Jézus Szent Szívének ünnepén hálaadó szentmisére gyűltek össze a Veszprémi Főegyházmegye papjai, képviselőik, hívei és a jubiláló atyák a Szent Mihály Főszékesegyházban. A szentmisét Dr. Udvardy György érsek mutatta be, aki köszöntőjében háláját fejezte ki a paptestvérek szolgálatáért, különös tekintettel azokra, akik ebben az esztendőben papságuk egy-egy kerek évfordulóját ünneplik.
Az érsek atya örömmel és szeretettel köszöntötte a jelenlévő főtisztelendő atyákat és külön méltatta Márfi Gyula nyugalmazott érsek jelenlétét, aki elfogadta a meghívást, hogy együtt ünnepeljen és adjon hálát az új papi és szerzetesi hivatásokért. A főpásztor ünnepi gondolataiban kiemelte a közösség és az egyházhoz tartozás fontosságát, melyet a székesegyház harangjainak zúgása is szimbolikusan kifejezett: „mindig a méltóságra, mindig az Isten dicséretére, mindig az egyházhoz tartozásra figyelmeztet.”
Homíliájában érsek atya Jézus Szívének ünnepét mély lelki üzenetként értelmezte: „az Isten föltárja szívének legbensőbb gondolatának a titkát.” Jézus a jó pásztor, aki ismeri övéit, nem béresként, hanem életét adva vezeti nyáját. Ez a pásztori lét az Egyház papjainak is ajándékozott valóság: „Rájuk bízza mindazt, ami neki szent, ami neki fontos.” A pásztori szolgálat kulcsa Krisztus közelsége, amely erősít a reményben, az egység építésében, és abban, hogy a pap „tudjon beszélni az Istenről a mai embernek úgy, hogy az élet igéjévé váljon számára.”
A szentmise keretében került sor a jubiláns atyák külön köszöntésére és a Szentatya apostoli áldásának átadására. Dr. Udvardy György érsek kiemelte: „az áldás nem pusztán jókívánság, hanem kifejezése az egyházhoz való hűségünknek, a pápa iránti tiszteletünknek, és annak a szándékunknak, hogy magunk is áldássá váljunk mások számára.”
Az idei év jubilánsai:
-
Dr. Galambos Iván teológiai tanár, tiszteletbeli kanonok, nyugalmazott plébános – rubinmisés, 70 éve szentelték. Bár személyesen nem tudott jelen lenni, telefonon kért imát és ő maga is imádságáról biztosította az ünneplőket. Érsek atya meghatottan idézte fel humorral átszőtt szavait, amelyek méltósággal viselt öregkorról és rendíthetetlen papi hivatásról tanúskodtak.
-
Dr. Varga István címzetes apát, a Veszprémi Hittudományi Főiskola nyugalmazott rektora – gyémántmisés, 60 éve szentelték. Köszöntésében érsek atya háláját fejezte ki a hosszú évtizedek tanítói, nevelői szolgálatáért, mellyel nemcsak papi hivatásokat formált, hanem „identitást adó szavakat” hagyott örökül a főegyházmegye papságának.
-
Dr. Nyíredy István Maurus bencés szerzetes, teológiai tanár, templomigazgató – vasmises, 65 éve szentelték. Szolgálatát érsek atya külön is megköszönte, kiemelve irodalmi, tanítói és lelkipásztori munkáját, valamint azt a törekvését, hogy minden évben új könyvvel járuljon hozzá a hívek lelki épüléséhez.
-
Farkas László dióskáli plébániai kormányzó – aranymisés, 1975-ben szentelték. Bár személyesen nem tudott jelen lenni, az ünnepen érte is hálát adtak, és a Szentatya áldását számára is eljuttatják.
A szentmise záró áldása előtt érsek atya személyes szavakkal mondott köszönetet:
„Hányszor mondjuk ezt, hányszor mondták jubiláns pap testvérek, az áldást, illetve az elbocsátó felszólítást, ami azt fejezi ki, hogy a misztériumnak voltunk részesei. Amit megtapasztaltunk, aminek részesei voltunk, most menjünk és hirdessük életünkkel.”
E gondolat jegyében köszönte meg az ünneplő közösség jelenlétét és imáit, valamint ismételten háláját fejezte ki a jubiláns atyákért, akik hűségükkel és szolgálatukkal építették az egyházat. Külön köszönetet mondott Márfi Gyula érsek atyának is, „aki hosszú szolgálati ideje alatt számtalan módon kapcsolódott a jelenlévő paptestvérekhez, különösen azokhoz, akik az ő 22 éves püspöki szolgálata alatt is jelentős módon járultak hozzá az egyház építéséhez.”
A Szent Szív ünnepe így vált nemcsak hálaadás, hanem megerősítés ünnepévé is: annak a közösségnek a tanúságtételévé, amely egységben él Isten szeretetéből és küldetésében. Az egyház ünnepelt – és az ünneplésből mindenki részesült: a hívek imádságával, a jubiláns atyák évtizedes hűségével, és a pásztorok egymást erősítő testvéri szeretetével.
