Baranya Zsóka és Bence kislányunkkal, Lujzával érkeztek Esztergomból Veszprémbe a boldoggá avatás szertartására, családjukat ugyanis egészen különleges lelki szál fűzi az immár a boldogok sorába lépett Bódi Mária Magdolnához. Az elmúlt években a tisztaszívű, mártírlelkű munkáskány jelentős hatást gyakorolt az életükre. Ők maguk tudatosan nem törekedtek Magdi mélyebb megismerésére, ám Zsóka a 2022-es évet egy szerzetesek által szervezett imaórán kezdte, ahol mindenki húzott egy szentet, akihez abban az évben kiemelten imádkozhat. Ő Bódi Mária Magdolnát húzta, akiről akkor hallott életében először. Akkor már évek óta nagy keresés jellemezte mind munkahelyi, mind párkapcsolati téren, ezért ő leginkább élete rendeződéséért imádkozott. Akkor már ismerték egymást Bencével, és pár hónappal később komolyabbra is fordult a kapcsolatuk.
Az útról a saját szívüktől Bódi Magdi szívéhez tanúságtételükben meséltek.
Bence: 2024-ben házasodtunk össze. Május 23-án olvastuk a hírt, hogy Ferenc pápa engedélyezte a dekrétum kihirdetését: Magdit boldoggá avatják. Ezen a napon délután tudtuk meg, hogy gyermekünk érkezik. A nemét és a polgári anyakönyvezett nevét még nem tudtuk, de abban biztosak voltunk, hogy ha lány lesz, a keresztségben Bódi Mária Magdolna lesz védőszentje. Ezt nagyon tudatosan tettük és naponta kértük az Ő égi közbenjárását.
Zsóka: Advent folyamán részt vettem egy csendes lelkigyakorlaton, ahol a portán találtam pár prospektust a boldoggá avatás kapcsán. Az egyiket felvittem a szobámba, hogy majd ha vége a lelkigyakorlatnak, visszatérek rá. Persze nem bírtam ki, és már első este végigolvastam. Annyira magával ragadott, hogy a kísérőm javaslatára napi egy óra „Magdi-időt” tartottam. Sokat beszélgettünk Lujzáról, a szülésre való készülésről, több közös pontot is találtunk, például a biciklizés szeretetét, a szociális testvérekkel való kapcsolatot; és még rengeteg más témát is érintettünk. Lujza február 4-én született meg. Hosszú vajúdást követően végül egy váratlan komplikáció miatt sürgősségi császármetszésre volt szükség. Mindketten azt tapasztaltuk, hogy ő végig ott van velünk a szülőszobán, a kiszámíthatatlanságban, a fájdalomban, a félelemben – és végül az örömben, hogy mind egészségben térhettünk haza. Ez a szerep nem is áll messze tőle, hiszen betegápolói végzettsége is volt.
B.: Egy másik dátumegyezőséget is felfedeztünk. Még a várandósság első időszakában kinéztem magunknak a március 23-i vasárnapot a keresztelő időpontjának. Végül ezt a napot elvetettük, mert nagyon kicsi lett volna még Lujza. Rájöttünk viszont, hogy ezen a napon halt vértanúhalált Magdi. Végül április 27-én, az eredeti boldoggá avatási időpont másnapján tartottuk a keresztelőt. Ami a házassági évfordulónk napja is. Habár hivatalosan akkor még nem lehetett Bódi Mária Magdolna a védőszentje, mi azért Magdit tekintjük annak. Reménykedünk, hogy ő az első gyermek, akit Magdi nevére keresztelnek meg. Viccesen felvetődött a keresztelőn, hogy ameddig Magdit nem avatják boldoggá, addig Szent Mária Magdolna helyettesíti őt a védőszenti feladatokban. Biztos vagyok benne, hogy ezen nem vesztek össze.
Zs.: Azóta is érezzük a jelenlétét és imáit az életünkben. Az első nagyobb rendezvényen, amin részt vettünk közösen a szülést követően, találkoztunk egy kedves veszprémi hölggyel, aki a boldoggá avatásról szóló prospektusokkal érkezett. Szóba elegyedtünk és nagyon szép beszélgetés kerekedett a végére. Olyannyira, hogy eredeti terveink szerint náluk szálltunk volna meg Veszprémben! Mivel Lujza betegeskedett a héten, ezért végül csak a mai napra jöttünk, de nagyon hálásak vagyunk a vendégszeretetért és a gondoskodásért!
B.: Egy másik történet: Lujza keresztelője után kiderült, hogy egy másik fiatal házaspár nemrég született gyermekének is Magdit választották védőszentül. Ők hasonlóan nemrég költöztek Esztergomba, és hálásak vagyunk, hogy Magdi így összevezette az utunkat a gyermekágyas időszak alatt. A nyári plébániai táborunkba pedig Udvardy érsek úr is eljött, ahol volt alkalmunk személyesen is beszélgetni. Nem mi hívtuk, számunkra is a programból derült ki, hogy ott lesz.
Zs.: Amit itt elmeséltünk, ugyanúgy megtörténhet bárkivel. Sőt, valószínűleg nem mi vagyunk az egyetlenek, akiknek Magdi vagy bármely szent életű személy szeretettel és türelemmel terelgeti az életét. Éljük a hétköznapokat, mint bárki más, de az elmúlt időszak kifejezetten embert próbáló volt, rövid időn belül sok változást éltünk meg. Magdi példát mutat nekünk abban, hogy a hétköznapok ne szürkék legyenek, hanem Isten lehessen a napfény akár egy hétköznapi szentmise, közös szentségimádás, természetbe való kimozdulás vagy mellettünk élő emberekkel való kapcsolódás által.
Nekem személy szerint a színpadra is nehezemre esett felállni – bár ezt, akik ismernek, nehezen hiszik el –, de nem tudtam elképzelni, hogy egy pár hónapos babával hogyan tudjuk megszervezni ezt a hétvégét, főleg az e heti betegeskedés után.
B.: „Milyen szép az élete annak, aki közel lehet Istenhez.” – mondta Magdi testvérének. Mi is így próbálunk élni, közel Istenhez az emberek között, Krisztust hirdetve a mindennapok apró cselekedetiben. Kívánom, hogy legyen mindannyiunk hiteles példaképe Magdi az életszentséghez vezető úton.
Fotó: Lambert Attila (kiemelt kép); Fülöp Ildikó/Veol.hu
Horogszegi-Lenhardt Erika/Magyar Kurír
