Úrnapja, Krisztus Szent Testének és Vérének ünnepe

Jézus Krisztus Testének és Vérének főünnepét, vagyis Úrnapját, a Szentháromság vasárnapját követő vasárnap ünnepeljük Magyarországon.

Veszprémben a Szent Mihály Főszékesegyházban Dr. Udvardy György mutatott be szentmisét, Dr. Takáts István általános érseki helynök, plébánossal.

Érsek atya szentbeszédében hangsúlyozta, hogy az utolsó vacsora nem csupán emlékezés volt Isten hatalmas tetteire és a szövetség megújítására, hanem egy új szövetség kezdete is. Jézus a kenyérre és a borra kimondta a teremtő szavakat, és az apostolok hittel fogadták el, hogy Krisztus teste és vére van jelen ezekben. Jézus azt kérte követőitől, hogy ezt cselekedjék az Ő emlékezetére, és minden szentmisében a hitüket vallják meg az átváltoztatás szavai után.

A főpásztor kifejtette, hogy az Eucharisztia az Isten és az ember közötti szövetség megújításának eszköze, amely Jézus áldozati teste és vére által válik teljessé. Jézus végtelen szeretetét és az Atya iránti hűségét példázza, és arra hív bennünket, hogy egyesüljünk vele, az Ő áldozatában. Az Eucharisztia táplálékként szolgál, amely életet és reményt ad, valamint az örök élet ígéretét hordozza magában.

Udvardy György beszédében kiemelte, hogy az Eucharisztia misztérium, amely kapcsolatba hoz minket Istennel. A szentmisében való részvétel és az Eucharisztia vétele erőt ad a mindennapi élet kihívásaihoz, és segít megélni az istenes életet. Érsek atya arra buzdította a híveket, hogy vegyék magukhoz Krisztus testét és vérét, és éljék meg az Eucharisztikus életet, amely erőt és támaszt nyújt számukra.

A beszéd zárásaként a főpásztor arra emlékeztette a híveket, hogy az Eucharisztia nem csupán táplálék, hanem Krisztus áldozata és jelenléte, amely óriási ajándék az életünk számára. Arra szólított fel, hogy éljünk Eucharisztikus módon, és legyünk hálásak a szentmise és az Eucharisztia ajándékáért.

A szentmise után a hagyományoknak megfelelően a várban tartották a körmenetet, ami az épületek felújítása miatt most a szokástól eltérően egy helyszínen, a Szentháromság szobornál lett feldíszítve.

A szentmise zenei szolgálatát a Szent Mihály kamarakórus és Gyermek kórusa látta el Dankos Attila zeneigazgató irányításával, valamint a körmenetben a Magyar Honvédség Légierő Zenekara működött közre.

Udvardy György szentbeszédét teljes terjedelmében itt olvashatják:

– Kedves testvérek!

A mai ünnep és az ünnephez tartozó szentírási szakaszok elvezetnek bennünket az utolsó vacsora helyére, az ünneplésére, ami az apostoloknak, Jézus Krisztusnak és a választott nép tagjainak is a szövetség megújítását jelentette.  Emlékezést jelentett Isten hatalmas tetteire, aki kiszabadította őket a szolgaság házából Egyiptomból. Ezt ülték évről évre, megemlékezve a szövetségi hűségről. Ennek a vacsorának a keretében, ami emlékezés, szabadítás, Isten nagyságára utal. A vacsorának a keretében Jézus valami mást mond, mást tesz. Ez az én testem, és ez az én vérem.
A kenyérre és a borra kimondja a teremtő szót és csodálkoznak az apostolok, de hiszik, hogy Krisztus teste és vére. Jézus bátorít. Ezt cselekedjétek az én emlékezetemre.
Mi, amikor ezt megtesszük, minden egyes szentmisében az átváltoztatás szent szavait követően megvalljuk hitünket. Íme hitünk szent titka. Ezt akkor mondjuk, amikor a kenyér és a bor Krisztus testévé és vérévé lesz. Íme hitünk szent titka. S mi megvalljuk, halálodat hirdetjük Urunk, és hittel valljuk feltámadásodat, amíg el nem jössz.
Isten a szabadító, Isten, aki szövetséget köt, Isten, aki ünnepet, lakomát rendez az Ő népe számára. Azt kívánja, hogy emlékezzünk, vegyük magunkhoz az Ő testét és vérét, mert ebben a hitünk szent titka jelenik meg.

Krisztus keresztáldozata teljessé teszi, amit az Isten az Ő népéért, az emberéért tenni akart. Értelmet ad a szövetségnek, a hűségnek, és új szövetséget köt velünk. Krisztus föláldozza az életét. Tehát amikor az Ő testét és vérét vesszük magunkhoz, akkor az Ő áldozati testét és áldozati vérét vesszük magunkhoz. Mert azt akarja, hogy ebben is azonosuljunk vele, legyünk egyek vele, hiszen az Ő végtelen szeretetének a jele, az Atya iránti hűségének, engedelmességének, feláldozásának a jele. Azt akarja, hogy mi ebben a legbensőségesebb pillanatban is, ami az Atya és Jézus között történt, részesei legyünk. Krisztus áldozati testét, Krisztus áldozati vérét vesszük magunkhoz.
Mert Jézus szeret. Egyesülni akar azokkal teljes egészében, akiket szeret, így éltetni akarja azokat. Így vagyunk mi is földi életünkben, akiket szeretünk, egyként akarunk élni velük. Ezért fájdalmas minden széthúzás, minden, ami az egység ellen hat.
Azért akar, mert benne akar élni az életünkben, egyként akarja élni az életünket, ezért akar Ő táplálék lenni. Ezért mondja, ez a kenyér és vér, kenyér és bor nem pusztán csak kenyér és bor, hanem én magam vagyok. Én magam vagyok a szeretetemmel, a hűségemmel, én magam vagyok az útkereséssel, én magam vagyok, aki táplálni akarlak téged, mert így az Isten akar táplálni. Élettel akarlak ajándékozni. Hisszük, Jézus tanított erről bennünket, aki eszi az én testemet és issza az én véremet, élet lesz abban. Aki eszi az én testemet és issza az én véremet, föltámasztom az utolsó napon. Aki eszi az én testemet és issza az én véremet, örök élettel ajándékozom meg.

Ajándék és remény, de valóság. Jézus éltetni akar, táplálni akar, életet akar ajándékozni, a föltámadás reményét élteti bennünk, az örök életre hív, és ezt a reménységet táplálja bennünk.

Amikor azt mondja, ezt cselekedjétek az én emlékezetemre, akkor valójában azt is mondja, ezt tegyétek egymással. Tápláljátok, éltessétek egymást, erősítsétek egymásban a föltámadásnak a reményét, erősítsétek egymásban az örök életnek a hitét.


Testvérek vagyunk, mert Krisztus testének és vérének vételében egyként tudunk élni, ezért tudjuk egymásban erősíteni, bátorítani mindazt, amit az Eucharisztia jelent.

Íme hitünk szent titka. Valójában misztériumról van szó. Nem olyan valamiről, amit megfejthetünk, amit megértünk, hanem a misztériummal kapcsolatba kerülhetünk az Istennel, az Eucharisztia által. Hiszünk Istenben, hiszünk az örök életben, és amikor az Eucharisztiát magunkhoz vesszük, vagy amikor leborulunk és imádjuk Őt, akkor valójában a misztériummal kerülünk kapcsolatba. Ez tartja meg a mi méltóságunkat, és erősít bennünket. Az Eucharisztia jelenlét, jelen van az Isten számunkra. Az eucharisztia áldozat, Krisztus áldozata és az Eucharisztia táplálék.

Milyen mérhetetlen módon vagyunk megajándékozottak, testvérek. Nemcsak, hogy ezt tudhatjuk, hanem, hogy részesei lehetünk ennek a szent cselekménynek és legfőképpen, hogy magunkhoz vehetjük Krisztus áldozati testét és vérét. Ezt ünnepeljük minden szentmisében. Ezt ünnepeljük most kiemelt módon is az Úr testének és vérének szentséges ünnepén.
Erőforrás ez az életünk számára.

Sokszor szövögetünk nagy terveket, hogyan kellene élni, mit kellene tenni, miben kellene változtatni, miben kellene állhatatosnak, erősnek lenni, és mindig az a kérdés, és honnan lesz, honnan van ehhez erőnk.
Az Eucharisztiából, ami táplálja bennünk az istenes életet, az örök élet reményét, és ezért merünk szeretetből áldozatot hozni, mert az örök életben bízunk. Ezért merünk nagylelkűek lenni, ezért merünk áldozatot hozni az igazságért. Az eucharisztia táplálja ezt bennünk.

Erőforrás az életünk számára. Vegyük magunkhoz. Miért ne vennénk? Miért akarnánk csak távoli, kívülálló szemlélői lenni? Hiszen Isten éltetni akar. Isten közelséget akar. Isten bennünk akar élni. Ismeri az én gondjaimat, nehézségeimet, korlátaimat, ismeri az örömeimet is. Ismeri azt, milyen gátakat kell elhárítani, hogy higgyek egyre erősebben az örök életben, és Ő erősíteni, táplálni akar. Vegyük magunkhoz, legyünk imádói, hiszen valóságosan jelen van benne az Isten.

Milyen meghatározó az életünk számára az az időnként előforduló néhány perc, amikor odaborulunk az Úr elé. Uram, itt vagyok, táplálni, nevelni, bátorítani akarsz, tedd ezt velem, mert tőled akarom az erőmet. Milyen óriási kincs ez, hogy magunkhoz vehetjük az Eucharisztiában, hogy templomainkban imádhatjuk Őt. Milyen óriási kincs, hogy Eucharisztikus módon élhetjük az életünket. Testvérek, óriási ajándék, hogy mi történik vasárnap a szentmisében. Elhangzik Isten igéje. Magunkhoz vesszük Krisztus testét, vérét. A testvéri közösséggel találkozunk, ami megerősít bennünket.

Krisztus táplálék, Krisztus áldozat, Krisztus jelenlét, mi pedig ajándékozottak vagyunk. Vegyük magunkhoz, boruljunk le előtte, és éljük Eucharisztikus életünket. Ámen.

 

 

Galéria

További hírek

2024.06.20.

Huszonöt éve szolgálatban

Dr. Takáts István általános helynök atya pappá szentelésének huszonötödik évfordulóját ünnepli, s ebből az alkalomból ezüstmisén ünnepelt együtt a Veszprémi Érsekség dolgozóival.

Megszakítás