A Piarista Rend Magyar Tartománya és a Pázmány Péter Katolikus Egyetem közös konferenciát rendezett a Gravissimum educationis, vagyis a II. Vatikáni Zsinat nevelésről szóló nyilatkozatának 60. évfordulója alkalmából. A kétnapos tanácskozás célja az volt, hogy újraértelmezze a katolikus nevelés alapelveit a 21. század kihívásainak tükrében, és rávilágítson arra, miként tud az Egyház emberformáló küldetése megmaradni a gyorsan változó világban.
A november 6-i plenáris napon Udvardy György veszprémi érsek, Zsódi Viktor piarista tartományfőnök, Birher Nándor, a PPKE Bölcsészet- és Társadalomtudományi Kar dékánja, valamint Szűts Zoltán, az Eszterházy Károly Katolikus Egyetem Pedagógiai Karának dékánja tartottak előadást.
Dr. Udvardy György veszprémi érsek előadásában az Egyház neveléssel kapcsolatos küldetését teológiai és antropológiai távlatba helyezte. Rámutatott, hogy a nevelés mindig a jelenben zajlik, de a jövőt formálja, ezért csak akkor tud hiteles lenni, ha szilárd alapokra épül: a teremtés, a megváltás és a remény hármas valóságára.
– „A növendéknek meg kell tanulnia emberré válni Krisztus teljességének mértékében – ez az életszentség útja” – fogalmazott az érsek.
Hangsúlyozta, hogy a nevelés a Szentlélek műve, aki az értelem, a bölcsesség és a bátorság Lelke, s aki segít az emberi életet újjáteremteni. A mai kor azonban új kihívásokat állít: a bizalom elvesztése, a tudás értékének relativizálódása, a hitelesség hiánya mind próbára teszik az oktatást és a pedagógust. Érsek atya szerint éppen ezért a hiteles tanúságtétel a nevelő legnagyobb ereje: „A pedagógus akkor tud formálni, ha maga is Krisztus tanítványa.”
György érsek kiemelte, hogy a nevelésnek isteni dimenzióban kell maradnia, mert csak így őrizheti meg tágasságát. A szentségi pedagógia segít a bűn által elhomályosított látás megtisztításában, a liturgia pedig az Istennel való találkozás élményét közvetíti. Különösen fontosnak nevezte a bizalom légkörének tudatos építését: hinni a fiatalok képességeiben, miközben őket is meg kell tanítani bízni a felnőttekben és a jövőben.
Udvardy György a hagyomány szerepét is hangsúlyozta: a tradíció nem pusztán örökség, hanem iránytű, amely identitást és közösséget ad.
– „A hagyomány tiszteletet ébreszt, identitást ad, és lehetőséget teremt új tradíciók megszületésére is” – mondta.
Az érsek előadását az a meggyőződés hatotta át, hogy a nevelés és az evangelizáció egymásba fonódik: mindkettő az igazság és a szentség szolgálata, amelyben az ember Isten pedagógiáját követi.
Dr. Birher Nándor, a PPKE Bölcsészettudományi Karának dékánja a Gravissimum educationis teológiai alapvetéseit bontotta ki, rámutatva, hogy a nevelés célja az ember teljes kibontakoztatása Isten terve szerint.
– „A nevelés nem csupán tudásátadás, hanem morális, lelki és közösségi folyamat, amely az ember Istenhez, másokhoz és önmagához való kapcsolatát formálja” – hangsúlyozta.
A dékán kiemelte: az Egyház világszerte több mint hetvenmillió tanulót nevel, ami önmagában is jelzi a katolikus oktatás egyetemes jelentőségét. Magyarországon is nő az egyházi intézményekben tanulók száma, ami annak köszönhető, hogy a hit és a tudás egysége stabil értékalapot kínál a fiatalok számára. Birher Nándor szerint a katolikus iskola nem elitista tér, hanem olyan közösség, amelyben a hit a tudással együtt a személyiség növekedését szolgálja.
Rámutatott, hogy a modern oktatási trendek gyakran a mérhetőség és a teljesítmény bűvkörébe szorítják a nevelést, holott az ember nem csupán anyagi vagy intellektuális lény, hanem Isten képmása, akinek méltósága sérthetetlen.
A keresztény nevelés célja tehát az, hogy az ember növekedjék Krisztusban, és eljusson az élet teljességének felismerésére.
A dékán Ferenc pápa gondolatát idézve emlékeztetett: „A nevelés nem az egyéni sikerhez, hanem az emberibb és testvéribb világ építéséhez vezet.”
A katolikus oktatás így nem csupán tudást ad, hanem reményt és közösséget teremt – a család, az iskola és az Egyház összefonódó felelősségében.
A konferencia előadói egyetértettek abban, hogy a nevelés az Egyház egyik legszebb, ugyanakkor legfelelősségteljesebb küldetése: emberré és szentté nevelni a fiatalokat.
Ebben rejlik a Gravissimum educationis üzenetének ma is érvényes lényege – és ebben áll az Egyház reménye a jövő nemzedékei számára.
