Takáts István atya, a Szent Mihály Főszékesegyház plébánosa köszöntötte a híveket, rámutatva az ünnep mélységére: húsvét vigíliája a feltámadás szertartása, amely az új tűz meggyújtásával indul. Erről a lángról gyullad meg a húsvéti gyertya, amely a feltámadt Krisztust jelképezi, s amelynek fénye továbbadva világosságot visz a templomba és a hívek életébe. „A feltámadás reménye nem űz el minden sötétséget, de átragyogja azt” – hangzott el, emlékeztetve arra, hogy Krisztus fényében minden emberi sötétségen átvezet az út.
A keresztény világ legszentebb éjszakáján, húsvét vigíliáján ünnepi csend és várakozás töltötte be a veszprémi Szentháromság-teret, ahol a tűz megszentelésével vette kezdetét a feltámadás liturgiája.
A szertartás kezdetén Dr. Udvardy György veszprémi érsek megáldotta az új tüzet, majd ünnepélyes szavakkal hirdette Krisztus örökkévalóságát: „Jézus Krisztus tegnap és ma, Ő a Kezdet és a Vég, Ő az Alfa és az Omega…” A húsvéti gyertya meggyújtása, valamint a kereszt alakban elhelyezett tömjénszemek Krisztus megváltó szenvedésére és dicsőséges feltámadására irányították a figyelmet: a világosság, amely elűzi a sötétséget, maga a Feltámadt Úr.
Az érsek a tűzszenteléskor arra hívta a jelenlévőket, hogy az Egyház ősi meghívásához kapcsolódva virrasszanak és imádkozzanak: „Ha így emlékezünk Urunk húsvétjára, ha igéjét hallgatjuk, halálát és feltámadását megünnepeljük, akkor remélhetjük, hogy a halálon való győzelmének is részesei leszünk, és vele együtt élünk Istenben.”
A Szent Mihály Főszékesegyházba bevonulva a hívek a sötétségből a fény felé haladva élték át a vigília egyik legmegrendítőbb pillanatát. A szinte teljes sötétségbe borult templomban az ószövetségi olvasmányok – például a teremtés története, Ábrahám próbatétele és Isten szabadító tettei – idézték fel Isten hűségét és ígéreteinek beteljesedését.
A Glória felcsendülésekor a fények kigyúltak, megszólaltak a harangok, és a feltámadás öröme betöltötte a székesegyházat.
A liturgia során a Szent Mihály-kórus szolgálata, valamint Kosóczki Tamás orgonaművész zenei közreműködése emelte az ünnep fényét, segítve a híveket abban, hogy még mélyebben kapcsolódjanak be a megváltás misztériumába.
Homíliájában Udvardy György érsek a hit középpontjára irányította a figyelmet: „Mi Krisztus-követők a Feltámadott Krisztust keressük.” A keresés nem bizonytalanságból fakad, hanem bizalomból – abból a hitből, hogy Krisztus legyőzte a halált és örök életet ígér az embernek. „Bízunk az Atya ígéretében, aki újjáteremti népét, és bízunk a Szentlélek erejében, aki megerősít, meggyógyít és újjáteremt bennünket” – hangsúlyozta.
Az érsek rámutatott: az ember önmagától törékeny a megbocsátásban, a megújulásban, de Isten Lelke képes átalakítani kapcsolatainkat, mindennapi szokásainkat és Istennel való viszonyunkat. A Feltámadott keresése egyben szabadság is: megszabadulás a félelemtől, és az új élet kezdete.
A vigília csúcspontján a hívek megújították keresztségi ígéreteiket, megerősítve hitüket és elköteleződésüket. Érsek atya szavai szerint ez a pillanat nem csupán emlékezés, hanem küldetés is: „Vállalkozunk arra, hogy a jövőt formáljuk, mert Krisztusba öltözködtünk, és az Ő kegyelmével, a Szentlélek erejében alakítjuk a világot.”
A szertartás kiemelt, kegyelmi pillanata volt, hogy több testvérünk a keresztség és a bérmálás szentségében részesült. Megható és ünnepélyes volt látni, ahogyan a Szentlélek erejét kérve és elfogadva megerősödtek hitükben, és tudatosan vállalták keresztény küldetésüket az Egyház közösségében.
