Társkereső hétvégét szervezett a Veszprémi Főegyházmegye Családpasztorációs Irodája és a PárkeresŐk keszthelyi imacsoportja az egyedülálló fiatal felnőttek számára június végén Csopakon.
A háromnapos program mottója játékos, ugyanakkor mély üzenetet hordozott: „Csopakolj… (N)evezz és evezz a mélyre, találd meg a párod!” – utalva arra a bátor nyitottságra, amely szükséges ahhoz, hogy a másik felé induljunk, és engedjük, hogy Isten is vezesse ezt az utat.
Az eseményt dr. Fodor János családreferens atya nyitotta meg, aki köszöntőjében arra buzdította a jelenlévőket, hogy ne féljenek a találkozásoktól, a kérdésektől és az újrakezdéstől. „Az emberi szív vágyik a kapcsolódásra, de a valódi találkozásokhoz idő, figyelem és nyitottság kell – ezt a három napot most erre kaptuk.”
A hétvégére sokan „neveztek és eveztek”: különböző élethelyzetekből, különböző megyékből érkeztek a résztvevők, akikben közös volt a keresés, a nyitottság és a hit. A programok úgy épültek fel, hogy lehetőséget adjanak az elmélyülésre, az őszinte beszélgetésekre, a közös élményekre – és természetesen a nevetésre is.
Péntek este helyi különlegességekkel ismerkedhettek a résztvevők: borkóstoló várta őket, ahol egy helyi pincészet finom borait ízlelhették meg, kellemes hangulatú, oldott beszélgetések közepette. Az este második felében Lunk Gabriella táncoktató vezetésével fergeteges hangulatú táncház vette kezdetét – ahol nemcsak a ritmusérzék, hanem a bátorság is próbára került.
Szombaton a testi-lelki feltöltődés került előtérbe. Délelőtt vezetett túrán vehettek részt a jelenlévők a Balaton-felvidék szelíd lankái között, majd délután vitorlázásra is lehetőség nyílt. A nap során többen éltek a gyónás és lelki beszélgetés lehetőségével is – jelezve, hogy valóban komolyan veszik a mélyre evezést, önmaguk és Isten felé is.
A hétvége zárásaként vasárnap délelőtt a csopaki templomban ünnepi szentmisén vettek részt a fiatalok, amelyet dr. Fodor János atya celebrált. Homíliájában arra hívta fel a figyelmet, hogy az emberi élet útja nem hibátlanságot kíván, hanem bizalmat: „Engedjük meg magunknak, hogy tévedhetünk, hibázhatunk – és mégis szerethetők vagyunk.” A szentmise végén többen is megfogalmazták, hogy megerősödve, új reménnyel térnek haza.
