Az ötvösi Kisboldogasszony-templom
A jelenleg Dabronchoz tartozó Ötvös Kisboldogasszony titulusú barokk templomának jogállása filia: korábban a csabrendeki-, 1769-től a gógánfai plébánia ellátásában működik. A középkori Ötvös falu templomos hely és már a korai középkorban lakott volt. A település Dabronc neve a 13. században jelenik meg. A török korban a falu elnéptelenedett, templomát azonban még a ’60-as években is használhatták, erre utal egy 1665-ös évszámmal és „Oetvos” felirattal ellátott bekeretezett hímzés, A középkori templom 1690-ben már csak templomromként szerepel az összeírásban.
A középkori templom és azt körülvevő temető helyén épült a barokk templom, az 1778-as egyházlátogatási jegyzőkönyv szerint „harminc évvel korábban”, tehát 1748 táján Boldogságos Szűz Mária születése tiszteletére. Építtetője Mezőszegedi II. Szegedy Ferenc volt. A ma álló templomot a tornyon olvasható 1780-as évszám és építészeti formái keltezik a század második felére. A homlokzaton látható címer az építtető házaspár személyére utal. Szegedy II. Ferenc fia, II. Ignác (1736–1796) 1773-ban vette feleségül a Vas megyei Kámon az előkelő és jómódú nemesi családból származó Barkóczi Rosty Katalint.
A településen átmenő út kanyarulatában, kis dombon áll a keletelt késő barokk templom. A szentély mögött középkori temetőt azonosítottak a régészek. A háromrészes főhomlokzat középső szakaszában nyílik a kőkeretes bejárat, felette magas attikafalon emelkedik az órapárkányos, hagymasisakos torony. Az attikafal ad helyet az építtető házaspár kettős kőcímerének. A homlokzatokat lizénák és mélyített tükrök tagolják, egységesen körbefutó lábazat és tagolt koronázópárkány fogja össze a szabálytalan görögkereszt alaprajzon tagolt tömegű templomtestet. A toronyaljból modern vasrácson át kétszakaszos hajó nyílik, csehsüveg-boltozatát a hevedereken és a záradékban egyszerű profilú keretezés tagolja. Az első szakasz felét a falazott, hasábos pilléreken és kosáríves boltíveken nyugvó, egyenes mellvédű orgonakarzat foglalja el. A tágas egyhajós hosszházhoz kosáríves diadalív közvetítésével keskenyebb, kívül-belül szabálytalan poligonális, nyújtott szentély csatlakozik.
A második szakaszban a hajóhoz mindkét oldalon, de eltérő alaprajzú bővítmény csatlakozik. A déli nagyobb kiugrású, kétszintes: a földszinten sekrestyével, az emeleten oratóriummal, azaz kegyúri karzattal, amely kívülről, a nyugatról nyíló falépcsőn át megközelíthető. A karzat a belsőben nem bontja meg az egyhajós teret: a földszinten széles festett fakeretes ajtóval, az emeleten mellvéd felett a falszakasz teljes szélességét elfoglaló négyszárnyú ablakkal nyílik. Az északi toldalék egy mellékkápolna, amely azonban teljes magasságában árkádívvel nyílik a hajóra. Az oltár „keresztirányban”, az északi végfal előtt kapott helyet, a keleti falon a hajó nyílássorába illeszkedő állótéglány, íves záradékú ablak nyílik. Az alatta lévő falmezőben – mindkét oldalon – ovális mélyített tükör látható.
A mellékoltár nem összetartozó elemekből áll. A menza azonos alakítású a főoltáréval: egyenes oldalú falazott tömb, az épülettagoló elemekkel rokon, vakolatból képzett plasztikus klasszicizáló későbarokk (copf) díszítményekkel, fehérre meszelve. Az oltár felépítménye azonban a menzánál korábbi, faragott, márványmintás festésű, aranyozott fa. Két szakaszra tagolódik: az alsó lábazati sáv felett pilaszterekkel és enyhe ívvel rézsűsen előreugró szabadon álló oszloppal keretezett, a középrészt Szent Flórián olajképe foglalja el. A szélső építészeti tagozatokat párkány zárja, az oltárkép felett a készíttető faragott festett címere átnyúlik a felső, oromzatos szakaszba, ahol a párkányszakaszokra támaszkodó, azok ívelten előreugró vonalát követő voluták fogják közre az oromzatot, amelyet törtvonalú, kosáríves záradékú párkány koronáz.
Az oromzatban lant-alakú keretben Szentháromság-olajkép található. A párkányon térdeplő angyalpár, köztük egy-egy puttófej, legfelül sugárkoszorúba foglalt Isten szeme applikáció figyelhető meg. Egy részlet talán arra utal, hogy nem az eredeti összeállításban látjuk a retablót sem: a Szent Flórián-kép kosáríves záródású kerete nem illeszkedik a számára kihagyott szegmensíves nyílásba.
Figyelemre méltó az oltáron elhelyezett kettős címer is. A két ovális pajzsot lombkoszorú övezi, felette további heraldikai jellel. Balra a Mezőszegedy Szegedy-család címerállata, a koronás fekete sas, karmai közt kard és tőr. Jobbra az első barokk templomot építtető II. Ferenc második feleségének, Medgyesi Somogyi Rozáliának címere látható: az előtérben hármas halom, felette pajzs ferdén kék és vörös mezőre osztott, az egyik mezőben felemelt lábával követ tartó daru, a másikban ágaskodó kettős farkú oroszlán, jobbjában kardot tart. Utóbbi még egyszer megjelenik a címer felett. A címer indás-volutás faragott kerete összhangban áll az oltár részleteivel, feltehetően vele egykorú. Ezek alapján valószínű, hogy az első barokk templom oltára, esetleg főoltára lehetett.
Az oltár középrésze és a szélső építészeti tagozatok közt a lábazati zónában egy-egy szoborkonzol található. Az eredeti szobrok azonban hiányoznak, balra feszületet, jobbra egy későbbi Szent Antal-szobrot állítottak ide. A menza szélein további két későbbi, stílusában, kvalitásában nem az oltárhoz illő szobor kapott helyet.
A főszentély egy lépcsőfokkal emelt szintjén, körbejárható pódiumon áll a főoltár. Menzája a mellékoltáréval egyező kialakítású. Rajta alacsony retablóval egybeépített kupolás tabernákulum található, két karos – modernizált – gyertyatartóval, tetején feszülettel. A retabló két szélső, kis emelkedő volutás bázishoz eredetileg egy-egy térdelő angyal szobra tartozott még, ezeket az 1975. évi egyházmegyei névtár még leírja, a műemléki topográfia 1980-ban tud róla, de hiányzónak írja.
Az oltárkép kerete egyszerű vonalvezetésű, klasszicizáló díszítésű, alsó szélén az ív épp az előtte álló tabernákulum formáját követi. A keret szélső egyenes szakaszai falba foglalt egykorú konzolon támaszkodnak. A keret félköríves záradéka felett visszafogott levélfüzér és szalagdísz. A nagyméretű olajfestmény sokalakos jelenetben mutatja be a templom titulusát, Szűz Mária születését, illetve az azt követő pillanatokat, a fürdetésre készülést. A középpontban a kis Mária tekintete egyenesen a nézőre irányul, természetes fény ragyogja körül. A csecsemőt egy előrehajló fiatal szolgálólány fehér lepellel takart kezében tartja a vízmedence fölé. A medence alakja és szerepe egyaránt előrevetíti a keresztelést. Tőlük balra az idős, botjára támaszkodó Szent Joachim tekint fel az égbe. Mögöttük, jobbra fent a félhomályos háttérben a szülőágyon Szent Anna látható, aki szintén az égre tekint, mellette egy segítő asszony az erősítő, forró levest fújja. Szent Anna egyik kezét szívére hajtja, másikkal lefelé mutat a gyermekre, illetve az előtérben tevékenykedő kis csoportra, akik a bölcsőt készítik elő, hosszú kék szalaggal átkötve: a részlet képi utalás Mária kék övére, ezáltal mennybevételére. A másik oldalon két segédkező alak, egyikük törölközőket hoz, a másik – az ószövetségi jövendöléseket tartalmazó – irattekercset olvas. A kép felső negyedét a mennyei szféra foglalja el: komor felhők közt egy angyal mutat a felette megjelenő Atyára, aki jobbjában filigrán jogart tart, baljával a köpenye mély árnyékos öblére mutat, ahol Ádám és Éva apró figurája sejlik fel a Bűnbeesés pillanatában. Az Atya feje fölött jobbra a Szentlélek galambja jelenik meg, a Szentháromság általános ikonográfijának elemei. Így képi elemekkel kap hangsúlyt a hiányzó harmadik személy, ami egyben magyarázza Mária üdvtörténeti szerepét.
A barokk kép történetmesélése, a különböző idősíkok együttes használatával igen tanulságos. Egyrészt apró köznapi részéletekkel – mint a szent szereplőkön kívül a többi alak kortárs öltözete, a bútor és a medence későbarokk részletformái – aktualizálta, közel hozta a jelenetet kora nézőihez, másrészt utalások és képi jelek során át kitágítja és átjárhatóvá teszi az időt, olvashatóvá teszi az üdvtörténetet.
Kisboldogasszony, vagy népi nevén Kisasszony ünnepe szeptember 8., Boldogságos Szűz Mária születésének (latinul: Nativitas Beatae Mariae Virginis) napja. A kép festője Stephan Dorfmeister (1729–1797) bécsi tanultságú festő, a magyarországi barokk falkép- és táblaképfestészet egyik legkiemelkedőbb alakja. Az ötvösi oltárképen olvasható szignója: „Stepha’ Dorffmaister / pinxit Ex Caese, Reg. Vien’ / Accad. Ano 1791. Sopronii”. Szűz Mária születését korábban több alkalommal megfestette már (Türje, Hímesháza, Pécs, Kemenessömjén).
A templom berendezési tárgyai közül kivételesen szépek a gazdagon faragott rokokó padok a hajóban, illetve egy egyszerűbb a karzaton. Ritka műtárgy-együttest alkotnak a sekrestye márványmintás festésű faragott fa berendezési tárgyai: a gazdagon profilált ajtótok, az eredeti szerelvényeivel megmaradt osztott ablakai, a térdeplő és a kézmosó állvány. Néhány helyen, így a sekrestyében, a padok közt, a toronyaljban és a karzaton még a régi téglapadló látható.
Felújítására 1977-ben több ütemre bontott terv készült, amely a tetőszerkezet teljes cseréjét, a külső vakolat teljes-, a belsőnek pedig mintegy 40–50%-s cseréjét írta elő. Az 1980-as évek első felében készült fényképeken a külső vakolat még igen rossz állapotban látható. Ezt követően kerülhetett sor a homlokzatfelújításra.
