Boldog Bódi Mária Magdolna utazókavicsai továbbra is élő, szeretett és egymást összekötő jelképei a hitnek és a tiszta szívű élet örömének. Egyre többen számolnak be arról, hogy már régóta vágytak rá, hogy a zarándokutak során vagy egy templom csendjében rátaláljanak egy Magdi-kavicsra, és igazi örömükben, meghatódottsággal írták: „Egész nyáron arra vágytam, hogy én is találhassak egy Magdis kavicsot. … Végre én is találhattam egyet.”
A kavicsok – akárcsak Magdi tanúságtétele – nem maradnak egy helyben. Továbbmennek, útra hívnak, megérintik a lelkünket, és fényt gyújtanak ott, ahol valaki épp reményre, erőre vagy csendes megerősítésre vágyik.
Hol jártak mostanában a Magdi-kavicsok?
A hívek tanúságaiból kiderült, hogy az elmúlt hetekben és hónapokban többek között ezeken a helyeken tűntek fel:
Csíksomlyói Kegytemplom, Badacsonytördemic, Győr, Verona – Szent Anasztázia-bazilika, Padova – Páduai Szent Antal-bazilika, Kartal plébániatemploma, Nagyváradi székesegyház.
És ami különösen megható: már a tengerentúlra is eljutottak.
Az egyik kavics jelenleg a New York-i Szent Patrik-katedrális kápolnájában várja, hogy új kezek emeljék fel – és talán tovább vigyék magukkal az amerikai városokba.
Ahogy már a megtalálók és az elhelyezők is tapasztalhatták, a kavicsok útja nem a kövekről szól. Az üzenetről szól. A szelídségről. Az egyszerű kincs megtalálásának öröméről. Arról, hogy Magdi életáldozata ma is mozgásban van, hív, kapcsol és gyógyít.
Ahogy Magdi írta: „Édes Jézus, ígérem, hogy az elvetett mag sokszoros termést hoz.”
És valóban: egy apró kavics ma is továbbviszi a hit magvát – városokon, országokon és szíveken át.
