Nyolcvanegy évvel ezelőtt, 1944. december 10-én, veszprémi püspöksége idején Mindszenty József a várbörtön falai között szentelte pappá azokat a kispapokat, akiket a háború és az üldöztetés elszakított a szemináriumtól. Az embertelenség közepette véghez vitt felszentelés ma is a hit bátorságának, az Egyház folytonosságának és a krisztusi küldetés rendíthetetlenségének megrendítő tanúsága.
„- Fogadsz engedelmességet nekem és jogutódaimnak?
-Fogadok. […]
Nemcsak nekem, hanem Márton püspöknek is. […] Tisztelendő urak! Hatalmas nagy vihar keletkezett a világban. Felkapta a forgószél a fenyőmagokat, és Erdélyből ide, a Balaton környékére hullatta. Ne verjetek gyökeret itt, menjetek haza.” (Mindszenty József veszprémi püspök)
„Legyetek Márton Áron püspök úr derék, hűséges papjai!” (Mindszenty József veszprémi püspök)
Isten Tiszteletreméltó Szolgája Mindszenty József a nyilas fogsága idején 1944. december 7-én a vele ugyancsak fogságban lévő Szent Anna Szeminárium ötödéves teológus hallgatóit, a szovjet hadsereg dél-dunántúli előretörése miatt okán áldozópappá szentelte. Nem tudta, hogy a magyar nemzetszocialisták meddig tartják Veszprémben, vagy hurcolják tovább. A bolsevista hatalomátvétel során azt sem tudta milyen új világ fog következni. Vallásüldözés, vallásbetiltás? Úgy határozott, hogy titokban a fogház folyóson Bódi György, Boros Károly, Harangozó János, Kovács József, Párkányi József, Péterfai Lajos, Szőllősi Ferenc, Tamás László, Vörös József, Zalai Ferenc utolsó éves kispapokat a veszprémi egyházmegye szolgálatára áldozópappá szenteli.
Isten Tiszteletreméltó Szolgája Márton Áron püspök a már négy éve Kolozsváron működő gyulafehérvári teológiai intézetet a biztonságosabb Dunántúlra küldte. A zirci ciszterci Szent Bernát Hittudományi Főiskola befogadta Szentiványi Róbert és Erőss Alfréd teológiai tanárokat; Birtok Ferenc, Bodoni Árpád, Gellért László, Oláh Áron, Pál Dénes ötödéves, Gáll Sándor negyedéves; Kovács Jakab, Sófalvi József, Gál Gyula harmadéves, Ambrus György, Bali Lajos, Madarász Ferenc, Székely Gergely, Szoboszlay Aladár, Veres Imre másodéves és Trebits Jenő elsőéves teológus növendékeket.
Szentiványi Róbert és Erőss Alfréd teológiai tanárok hasonlóan gondolkodtak, mint a Mindszenty atya a papszentelés ügyében. Ők ketten valamint a Bernardinum tanári kara a jelölteket a rendek felvételére alkalmasnak találta. Márton Áron püspök a háborús viszonyok miatt elbocsájtó levelet nem tudott adni, ezért Serédi Jusztinián esztergomi érsek és Szentiványi Róbert közbenjárására az Apostoli Szentszék felhatalmazta Mindszenty József veszprémi püspököt, hogy Birtok Ferenc, Bodoni Árpád, Gellért László, Oláh Áron, Pál Dénes ötödéves kispapokat egy misében alszerpappá, szerpappá és áldozópappá szentelje. Ilyen eseményre eddig még a magyar egyháztörténetben nem volt példa, hogy a három nagyobb rendet egy napon, egy misén szolgáltasson ki egy püspök. (Figyelembe véve, hogy a főpásztor fogoly volt, és a szentségek kiszolgálása börtönben történt.) A szerpap és áldozópappá szentelés között pár nap szünetet szoktak hagyni. Gáll Sándor negyedéves hallgató az utolsó kisebb rendeket az exorcista és akolitus rendet kapta meg a szentelésben. Mindszenty püspök úr mindegyik erdélyi kispapot a gyulafehérvári egyházmegye szolgálatára szentelte fel. A növendékeknek a szentelésre Zircről gyalog kellett bejönniük, a télvíz idején. A szentelés alatt az erdélyi kispapokat a földről úgy kellett felsegíteni, mert a fáradságtól és a hideg padlótól egyedül nem tudtak felkelni. Senkinek nem volt egyházi ruhája, csak a fekete reverenda. Katakombai, őskeresztény hangulat volt a szentelés alatt.
Erőss Alfréd, későbbi gyulafehérvári segédpüspök a szentelő Mindszenty atyának egy verssel tisztelget:
Krisztus útnak indult
Öt tanítványom reggel útnak indult.
Az ország útján sárban, verítékben,
szent gondolatban, én is velük léptem,
és csatakosan léptünk be a várba.
A püspök őket börtönében várta.
Öt tanítványom reggel útnak indult.
A börtönben szentelte őket Papnak:
Isten-szabadság kegyelmét vivőknek,
megváltás, – örök élet – hirdetőknek.
Az embereknek rabja most a Püspök…
És szenved, mert a szegényekért küzdött.
A börtönben szentelte őket Papnak.
Nem volt ott alba, csillogás, melegség,
csak áhítat, Szentlélek és karizma.
Sáros a csizma, de a lélek tiszta.
Sötét a börtön, de a nyirkos földön
öt ifjú szívben Isten napja följön,
Hogy millióknak legyen szűz-melegség.
Öt tanítványom friss áldása rajtam.
Derüljön Isten-boldogság csírája.
Hatalmuk minden hatalomnak Királya.
S a jegy, amit beléjük írt a Lélek:
örök, miként a boldogság s az Élet,
melynek áldása mindörökre rajtam.
Öt tanítványom reggel útnak indult…
A keresztútján: tűzben és tövisben.
Most együtt megyünk: Országutunk az Isten,
lelkünk a Lélek és testünk az oltár
bennünk az Ige, buzdít, int és szolgál.
Öt levitában Krisztus útnak indult.
- dec. 10.
Erőss Alfréd
