Berkes Péter plébános atya hívására augusztus 7-én, csütörtök este a Boldog Gizella Királyné-templomban gyűltek össze a hívek Alsóörsön, hogy a Veszprémi Főegyházmegye szándékával egységben papi és szerzetesi hivatásokért imádkozzanak. Az alkalmat Szabó János gazdasági helynök atya vezette, a szentmisén pedig Berkes Péter plébános valamint Dr. Dabasi András Esztergom-Budapesti Főegyházmegye állandó diakónusa szolgálta.
János atya elmélkedésében felidézte: érsek atya szándéka szerint minden hónap első csütörtökjén a főegyházmegye egy-egy templomában a papokért, a jó lelkipásztorokért és a hivatásokért ajánlják fel a szentségimádást. Olyan papokra van szükség, akik Jézus Krisztus lelkületét hordozzák, saját gyöngeségeiket alázattal ismerik el, és szolgálatukat nem önmaguk dicsőségére, hanem Isten akaratából végzik. Hangsúlyozta: a pap feladata, hogy „őrként” vigyázzon a nyájra, bátran figyelmeztessen a veszélyre, és a rábízottakat Istenhez vezesse – mindezt emberi léptékben, Krisztus eszközeként.
Az elmélkedésben kitért a mai idők különleges kihívásaira is, amikor a hit védelme és a közösségek megőrzése fokozott éberséget igényel. Példázatokon keresztül mutatta be, mennyire fontos, hogy a lelkipásztor és a hívő közösség időben felismerje a lelki veszélyeket, és együtt, imádsággal kérjen oltalmat.
A szentmise szentbeszédét mondó Dabasi András diakónus Jézus kérdéséből indult ki: „Hát ti kinek tartjátok az Emberfiát?” – hangsúlyozva, hogy a hit nem pusztán a szavak, hanem tettek által válik élővé. Péter apostol példáján keresztül rámutatott: az igazi tanítványság élő Krisztus-kapcsolatot kíván, amely csöndben és imádságban mélyül el. A csönd – mondta – nemcsak a zaj hiánya, hanem belső elcsendesedés, amely nélkül nem hallhatjuk meg Jézus baráti szavát.
András diakónus egy megható példázattal zárta gondolatait: életünk legnehezebb szakaszaiban, amikor úgy tűnik, magunkra maradunk, Krisztus valójában a vállán visz bennünket.
A szentmise végén János atya háláját fejezte ki a jelenlévőknek, akik együtt imádkoztak az egyházmegye papi és szerzetesi hivatásaiért. Bízunk benne – fogalmazott –, hogy az örök Főpap meghallgatja imáinkat, és olyan munkásokat küld aratásába, akik számban és lélekben is növelik az Ő szívének szeretetét az emberek között.
