Mit teszünk, amikor elkezdünk egy új tanévet? Mi a célunk? És végső soron: kik vagyunk? Ezeket a kérdéseket állította a Veszprémi Érseki Főiskola tanévnyitóját megelőző Veni Sancte szentmise középpontjába Dr. Udvardy György érsek. A veszprémi Árpád-házi Szent Margit-templomban bemutatott szentmisén a főpásztor arra hívta az oktatókat és hallgatókat, hogy az új tanév kezdetén ne egyszerűen a Szentlélek segítségét kérjék terveik megvalósításához, hanem fedezzék fel: Isten Lelke már bennük él és működik, nekik pedig együtt kell működniük vele.
Egy új tanév kezdete több egy dátumnál a naptárban. Meghatározó esemény, amely megállásra, számvetésre és kérdezésre késztet – hangsúlyozta homíliájában Dr. Udvardy György érsek atya.
Másként áll előtte az az oktató, aki hosszú évek óta végzi szolgálatát, másként a felsőbb éves hallgató, és megint másként az, aki most lépi át először a főiskola kapuját. A kérdések azonban közösek:
Mit teszünk? Mi a célunk? És ki vagyok én?
A főpásztor szerint életünk meghatározó eseményei azért is fontosak, mert identitásunkra kérdeznek rá, miközben erősíteni és bátorítani is akarnak bennünket. A tanévkezdés ilyen alkalom a hallgatóknak, az oktatóknak és az intézmény fenntartójának egyaránt.
A Veni Sancte hagyományának megfelelően a főiskola közössége a Szentlélek segítségét kérte az előttük álló tanévhez. György érsek atya azonban arra mutatott rá, hogy ennek mélyebb jelentése van annál, mint hogy Isten segítségét kérjük saját, már elkészített terveinkhez.
A Szentlélek – fogalmazott – ajándék, az Atya és a Fiú Lelke, a szeretet Lelke, akit Jézus Krisztus megígért és elküldött. Éltet, bátorít és ajándékokat ad. Bölcsességre, értelemre, tudományra és erősségre pedig nemcsak különleges alkalmakkor, hanem életünk minden pillanatában szükségünk van.
A főpásztor ezért egy fontos különbségre irányította rá a figyelmet. Amikor a Szentlelket hívjuk, nem azt mondjuk: vannak céljaink, terveink és ötleteink, amelyek megvalósításához most Isten segítségét kérjük. Azt fejezzük ki, hogy a bennünk lakó Szentlélekkel együtt akarunk működni.
„Isten Szent Lelke bennem. Isten Szent Lelke éltet, bátorít, erősít” – hangsúlyozta érsek atya.
Ő az, aki megtisztítja motivációinkat, és segít felismerni, miért is tesszük mindazt, amire vállalkozunk.
Egy tanév kezdetén számtalan cél fogalmazódhat meg: a diploma megszerzése, a szakmai fejlődés, egyéni érdeklődésünk kibontakoztatása, egy közösségben betöltött szerepünk megerősítése vagy éppen a szolgálat. A Szentlélek azonban arra hív, hogy ezek mögött felismerjük a végső célt is. Udvardy György hangsúlyozta: oktatóként, hallgatóként és intézményi közösségként együtt is fel kell tenni a kérdést, mit teszünk végső célunk, az üdvösség érdekében. A Szentlélek közös cselekvésre és közös létezésre ösztönöz. Segít újra és újra felfedezni Isten világát, az igazságot és magát az embert: önmagunkat, a mellettünk lévőt és azt az embert, akinek szolgálatára vállalkozunk.
A főpásztor homíliájának ezen pontja különösen szorosan kapcsolódott ahhoz a küldetéshez, amelyet a Veszprémi Érseki Főiskola képvisel. Emberi közösségeink – mondta – nem működhetnének azok nélkül, akik tudásukkal, életükkel és tapasztalatukkal szolgálni akarják őket. A Szentlélek arra inspirál, hogy akarjunk megismerni, akarjunk tanulni, és életünket, cselekedeteinket, sőt tudásunkat is az igazsághoz szabjuk. A megismerés ezért nem pusztán több információ megszerzését jelenti. A tudásnak növelnie, gazdagítania kell az embert, végül pedig képessé kell tennie arra, hogy másokat szolgáljon.
A most kezdődő tanévben is erre vállalkozik a főiskola közössége: olyan, Isten szándéka szerinti emberi közösséget építeni, amelyben helye van a rászorulók és a kicsinyek szolgálatának, az oktatásnak, a tanításnak és az egymásért vállalt felelősségnek.
Minden új kezdetben van bizonytalanság – figyelmeztetett érsek atya. Bármennyit szervezünk, készülünk és tervezünk, az időt nem mi uraljuk. Isten gondviselésének útjait sem mi határozzuk meg, és egy intézmény életének alakulását is csak részben tudjuk befolyásolni. A keresztény ember számára azonban ez a bizonytalanság nem bénító félelmet jelent.
„Ez a bizonytalanság számunkra nem félelmet kelt, nem tesz kisebbé, hanem éppen a bizalmat növeli.”
Bízunk abban, aki az idő és az élet ura, aki az igazságot adja és a közösséget teremti. Ehhez a bizalomhoz az imádság is hozzátartozik. Érsek atya kiemelte: a Szentlélek imádkozni is tanít bennünket, és olyan bensőséges kapcsolatba vezet Istennel, amelyből azután a tanulás, a munka és a szolgálat is táplálkozhat.
A homília végén Udvardy György érsek arra hívta a főiskola közösségét, hogy mindenki saját tudásával, felkészültségével és felelősségével kapcsolódjon be ebbe a közös küldetésbe.
„A Szentlélek bennünk van, működik, mi szegődjünk társául ebben a tanévben is, ki-ki azzal a kompetenciával, felkészültséggel, felelősséggel, amit az Egyház rábízott.”
A főpásztor azt kívánta, hogy az új tanév az Egyház, az egyének és a közösségek számára egyaránt éltető, bátorító és valóban gyümölcsöző legyen. Arra is biztatott: ne csak a tanév kezdetén kérjük a Szentlelket. Tegyük ezt minden tevékenységünk előtt – és ne felejtsünk el hálát adni utána sem. Egy nap, egy előadás vagy éppen egy vizsga végén. Mert az új tanév végső soron nem csupán arról szól, mennyi tudást sikerül megszereznünk. Hanem arról is, engedjük-e, hogy ez a tudás, a szolgálat és egész életünk Isten Lelkével együttműködve formáljon bennünket – és rajtunk keresztül másokat is.
Fotó: Mencseli Nóra
