Advent első hetében a veszprémi Regina Mundi -templomban a hajnali roráté szentmise csendes, mégis erőt adó légkörével várt mindenkit. A közös készület minden évben különösen sok kegyelmet hordoz, hiszen – ahogyan Dr. Udvardy György veszprémi érsek köszöntőjében fogalmazott – „a közös készületben mindig erő van, mert megtapasztaljuk az egységet, az egyházhoz tartozást, és azt, hogy liturgiánkban és hagyományainkban erő van.”
A roráté szentmisék hajnali sötétségben megszülető fénye az adventi vágyakozás szimbóluma: nyitottságunk kifejezése arra, hogy Isten érkezését teljes szívünkkel fogadni akarjuk.
A mai nap evangéliuma (Mt 9,27–31) két vak meggyógyítását állította elénk. A vakok Jézus után kiáltanak: „Könyörülj rajtunk, Dávid fia!” Jézus pedig egyetlen kérdést tesz fel: „Hiszitek, hogy tudok segíteni rajtatok?” A gyógyulást a hitük nyitotta meg: „Legyen a hitetek szerint.” A csoda nyomán megnyílik szemük, és már látják az isteni világosságot. Ez a jelenet – hangsúlyozta érsek atya – egész adventi készületünk tükre: a vágyakozás, a kiáltás, a gyógyulás reménye és a hitben megszülető rend.
A szentmise prédikációjában Dr. Udvardy György kiemelte: az advent egy különleges lelki időszak, amikor erősebben érezzük életünk rendezetlenségeit, sebeit, hiányait. „Erősebben fogalmazódik meg bennünk a rend utáni vágy – személyes életünkben és az emberiség történetében is. Fájdalmas felismerni távolságainkat Istentől, de engednünk kell, hogy ez a fájdalom érintsen bennünket, mert gyógyulni akarunk.”
Az ószövetségi olvasmány és az evangélium is a vágyódó emberiség képét mutatta. A teremtett világ gyógyulás után kiált, a vak ember az isteni világosságot keresi, a szív rendezettségre szomjazik. A vakok kiáltása az egész emberiség kiáltása: „Uram, hadd lássak!” Hadd halljam szavadat, hadd értsen meg az életem igaz rendjét, hadd kerüljek kapcsolatba Veled!
Érsek atya rámutatott: az evangéliumi gyógyulás kulcsa a hit. A hit az, amely helyreállítja kapcsolatunkat Istennel, megerősíti bennünk a bizalmat, szabadságra és bölcsességre vezet, megtanít szelídségben, igazságban élni, gyümölcsöt terem az életünkben.
„A hit rendet teremt az emberben – és mert bennünk rend támad, a világ is elkezd gyógyulni általunk.” A mai roráté szentmise is erre hívott: hogy a hit gesztusait adjuk ma is, és a hit rendje növekedjen bennünk. Az adventi szokások – a hajnali misék, a családi imák, a jócselekedetek, a Szentírás olvasása – mind ezt a rendet építik, az istenes élet rendjé
Érsek atya külön kiemelte, hogy a készület nem magányos út: „Nem egyedül készülünk, hanem testvéri közösségben. Mindannyiunk törekvése erősíti a másikat.” Ez a közösségi tapasztalat teszi a rorátékat különösen értékessé: a sötétségből együtt indulunk a fény felé.
A szentmise végén érsek atya így búcsúzott: „Jelenlétünk a liturgiában kiáltás az Isten után: gyógyíts meg engem, hogy lássak, hogy halljam igédet. Az Úr pedig segít rajtunk: találkoztunk vele az igében és az Eucharisztiában. Tegyünk ma is erőfeszítést azért, hogy a hit rendje vezessen bennünket az istenes élet útján.”
A mai roráté szentmise a gyógyulás utáni kiáltás, az isteni irgalom megtapasztalása és a hit útján való megerősödés ünnepe volt.
