A balatoni táj festői szépségű részén, Szigligeten, az Egervíz patak mentén lévő malom cselédlakásában született Magdi, 1921. augusztus 8-án.
Édesapja Bódi János valószínűleg felvidéki gyökerű, korán árvaságra jutott fiú volt, kit testvérei neveltek. János egy katonatiszt mellé szegődött mint lovászfiú, aki feltehően az első világháború után, hadifogolyként került a Badacsony mellé. A magyar nyelvet nem beszélte jól. Személyi azonosító okmányai nem voltak, és nem is akarta beszerezni azokat.
Magdi édesanyja, Nika Mária, partiumi származású, aki a Szatmár vármegyei Felsőszoporon született. Ő is korán árvaságra jutott és nagyszülei nevelték fel. Valószínűleg az első világháború alatt, az 1916-os Erdélybe való román betörés után menekült Budapestre. Ott több évig cselédként szolgált, majd 1920 körül a sors a Badacsony mellé sodorta. Itt ismerkedett össze a két fiatal és döntöttek úgy, hogy életüket közösen folytatják.
János papírjai hiányoztak, így a szülők sem polgári, sem egyházi házasságot nem tudtak kötni. A gyakori költözéseik miatt a környezetük nem is nagyon tudta, hogy a pár nem házasságban él. Magdi édesapja korai árvasága, valamint gyermekkori viszontagságai miatt nem kapott vallásos nevelést. Nem volt, aki gondját viselje, így a vallásos élet nem érintette meg és azt nem is tudta gyermekeinek átadni. Rabiátus természetű személy volt, akinek káros szenvedélyei a családi életet is sokszor megkeserítették.
Az édesapa Magdi szüntelen imái, és lánya önként vállalt önmegtagadásai, majd halála hatására változik meg teljesen, amelynek hatására gyökeres átalakuláson megy keresztül.
Az édesapával ellentétben Magdi édesanyja egy jó lelkű, vallásos asszony volt, aki gyermekeit vallásosan nevelte. Tanította őket az imákra, a vallásos életre, hittanra és templomba küldte őket. Szentségekhez azonban nem járulhatott, mert nem kötött egyházi házasságot. Mindkét szülő nagyon szerette Magdit, és rendkívül büszkék voltak lányukra.
Magdinak két fiútestvére volt: az idősebbik Gyula, és a fiatalabb János. Gyula valójában mostohatestvére volt, aki 1918 augusztusában született Budapesten és édesanyjuk hozta a családba. Édestestvére János, aki 1923. december 10-én látta meg a napvilágot Köveskálon. Magdi mindkét testvérét nagyon szerette, élete során gondoskodott róluk, próbálta őket a helyes úton tartani.
Magdi, hogy közelebb legyen Istenhez – és ezt közösségben megélve szerette volna megéln -, apáca vagy szerzetesnő szeretett volna lenni, belépve egy női szerzetesrendbe vagy kongregációba. Szülei, mivel nem kötöttek egyházi házasságot, ezért Magdi az egyházi előírások értelmében törvénytelen származásúnak számított, amely akadálya volt a szerzetbe lépésnek. Magdi életének egyik célkitűzése volt szülei házasságának rendezése. A második világháborús frontátvonulások hatására római engedélyek alapján lehetőség nyílt arra, hogy iratok hiányában is lehessen egyházi házasságot kötni. Magdi halála után a szülők, teljesítve lányuk kívánságát, házasságot kötöttek. Sokan úgy tartották környezetében, hogy ez volt az első csoda, mely Magdihoz köthető. A halála megváltoztatta szülei gondolkodását, addig ugyanis nem is volt szándékukban sem polgári, sem egyházi házasságot kötni.
