November 19-én bensőséges, mélyen lelki ünnepségben volt része mindazoknak, akik elzarándokoltak a pusztamiskei Árpád-házi Szent Erzsébet-kápolnába. A település régi temetőkápolnája – mely a Gál család hagyatéka, s mai napig az ő tulajdonuk – a közösség szeretetének köszönhetően ismét megtelt élettel, imádsággal és hálával. A kápolna névadója, Árpád-házi Szent Erzsébet a karitász védőszentje, így a búcsú egyben a Veszprémi Főegyházmegyei Karitász ünnepi szentmiséje is volt.
„Eljöttünk ünnepelni Szent Erzsébetet” Mokos János plébános atya szeretettel köszöntötte a híveket, a helyi és távolabbról érkezett vendégeket, valamint a jelen lévő atyákat: Szijártó László atyát, Huszár Lőrinc atyát Zircről. Külön megköszönte a Vári család áldozatos munkáját, akik idén teljesen felújították a kápolnát kívül-belül. Hálás szavakkal fordult a helyi közösség felé, külön említve Horváth Beáta polgármester asszonyt, aki egyben a kápolna sekrestyése is. „Köszönöm mindenkinek, aki bármit tesz a kápolnáért. Isten fizesse meg szolgálatotokat százszorosan” – zárta köszöntőjét a plébános. Ezt követően kérte fel Szijártó László atyát az ünnepi szentmise bemutatására és a Szent Erzsébet-kenyerek megáldására.
„Szent Erzsébet ma is erőt ad a szolgáló szeretethez” A Veszprém – Főegyházmegyei Karitász lelkiigazgatója a Veszprémi Érseki Hivatal, valamint dr. Udvardy György érsek atya jókívánságait is tolmácsolta.
Prédikációjában Szijártó László atya Szent Erzsébet három kiemelt tulajdonságára irányította a figyelmet, amelyek ma is példát adnak a karitász szolgálói és minden keresztény számára. Odafordulás mások felé. Erzsébet már gyermekkorában is tudott túllépni saját fájdalmán. Idegen földre kerülve is észrevette a szükséget szenvedőket, élelmet és ruhát vitt a szegényeknek. „Nehézsége mindenkinek van, de a szeretet nem állhat meg önmagunknál. A karitász munkatársai ugyanazt teszik ma, mint Szent Erzsébet 800 éve: észreveszik a rászorulót.”
Személyes jelenlét. Erzsébet nem szolgákat küldött a szegényekhez – ő maga ment, ápolt, vigasztalt. László atya egy megrendítő történettel érzékeltette, milyen sokat jelenthet egyetlen jelenlét: egy idős néni számára többet jelentett a heti 5–10 perc beszélgetés, mint a bevásárlásban kapott segítség. „Úgy érzem, ilyenkor maga Jézus jön el hozzám” – idézte fel a néni szavait.
Hűség a gyökerekhez és a hithez. Bár Erzsébet gyermekkorától kezdve idegen nyelvű környezetben élt, halálos ágyán magyar énekeket énekelt.
Ez az atya szerint üzenet a mai kor emberének is: „Tisztelni hazánkat, hagyományainkat, ápolni anyanyelvünket – ez is keresztény küldetés.”
A szentmise végéhez közeledve Ghczy László a Veszprém – Főegyházmegyei Karitász igazgatója beszédében köszönetet mondott a főegyházmegye karitász önkénteseinek, akik nap mint nap segítik a rászorulókat: „Jézus ebben a világban rátok számít. Ti vagytok az Ő meghosszabbított kezei és lábai.” Hála a karitász munkatársaiért – „Jézus meghosszabbított kezei vagytok”
A szentmise végén a Szent Erzsébet-kenyerek megáldása után különleges pillanat következett, Szijártó László atya hagyományteremtő szándékkal Szent Erzsébet rózsáját – az oltár díszítésének egy szál virágát – adta át jelképesen Mokos János atyának, aki Huszár Lőrinc atyának továbbította. aki jelezte: a jövő évi karitász-ünnepi szentmise a zirci plébánián lesz, a 300 éves jubileumhoz kapcsolódva. Ezzel új, szimbolikus hagyomány született: minden évben továbbadják majd Szent Erzsébet rózsáját annak a plébániának, amely a következő évi ünnepnek otthont ad.
A pusztamiskei kápolna falai ezen az estén szeretetben és hálában szóltak össze. A helyi közösség, a karitász önkéntesei és a messziről érkező hívek mind megérezték:
Szent Erzsébet példája ma is élő erő – a szolgáló szeretet forrása.
Árpád-házi Szent Erzsébet:
könyörögj érettünk!
