2026-ban is folytatódnak egyházmegyénkben az elsőcsütörtöki imaalkalmak, amikor papi és szerzetesi hivatásokért könyörgünk. Január 1-jén Pápán, a Szent Anna-templomban Dr. Udvardy György érsek atya vezette a szentségimádást, majd szentmisét mutatott be.
Köszöntőjében érsek atya áldott új évet kívánt a jelenlévőknek és mindazoknak, „akik bármilyen szükséget szenvednek”, majd emlékeztetett: elsőcsütörtökön egyházunk hagyományának megfelelően hivatásokért imádkozunk, ezen a napon pedig Boldogságos Szűz Mária Istenanyaságát is ünnepeljük, és a békéért is kérjük Isten segítségét.
A szentségimádásban három elmélkedés hangzott el: a pap mint Máriát követő ember, mint a jövőt hirdető ember, és mint a béke teremtője.
1) A pap, aki Mária példáját követi
Érsek atya rámutatott: Mária méltósága abban áll, hogy befogadta Isten Igéjét, „szívébe véste” az üzenetet, és világra hozta a Megváltót. A pap élete – bár más formában – mégis ugyanerről szól: a kegyelem hordozójaként Isten Igéjéből él, azon elmélkedik, abból értelmezi a világot, a kapcsolatokat, a rábízott emberek élethelyzeteit. A pap küldetése, hogy mindig azt adja, amire a rábízottaknak szükségük van – Krisztust, úgy és akkor, ahogyan a léleknek gyógyulásra, irányra, bátorításra van szüksége. Az elmélkedés végén érsek atya arra buzdított: imádkozzunk papjainkért, és azért is, hogy a hivatás előtt álló fiatalokban legyen meg Mária bátorsága: „igen” mondani Isten hívására.
2) A pap, mint a jövőt hirdető ember
A pap prófétai küldetése nem jóslás – hangsúlyozta a főpásztor –, hanem az, hogy mindent Isten jövőjéből, vagyis az üdvösség távlatából szemlél. Az idő sokszor félelmet kelt, birtokolni akarjuk, mégis: az Isten szabadságra vezet, hogy ne rettegéssel, hanem bizalommal tekintsünk előre. A keresztény ember számára az idő nem pusztán „újrakezdés”, hanem az üdvösség ideje, a beteljesedés felé vezető út. Éppen ezért a lelkipásztor „két lábbal áll a jelenben”, mégis a hit szabadságával a végső cél felől nézi és értelmezi mindazt, ami velünk történik.
3) A pap, mint béketeremtő ember
Január 1-je az egyházban a béke világnapja is. Udvardy György érsek atya felidézte: a béke nem távoli utópia, mert Krisztus a mi békénk – és ezért a béke „közel van”: bennünk és közöttünk. Krisztus békéje fegyvertelen béke, nem az erő, nem a hatalmi logika békéje. A keresztény béketeremtés útja konkrét: az irgalom gyakorlása és a megbocsátás. Ebben a papnak sajátos küldetése van: hirdetni Krisztus békéjét, és szolgálni azt – különösen a kiengesztelődés, a szentgyónás, a közösségépítés eszközeivel. Érsek atya arra kért mindenkit: imádkozzunk közösségeink békéjéért, lelkipásztorainkért, és azokért a fiatalokért, akik a szívükben hordozzák a béke vágyát – hogy legyen bátorságuk béketeremtővé válni.
A szentségimádást követően a szentmise elején érsek atya külön kérte Szűz Mária anyai pártfogását az előttünk álló esztendőre, és arra buzdított: legyünk bátrak a béke teremtésében.
Az evangéliumban a pásztorok betlehemi találkozását hallhattuk, és azt a mondatot, amely Mária lelkületét összefoglalja: „Mária szívébe véste szavaikat és gyakran elgondolkodott rajtuk.” (vö. Lk 2)
Homíliájában érsek atya az „idők teljessége” gondolatát emelte ki: Jézus születése történelmi valóság, Isten belépése az ember idejébe – még akkor is, amikor a körülmények nem „ideálisak”. Az idő teljessége nem a kedvező helyzetek összessége, hanem az, hogy Isten kegyelme jelen van az életünkben: könnyű és nehéz napokban egyaránt. Jézus „asszonytól született”, „alávetette magát a törvénynek”, és „szabaddá tett bennünket”, hogy kimondhassuk: Abba, Atya! A bizalom, a jó döntések, a jóakarat és a béke munkálása ebből a fiúszabadságból fakad.
A főpásztor a tanúságtevők példájára is rámutatott: különös figyelemmel tekintünk Mindszenty József bíborosra és Boldog Bódi Mária Magdolnára, akik az állhatatosság és áldozatvállalás útját mutatják. „Magától nem megy semmi”. Sem a hit továbbadása, sem a közösségi élet, sem az állhatatosság: mindez áldozatot kíván, Krisztushoz ragaszkodva, az Eucharisztiából élve.
A szentmise végén érsek atya a plébánia közösségének Boldog Bódi Mária Magdolna ereklyéjét és a tanúsító okiratot adta át, azzal a kívánsággal, hogy Magdi tisztelete „figyelmeztető, hívogató és bátorító jel” legyen a krisztusi erények szolgálatában.
Salgó Ferenc plébániai kormányzó háláját fejezte ki az ajándékért, és kiemelte: az ereklye üzenet, amely Magdi „serény” Isten-keresésére, szolgálatára és imádságos lelkületére emlékeztet – és arra hív, hogy mi se sajnáljuk a fáradságot az Úrral való találkozásért, a betegek, idősek, magányosak felé fordulásért.
A mai naptól Pápa városában már két templomban is imádkozhatunk Boldog Mária Magdolna közbenjárásáért ereklyéjének jelenlétében.
