Fájdalmas Szűz Anya ünnepéhez kapcsolódva a hagyományoknak megfelelően idén is megünnepelték Sümegen a ferences kegyhely főbúcsúját, melynek főcelebránsa ezúttal a főegyházmegye főpásztora, Dr. Udvardy György veszprémi érsek atya volt. A szentmisére ez évben is renngeteg zarándok érkezett az ország számos részéről.
Tömördi Viktor atya, aki ötven éve lépett be a ferences szerzetesi közösségbe, és negyven éve szentelték pappá köszöntőjében kiemelte, a sümegi Sarlós Boldogasszony ferences kegytemplomnak meghatározó történelmi és hitéletben betöltött szerepét. Az ország számos pontjáról érkeztek zarándokok a csodálatos kegyhelyre, hogy együtt ünnepeljenek és imádkozzanak. Elhangzott: ma is erős támaszra van szükségünk: „az ideológiák viharában kell szellemi és lelki támaszt nyújtani nekünk”.
Udvardy György érsek prédikációjában a Boldogságos Szűz Mária alakjára irányította a hívek figyelmét. Mint mondta, a mai ünnep különösen is Máriára hívja fel a figyelmet, „a fájdalmasra, az Isten szülőjére, az ige bemutatójára, a remény asszonyára”. Hangsúlyozta, hogy Mária egész élete arra mutat, hogyan kell Krisztushoz fordulni, hiszen ő „mindig, mindig az ő fiára, Jézus Krisztusra irányítja figyelmünket.”
A főpásztor emlékeztetett: Mária nemcsak Jézus földi életének minden fontos pillanatában jelen volt, hanem osztozik az Egyházban élő gyermekei szenvedésében is. „Fájdalmaink hordozója, mert látja a Fiát meghalni, szenvedni, de látja gyermekeit is bűnök, terhek és reménytelenség alatt roskadozni” – fogalmazott. Ezért Mária számunkra is vigasztaló és közbenjáró édesanya, aki a megváltás felé vezet.
Érsek atya arra is figyelmeztetett, hogy a keresztény embernek ma különösen nagy felelőssége van a hit továbbadásában. „Hány és hány szülő szenved attól, hogy nem tudja átadni a hit örökségét” – mondta. Ez azonban nem a vádaskodás ideje, hanem a felismerésé: Isten és Mária segíteni akar bennünket abban, hogy újra megtaláljuk a remény forrását.
Szentbeszéde végén a hívekhez fordulva arra buzdított, hogy erősítsék meg gyermeki ragaszkodásukat Máriához és bízzanak az isteni gondviselésben: „Milyen jó, hogy ez az ünnep évszázadok óta gyermeki ragaszkodásunkat és bizalmunkat fejezi ki Mária oltalma mellett.” A közös imádság és a zarándoklat áldozata – tette hozzá – nemcsak hagyomány, hanem élő forrás, amely hitben és reményben erősíti a híveket.
A sümegi kegyhely története
A sümegi kegyhely történetében három tényező játszott meghatározó szerepet: a török, a veszprémi püspök és a ferencesek. A törökök 1552-ben elfoglalták Veszprémet. Lerombolták a székesegyházat és a püspöki palotát. Ennek következtében a veszprémi püspökök kénytelenek voltak Sümeget székhelyül választani, ahol a vár védelmet biztosított számukra (a várat sohasem foglalta el a török), s közeli birtokaikat is innen előnyösen tudták kezelni.
Az egyhajós, dongaboltozattal fedett templom bejárata fölött látható a püspöki címerrel díszített építési emléktábla, mely az építtető gróf Széchenyi György püspök nevét és az építés évét (1652) őrzi. A csodatevő Pieta, vagy ismertebb nevén a Fájdalmas Szűz szobra a hozzáértők szerint a XVI. században készült, igazi gótikus remekmű. Alkotója ismeretlen. Egyes vélemények szerint a szobrot 1649-ben Széchenyi György püspök (1646-1658) által, a felvidéki Szakolcáról idetelepített ferencesek hozták magukkal. A számukra épített kolostor 1652-ben, a templom pedig 1654-ben lett kész. Az évszázadok folyamán a kegytemplomot több sorscsapás érte, de a szobrot sem tűz nem fogta, sem villám nem zúzta össze. Az első évek csodás eseményei után természetes volt, hogy a szobor nem maradhatott a helyén, az egyik mellékoltáron, hanem egy díszesebb kivitelű főoltárra kellett kerülnie. Emellett a szűknek bizonyult templomon és rendházon Acsády Ádám püspök (1725-1744) komoly átalakításokat és bővítéseket is végeztetett. Felépült a torony, az orgonakarzat, és a rendház épülete is újabb emelettel bővült. A főoltár 1743-ban, a szószék – már Bíró Márton püspöksége idején – 1760 táján készült.
Sümegen, az évszázadok során, a Boldogságos Szűz elsősorban mint a Betegek Gyógyítója mutatta meg közbenjáró hatalmát. A kegytemplom saját könyörgésében (Ó Sümegi Fájdalmas szép Szűz Mária…) is ez áll: „Orvosa voltál mindenkor a különféle betegségekben sínylődőknek, akik élő hittel és erős bizalommal könyörögtek hozzád.”
Az első feljegyzett csoda 1699 februárjában történt, amikor Berghoffer Mária Zsófia, bécsi nemes hölgy, álma jeladását, sőt, utasításait követve Sümegre utazott, és gyógyulást remélt súlyos betegségére, amely a mozgását is lehetetlenné tette már régóta számára. A sümegi templomban fel is fedezte azt a Mária-szobrot, amelyet álmaiban látott, és hozzá imádkozva néhány napon belül teljesen meggyógyult. Innentől fogva különösen megemelkedett a kolostor hírneve. Az esemény leírása megtalálható a templom főoltára mögött, s Padányi Bíró Márton püspök korából való. Így kezdődik: „Tetszett a Fölséges Mindenható Úristennek Sümeg városát és abban a franciskánusok templomát az 1699-dik esztendőben böjtelő havának hatodik napján Szent Hellyé tenni és választani és ugyanazon templomban az ő szent Anyjának képét csudatételekkel megdicsőíteni.”
Még abban az évben további hét csodás gyógyulás történt a templomban. Hírük csakhamar bejárta a Dunántúlt, majd az ország többi részét, sőt eljutott a határokon túlra is.
A szószéktől balra, a kegytemplommal kapcsolatos első csodás gyógyulások képei láthatók. A széken ülő bécsi Berghoffer Mária mellett többek között a tűt nyelt sárvári fiú, a légrádi süketnéma asszony s a vak kuruc katona alakja tűnik fel.
Az istentiszteletek és egyéb vallásos szokások is módosultak, gazdagodtak. A XVIII. század a búcsújárások virágzásának ideje. A sümegi kegyhely második virágkora már a XX. századra esik. Az 1940-50-es években, P. Kocsis Ödön házfőnök plakátokat készíttetett, s helyeztetett ki a vasútállomásokra, s több ezer példányban nyomtattatott levelezőlapokat, szentképeket. A kegyhely történetéről könyveket írt, diafilmeket készíttetett. Budapestről, amíg a háborús körülmények engedték, filléres vonatok indultak Sümegre. Így lett ismertté Sümeg és a sümegi Fájdalmas Szűzanya az egész országban.
A sümegi templom, immár több mint 300 éve, nemcsak a környékbeli híveknek, hanem sok távoli hívőnek is kedvelt zarándokhelye. Sokan mondják, hogy ebben a templomban igazán tudnak imádkozni. Ez bizonyára azért van, mert századokon át itt sokan részesültek imameghallgatásban. Ennek bizonyítéka a kegyoltár mögötti számtalan hálatábla.
