt és a jelen ilyen szépen összefonódik.
A Szent György Kápolna falai évszázadok óta őrzik a veszprémi püspökség legkorábbi liturgikus emlékeit, most pedig újra a hit továbbadásának színterévé vált. Az esemény mélyen kifejezi azt a folytonosságot, amely a veszprémi közösséget a múlt örökségéhez és a jövő reményéhez kapcsolja.
„A keresztség szentsége nemcsak egy gyermek életének kezdete az Egyházban, hanem Isten szeretetének látható jele is, amely összeköt nemzedékeket, múltat és jelent” – fogalmazott István atya.
A beavató szentég kiszolgáltatása után helynök atya és a családok együtt mentek ki a bazilika melletti kertbe, az újonnan felállított Szűz anya szoborhoz hálát adni.
A történelmi pillanat a főegyházmegye megújult központjában, a Szent Mihály Főszékesegyház újraszentelésének napján történt meg – így vált valóra a megújult falak között újjá maga az élet is.
A Szent György Kápolna egyedülálló, kiemelt építészettörténeti, művészettörténeti, történeti jelentőségű, a kereszténység és a keresztény kultúra meghonosodásának kezdeti szakaszát bizonyítja a Kárpát-medencében és azon belül is a Dunántúlon. A Vár utca végén, a Szent Mihály-főszékesegyház és a Nagyszeminárium épülete közé ékelődő, két periódusú kápolnarom. A kör alakú templom egy X. század végi vagy XI. század eleji épület, amelyben, a XII. század első felében íródott Szent Imre-legenda szerint, a herceg szüzességi fogadalmat tett. A kápolnát a XIII. században visszabontották, átalakították, a helyére nyolcszög alakú kápolnát építettek. Az épület a törökkorban pusztult el, majd a barokk korban a Nagyszeminárium épülete részben ráépült az abban az időben feltáratlan romokra. Az épületmaradványokat 1957-ben tárták fel, az épületelemek helyreállítására és a védőtető felépítésére 1967-ben került sor. Most közel hat évtized után teljesen feltárták és rekonstruálták, és méltó otthonra lelnek az egyedülálló romok.
