Két gyertyatartó világított a virrasztó királyfi előtt. Amikor mások már aludni tértek, Imre zsoltárokat énekelt, és minden zsoltár végén bűnbocsánatért könyörgött. Atyja, Szent István a fal nyílásán keresztül figyelte imádkozó fiát, de a látottakról senkinek sem beszélt. November 5-én Szent Imrét ünnepeljük, akinek legendája egy Veszprémhez kötődő éjszakai imádságot is megőrzött.
A legenda bensőséges jelenettel enged közel a herceghez. A király fiát látjuk, akinek éjszakai nyugalmáról is rangjához méltóan gondoskodnak, ő azonban kevés alvással beérve az imádságnak szenteli idejét. Zsoltárokat énekel, bűnbocsánatot kér: Isten előtt saját gyengeségének tudatában áll.
István gyakran megfigyeli ezt a virrasztást. A szöveg nem árulja el, mire gondol közben, csupán annyit mond: övéi előtt is titokban tartja, amit lát. Az elbeszélésben egyszerre van jelen a fiú személyes hite és az apa csendes figyelme.
A legenda szerzője az olvasót is megszólítja. Arra emlékeztet, hogy a szentek élete követhető példát ad, és az Istenhez vezető út a szegények és a gazdagok előtt egyaránt nyitva áll. Imre királyi származása ebben az összefüggésben kap jelentőséget: a rang és a gazdagság mellett is lehetséges az alázat, az önfegyelem és az Istenre figyelő élet.
Mit ajánlhat fel Istennek?
Az elbeszélés következő éjszakai jelenetének már Veszprém a helyszíne. Imre egyetlen szolgája kíséretében, titokban indul imádkozni a Szent György vértanú tiszteletére emelt templomba. Az oltár előtt azon elmélkedik, mi lehetne a legkedvesebb áldozat, amelyet Istennek felajánlhat.
A legenda szerint ekkor nagy fényesség tölti be a templomot, és szózat hangzik fel:
„Kiváló dolog a szüzesség, kívánom tehát tőled szívednek és testednek szüzességét! Ezt ajánld fel nekem, és ebben tarts ki mindvégig!”
A jelenet Imre személyes meghívását beszéli el. A szív és a test szüzességének felajánlása egész életét átfogó elköteleződést kíván tőle. Válaszában azonban nem saját akaraterejére hivatkozik. Istenhez fordul segítségért: „teljesítsd bennem szándékodat” – kéri, és az isteni irgalomra bízza gyengeségét.
Imre felismeri, hogy a meghívás elfogadásához és a kitartáshoz kegyelemre van szüksége. Bizalommal válaszol, miközben tudja, hogy hűségét nap mint nap Isten segítségével élheti meg.
A szívben őrzött titok
A veszprémi imádság után a herceg megőrzi szívében a történteket, és szolgájától is azt kéri, hogy haláláig ne beszéljen róluk. Ahogyan István titokban tartotta fia virrasztását, úgy Imre sem tárja mások elé az Istennel való találkozás bensőséges tapasztalatát.
A legenda záróképe az eltörő korsóról és a szétáradó kenet illatáról beszél. Ezzel érzékelteti, hogy Imre rejtett erényei halála után váltak mások számára is ismertté: ami addig szívének titka volt, abból a közösség számára követhető példa lett.
Veszprémben a Szent György-kápolna őrzi fogadalmának hagyományát, az épület előtt pedig ma Szent Imre szobra emlékezteti a látogatókat a herceg és a város kapcsolatára. Aki itt megáll, egy személyes döntés történetét is felidézheti: egy fiatalét, aki imádságban kereste, mit adhat Istennek, és a válaszra egész életével kívánt felelni.
Szent Imre ünnepén ez a kérdés bennünket is megszólíthat: mit ajánlhatunk fel abból, amit kaptunk? Időnket, figyelmünket, képességeinket, a ránk bízottakért végzett szolgálatunkat. A herceg imádsága arra tanít, hogy elhatározásainkkal és gyengeségeinkkel együtt fordulhatunk Istenhez.
Esti felfedezés a Várnegyedben
A legendát őrző kápolna és Szent Imre szobra mellett a Várnegyed más történelmi terei is felfedezésre hívnak novemberben. A Zseblámpás felfedezés az Érseki Palotában című vezetett programon a fény egy-egy festett motívumra, műalkotásra és díszítésre irányítja a figyelmet, közelebb hozva az épület részleteit és történeteit.
A séta az Érseki Palota termei mellett a Gizella Kápolnába vezet, és dokumentumfilm-vetítéssel egészül ki. A program novemberben, a meghirdetett napokon 16 órakor indul a Biró–Giczey Házból, a Vár utca 31. szám alól.
Időpontok és jegyvásárlás: Zseblámpás felfedezés az Érseki Palotába
Forrás: Szent Imre herceg legendája. Szentpétery Imre szerk.: Scriptores rerum Hungaricarum, II. kötet, Budapest, 1938, 450–451., 453–454. oldal; a közölt magyar fordítás alapján.
