A nagyböjti lelkigyakorlat-sorozat negyedik alkalmát ismét a Feltámadt Üdvözítő-templom falai között tartották meg. A katekézis címe ezúttal „Tradíció: Isten igéje, az imádság és a Hitvallás átadása” volt. A szentmisét és az elmélkedést Dr. Udvardy György érsek vezette.
Bevezető gondolataiban érsek atya arra emlékeztette a híveket, hogy minden szentmise Krisztus áldozatának ünneplése, amely segít bennünket a húsvét titkának elmélyítésében. A nagyböjt különösen is arra hív, hogy Isten irgalmára tekintsünk, amely élteti az embert.
„Bennünket nem a puszta felismerés ment meg, hanem sokkal inkább Istennek az irgalma és könyörülete” – fogalmazott, hangsúlyozva: bár Isten törvénye a szívünkbe van írva, az ember mégis képes eltávolodni tőle, ezért mindig rászorulunk Isten irgalmára.
A megtérő ember útja. Prédikációjában György érsek atya felidézte a lelkigyakorlat eddigi alkalmait. A sorozat során a nagyböjt fényében annak az útnak az állomásait járják végig a résztvevők, amelyet a megtérő ember az egyházban bejár. Az első alkalom a befogadásról szólt: amikor az egyház Krisztus nevében befogadja azt, aki keresi az Istent. A második alkalom a küzdelemről és a gonosz hatalmának megtöréséért mondott imáról szólt. A harmadik alkalom a katekézisről, vagyis az egyház tanításának alapvető tartalmairól.
A mostani katekézis központi témája pedig a tradíció, vagyis az átadás volt.
A tradíció: Krisztus önátadása. Érsek atya hangsúlyozta: a keresztény értelemben vett tradíció nem egyszerűen hagyomány vagy kulturális örökség, hanem Isten önajándékozása az embernek. Az egyház a megtérő embernek átadja mindazt a kincset, amelyet maga is Krisztustól kapott, az Isten ismeretét, a megváltás titkát, az imádságot, a hitvallást, valamint a szentségi életet.
„Amikor tradícióról beszélünk, akkor arról beszélünk, hogy Krisztus átadja magát nekünk” – fogalmazott a főpásztor.
Jézus Krisztus az egész életével ezt az önátadást mutatta meg: tanításában, kereszthalálában és feltámadásában. Engedelmessége az Atya iránt a szeretet legmélyebb formája volt, amely által visszaadta az embernek azt az életet, amelyet a bűn miatt elveszített.
A hit teljességének megőrzése. Az érsek arra is rámutatott, hogy az egyház mindig a hit teljességét adja tovább. A keresztény hit nem válogatható részekből áll, hanem egységes egész. Ezért volt jelentősége az ősegyház teológiai küzdelmeinek, amelyek során megszületett a hitvallás, amelyet ma is minden vasárnap elimádkozunk. Elődeink hűsége segített abban, hogy a hit tisztasága fennmaradjon.
„Nem azért őrizzük a hit teljességét, mert pusztán szabálykövetők vagyunk, hanem mert a szeretet teljességét akarjuk megőrizni” – hangsúlyozta.
A tradíció egyik legmélyebb ajándéka az Eucharisztia, amelyben Krisztus önmagát adja az embernek. Érsek atya emlékeztetett: az ősegyház az Eucharisztiát a hit legbensőbb titkaként őrizte. Az egyház ma is azt feltételezi, hogy aki az Eucharisztiában részesedik, az Krisztust ismeri, benne hisz, és az ő tanítása szerint akar élni. Az Eucharisztia nemcsak táplálja a hívőt, hanem közösséggé formálja az egyház tagjait.
A hit átadásának felelőssége. A katekézis végén az érsek atya a hit továbbadásának felelősségéről beszélt. A tradíció nem a múlt emléke, hanem az élet és a jövő forrása. A keresztény ember feladata, hogy azt a hitet, amelyet kapott, továbbadja gyermekeinek, a közösségnek és mindazoknak, akik még nem ismerik Krisztust. „Menjetek az egész világra, és hirdessétek az evangéliumot” – idézte Jézus küldetését.
Az egyház jövője nagy részben attól függ, hogy a hit átadásának folyamata – a tradíció – mennyire élő a családokban, a közösségekben és az egyéni tanúságtételben.
Az Eucharisztia mint az önátadás jele. A szentmise végén az érsek arra emlékeztette a híveket, hogy az Eucharisztia a legnagyobb jele annak, hogy Isten ránk bízza önmagát. „Krisztus testét és vérét vesszük magunkhoz. Az ő megváltói áldozatának részesei vagyunk, az ő irgalma éltet bennünket” – mondta.
Udvardy György érsek atya arra buzdította a jelenlévőket, hogy a nagyböjti készület segítsen mindenkit abban is, hogy bátrabban adják tovább a feltámadás örömét mindazoknak, akikkel életünk során találkozunk.
Március 18-án szerdán 18 órakor folytatódik a lelkigyakorlat a Feltámadt Üdvözítő (Károly) templomban.
