Zircen ünnepelte Árpád-házi Szent Erzsébetet a Főegyházmegyei Karitász

A Zirci Ciszterci Apátság Nagyboldogasszony-bazilikája adott otthont idén a Főegyházmegyei Karitász hagyományos Szent Erzsébet-napi ünnepségének, amelyen a város katolikus közössége, valamint a karitászcsoportok tagjai és önkéntesei együtt adtak hálát a szeretetszolgálat kegyelmeiért. Az ünnepi szentmisét dr. Udvardy György veszprémi érsek mutatta be.

A zirci helyszínválasztás egy tavaly útjára indított hagyományhoz kapcsolódik: a pusztamiskei Szent Erzsébet-napi ünnepségen Huszár Lőrinc atya vette át a vándorrózsát, amely jelképesen a következő évi karitászünnep megrendezésének feladatát és megtiszteltetését adta tovább a zirci közösségnek.

Szentbeszédében Udvardy György érsek atya Jézus hegyi beszédének tanításából kiindulva a krisztusi szeretet és az irgalmasság mindennapi megélésére hívta a híveket. Rámutatott: Jézus arra tanít bennünket, hogy ne ítélkezzünk, legyünk irgalmasok, és úgy forduljunk embertársaink felé, ahogyan mi magunk is szeretnénk, hogy velünk bánjanak. Mindez emberi erővel sokszor nehéznek, olykor lehetetlennek tűnik, Krisztus példáját követve és az Ő erejében bízva azonban képessé válhatunk a nagylelkűségre, a megbocsátásra és az önzetlen segítségnyújtásra.

A főpásztor hangsúlyozta, hogy Árpád-házi Szent Erzsébet életében különösen is felismerhető ez a krisztusi magatartás. Bár előkelő származású, gazdag környezetben élő asszony volt, a szegénységet és az egyszerűséget választotta, és egész életét a rászorulók szolgálatának szentelte. Nem pusztán válaszolt a szükséget szenvedők kéréseire, hanem maga kezdeményezte a segítségnyújtást, példát adva arra, miként válhat a hitből fakadó szeretet konkrét cselekedetekké.

Érsek atya a szegények világnapjához kapcsolódó pápai tanításra is utalva kiemelte, hogy az Úr a szegények menedéke. Felhívta a figyelmet arra, hogy a társadalmi igazságtalanságok, a kirekesztés és az előítéletek különösen a legelesettebbeket sújtják. A digitális világban is könnyen teret nyerhet a megbélyegzés és az ítélkezés, ezért a keresztény embernek különös felelőssége, hogy felismerje a másik ember méltóságát, és ne közömbösen, hanem kezdeményező szeretettel forduljon felé.

A főpásztor arra is rámutatott, hogy a szegénység nem kizárólag az anyagi javak hiányát jelenti. A magány, a reménytelenség és a hit hiánya ugyancsak súlyos terhet jelenthet, különösen a fiatalok és a családok életében. A Karitász szolgálata ezért nem merülhet ki az adományok átadásában vagy a mindennapi nehézségek enyhítésében: a segítségnyújtásnak a remény, a derű és a hit továbbadását is szolgálnia kell.

György érsek atya hangsúlyozta, hogy az Egyháznak a boldogságmondások lelkületét kell megélnie. Olyan közösséggé kell válnia, amelyben senki nem marad egyedül betegségével, szegénységével vagy lelki küzdelmeivel.

A keresztény ember hivatása, hogy a rászorulók számára Isten szeretetének és gondoskodásának látható jelévé váljon.

Szent Erzsébet példája mellett a főpásztor Boldog Brenner János és Boldog Bódi Mária Magdolna életére is felhívta a figyelmet, akiknek ereklyéit az ünnepi alkalmon tiszteletadásra helyezték ki. Mindketten életükkel tanúsították, hogy a Krisztushoz való hűség, a tisztaság, az önzetlenség és az áldozatvállalás a legnehezebb körülmények között is megélhető. Külön kiemelte Boldog Bódi Mária Magdolna fiatalokért, családokért és rászorulókért végzett szolgálatát, amely ma is követendő példa lehet.

Szentbeszéde végén érsek atya köszönetet mondott a főegyházmegye karitászvezetőinek, munkatársainak, az önkénteseknek és a plébániai közösségeknek áldozatos szolgálatukért. Hangsúlyozta, hogy a jótékonyság nem a keresztény élet mellékes tevékenysége, és nem csupán néhány elkötelezett ember feladata, hanem az egész hívő közösség küldetése. A karitász önkéntesei ezt a szolgálatot sokszor a közösség nevében végzik, munkájuk azonban mindannyiunk hitét és összetartozását erősíti.

A főpásztor arra buzdította a jelenlévőket, hogy Árpád-házi Szent Erzsébet, Boldog Brenner János és Boldog Bódi Mária Magdolna példáját követve bátran, örömmel és reménnyel vállalják a krisztusi szeretet mindennapi cselekedeteit.

A szertartás végén a főpásztor a hagyományoknak megfelelően szenteltvízzel hintette meg az Erzsébet-cipókat. A Szent Erzsébethez kötődő csodatétel szerint ugyanis az árpád-házi hercegnő köpenye alatt kenyeret vitt a szegényeknek, de mikor számon kérték a rászorulók támogatása miatt a cipók rózsává változtak.

A szentmisén, hagyományteremtő szándékkal külön köszöntötték azokat az önkénteseket, akik Caritas Hungarica díjban részesültek. Az országos Katolikus Karitász évről évre azoknak az önkénteseknek mond így köszönetet, akik hosszú éveken, sokszor évtizedeken át szolgálják a rászorulókat. A díjakat 35 elhívatott karitász önkéntes vette át idén október elején a Budai Ciszterci Szent Imre-templomban rendezett ünnepségen. A Veszprémi Főegyházmegyéből idén Farkas Gyuláné, Hajdú Henrietta és Német Istvánné munkáját ismerték le. A szertartáson elhangzott, hagyományt szeretne teremteni a főegyházmegyei karitász azzal, hogy Szent Erzsébet napján tartott közös szertartáson minden évben külön is köszönti majd a főegyházmegye főpásztora és katolikus közössége a díjazotakat.

A szentmise záró áldása előtt a tavalyi évben indított hagyományt követve Huszár Géza Lőrinc O.Cist. a Nagyboldogasszony bazilika plébánosa a „vándor” rózsát Laposa Norbert balatonfűzfői helyettes-esperes, plébános atyának adta át, ugyanis a tóparti város karitász csoportja és katolikus közössége jelentkezett arra, hogy a jövő évben náluk tartsák majd meg a segítő csoportok közös Erzsébet -napi ünnepét.

Záró mozzanatként Lőrinc atya mondott köszönetet Dr. Udvardy György érsek atyának, hogy a zirci plébánia újraalapításának 300. évfordulóját ünneplő apátság, és bazilika jubileumi évében számos alkalommal látogatta meg az ottani híveket.

Galéria

További hírek