EVANGÉLIUM Szent Máté könyvéből
Te vagy-e az, akinek jönnie kelt, vagy valaki mást várjunk?
Abban az időben:
Amikor a börtönben raboskodó János Jézus tetteiről hallott, elküldte hozzá tanítványait, hogy kérdezzék meg tőle: „Te vagy-e az, akinek el kell jönnie, vagy valaki mást várjunk?” Jézus igy válaszolt nekik: „Menjetek, és adjátok tudtul Jánosnak mindazt, amit láttok és hallotok: a vakok látnak, a sánták járnak, a halottak feltámadnak, a szegényeknek pedig hirdetik az örömhírt. Boldog az, aki nem botránkozik meg bennem!”
Mikor elmentek, Jézus így kezdett beszélni Jánosról a tömegnek: „Mit akartatok látni, amikor kimentetek a pusztába? Talán széltől lengetett nádszálat? Vagy miért mentetek ki? Hogy finom ruhába öltözött embert lássatok? Akik finom ruhában járnak, azok királyi palotában laknak! Vagy miért mentetek ki? Hogy prófétát lássatok? Igen, mondom nektek: még prófétánál is nagyobbat! Ő az, akiről ezt írták:
Íme, elküldöm követemet színed előtt, hogy elkészítse az utat teelőtted.
Bizony, mondom nektek: Asszonyok szülöttei között nem támadt nagyobb Keresztelő Jánosnál! De még őnála is nagyobb az, aki a legkisebb a mennyek országában.
Mt 11,2-11
Advent harmadik vasárnapján János kérdése bennünket is szíven talál: „Te vagy-e az, akinek el kell jönnie, vagy mást várjunk?” János a börtön sötétjében keresi a választ, mi pedig sokszor saját életünk bizonytalanságaiban, fáradtságában, megoldatlan helyzeteiben tesszük fel ugyanezt a kérdést. Jézus azonban nem magyarázatot ad, hanem jeleket: ahol Ő jelen van, ott élet fakad, sebek gyógyulnak, remény születik. A vak lát, a béna jár, a szív újra megtelik fénnyel. Adventben mi is ezeket a jeleket keressük – és sokszor éppen csendben, egészen közel találjuk meg őket.
Jézus Keresztelő Jánosról azt mondja: „Asszonyok szülöttei között nem támadt nagyobb nála.” János nagysága abban állt, hogy nem önmagát akarta ragyogóvá tenni, hanem helyet készített annak, aki után jön.
Advent harmadik vasárnapja arra hív, hogy mi is így készüljünk: szelídítve saját elvárásainkat, csökkentve zajainkat, letisztítva szívünket, hogy a betlehemi Gyermek valóban otthonra találjon bennünk. A valódi öröm annak felismerése, hogy Jézus már köztünk jár, és életünkben ma is ugyanazokat a csodákat műveli, mint János idejében.
