Keszthely Szent Miklós-kápolna
Okleveles adatok szerint a Balaton délnyugati sarkában elhelyezkedő, Zala megyei Keszthely területén már a 13. század közepén több templom, kápolna állt. A Pfeiffer János történész-levéltáros által 1975-ben összeállított egyházmegyei sematizmus szerint „Keszthely környékén már a magyarság honfoglalása előtt meggyökerezett a kereszténység. Ezt bizonyítják a Fenékpusztán kiásott ókeresztény bazilika romjai, valamint a Pribina szláv fejedelem által alapított mosaburgi (Zalavár) bencés apátság. Erre mutat az a Szent Lőrinc tiszteletére a kb. 9. században emelt kápolna is, amely „a plébániatemplom helyén állott”. A hozzá tartozó rotunda alapfalait a templom déli oldalán tárták fel. Maradványai fölé a 14. században épült a Boldogságos Szűznek szentelt ferences templom, amely a 18. századtól plébániatemplomként működött. Ma Magyarok Nagyasszonya a titulusa. „Az eredeti – középkori – plébániatemplom Szent Márton tiszteletére épült. Építésének ideje ismeretlen. Feltehetően a 13. század közepén építhették, amikor Keszthelyen már volt plébánia, amint azt középkori okleveleink tanúsítják.” Az írott források azonban három templomot említenek a településen: a Szent Lőrinc- és Szent Márton-templomokon kívül egy Szent Miklósnak szenteltet is. Az egyes templomok egy-egy településrész, ún. szeg plébániatemplomai voltak. Utóbbi a mai város déli részén terült el. Első ismert említése szerint 1443-ban Szent Miklós egyháznak, majd 1513-ban és 1520-ban kápolnának nevezték. Építési kora azonban ennél bizonyosan korábbi.
A török kor utáni újjáépítés a még használható korábbi templomok helyreállításával kezdődött. Írott adatunk van arra, hogy a Szent Miklós templom esetében ez 1713-ban történt. A város kegyura, Festetics Kristóf 1739-ben szerezte meg a keszthelyi birtokot, amely nagy kiterjedésű uradalom központja lett. Kezdetben a Szent Márton-templom helyreállítását tervezték, végül azonban azt elbontották és ezen a területen épült fel a kastély, ezért a ferences templomot újították fel és kapta meg a plébánia funkciót.
A Balaton-felvidék nagy építési központjai a barokk korszakban Veszprém és Sümeg mellett a keszthelyi uradalmi építészeti iroda lett. Itt készült a Szent Mihály-kápolna barokk felújításának tervlapja is 1775-ben, amikor körülötte temetőt nyitottak. Az alaprajz a középkori elrendezést mutatja: kis egyhajós kápolna, keskenyebb, egyenes záródású szentéllyel, sekrestye, illetve mellékterek nélkül. A nyugati végében fakarzattal, a déli homlokzaton négy, a szentélyben egy tölcsérbélletes déli ablakkal. A homlokzat tervrajza falsávokkal tagolt főhomlokzatot mutat, kis kiülésű középső rizalittal, szemöldökgyámos kapuval, a koronázó párkány felett volutákkal határolt íves barokk oromdísszel, benne ovális ablakkal; a szentély fölött emelkedő torony a mainál alacsonyabb, gúlasisakos. A tervek megvalósulását igazolta, hogy 2000-ben a Bozóki Lajos által végzett falkutatás a barokk homlokzattagoló elemek részleteit, illetve a déli homlokzaton további ovális ablakok maradványait találta meg.
A temetőkápolnát 1909-ben Sztehló Ottó – a Műemlékek Országos Bizottságának műépítésze, a ferences templom 1896-os bővítésének és felújításának tervezője – és Schadl János – építész, tanár, több jelentős keszthelyi közintézmény tervezője – tervei alapján átépítették. A nyugati homlokzat elé oszlopos portikuszt építetek, hátfalának ívmezőjében az 1775–1909-es évszámok között Krisztus feltámadása-relief látható. Az északi oldalt keskeny traktussal bővítették, ebben kapott helyet keletre a poroszsüveg-boltozatos sírkápolna, nyugatra a sekrestye, amelynek a homlokzat felől nyíló külső bejárata a főbejárathoz hasonló, de egyszerűbb oszlopos portikuszt létesítettek, fölötte pedig sokszög alaprajzú kis nyugati lépcsőtornyot építtettek a karzat megközelítésére. A szentély fölötti harangtornyot megmagasították.
A historizáló stílusú felújítás sajátossága az egységes terv szerinti gazdag kiképzés. A kifestés figurális és ornamentális részekből állt, utóbbival összhangban alakították a mintás cementlap-burkolatokat, melyek további érdekessége, hogy a sírkápolnában a falburkolatot is ezekkel, a sekrestyében pedig ennek festett változatával képezték ki.
Végakarata szerint az itt kialakított mauzóleumban temették el 1915-ben Vaszary Kolos bíboros-hercegprímást, korábbi pannonhalmi főapátot. (Végső nyughelye azonban 1981-től Esztergomban van.) A sírkápolnát csaknem teljesen elfoglalja a bíboros egyszerű kő szarkofágja, a bejárattal szemközti ablakban gazdag ornamentális keretben a bíboros portréjával és DILEXI IUSTITIAM felirattal.
A hajóban kovácsoltvas mellvéddel ellátott nyugati karzattal, gazdag kifestéssel, két színes üvegablakkal, kívül-belül pedig különböző (terrakotta?) domborművekkel gazdagodott a kápolna. Az északi oldalon a sekrestye bejárata feletti magasított ívmezőben Krisztus az olajfák hegyén-dombormű, felette két festett családi címer látható, a sírkápolna bejárata felett Vaszary Kolos bíborosi címere mozaikból, felette – feltehetően későbbi – egyszerű kőtáblán a sírra utaló felirattal. A két bejárat közötti falmezőt egy nagyalakos jelenet tölti ki trónoló Krisztussal a középpontban és felirattal. A két magas déli ablakban a keresztre feszített és a feltámadott Krisztus alakja látható, az ablakokat felirataik szerint Reischl Venzel városbíró emlékére családja, valamint Venáp Lőrinc és felesége, Eőri Anna készíttették.
A restaurátori megfigyelés szerint a 20. század eleji kifestés rossz megtartású enyves festékkel készült, ami hamar pusztulásnak indult, és később gyenge minőségű felülfestésekkel javították. A diadalív felett a feltárásokat követően is megmaradt a 20. század eleji alakos kifestés felső része: angyalok harsonákkal és bíborosi jelvényekkel.
Időközben a kápolna középkori eredete csaknem feledésbe merült, azonban Koppány Tibor építész, építészettörténész az alaprajzi jellegzetességek alapján feltételezte, hogy Árpád-kori maradványokat rejthet a fennálló kápolna, ahogy azt a közelmúlt kutatásai be is bizonyították. A rossz állapotba került épület felújítását 2000-ben kezdték meg egyházi megbízásból. A vakolatverés során derült ki, hogy a keleti homlokzatokon középkori figurális festés jelentős maradványai őrződtek meg. A kivitelezési munkálatokat ekkor a területi műemléki felügyelő leállíttatta. A lényegesen nagyobb költséggel járó restaurátori feltárás és restaurálás csak évekkel később vált lehetővé. Ekkor kerülhetett sor az építéstörténeti szempontú falkutatásra, amelyet Bozóki Lajos (KÖH) végzett, amiről egy rövid közleményben Műemlékvédelmi Szemle az évi kötetében számolt be. A falképrestaurátori feltárásokat és konzerválást a külsőn 2004-ben, a belsőben 2022-ben Nemessányi Klára, Boromisza Péter, Gyarmati András és Heitler András végezték, előbbi eredményeit a Szalon folyóirat 2005-évi számában közölték.
A homlokzatok keleti részén: a hajó keleti végfalának déli szakaszán, illetve a szentély déli és keleti falán nagy kiterjedésű 14. századi falképek maradtak fenn. Az északi oldalon középkori vakolat ugyanakkor már nem volt a falakon a kutatás idején. Az egészalakos falképeken Szent Pétert kezében kulccsal, Szent Márton püspököt lábánál a koldussal, Szent Mihály arkangyalt kezében tartott mérlegben egy lélekkel, Szent Bertalant kezében késsel és vállára vett boton lenyúzott bőrével, továbbá Szent Miklóst és egy ritka ábrázolási ikonográfiával a feltámadt Krisztust láthatjuk, lábfején a sebhelyekkel, kezében az oltári szentségre utaló búzakalászokkal és talán szőlőindával. Feltehetően a teljes homlokzat festett volt; a restaurátor szerint a fennmaradt falképek révén „a mai Magyarország legnagyobb összefüggő, külső falakon látható középkori falkép-együttesével” büszkélkedhet Keszthely.
A 2001. évi szondázás már előre jelezte, amit a 2022-es feltárások igazoltak: a szerény méretű, egyszerű középkori templombelső is teljes mértékben festett volt. Bibliából vett jelenetek sora, a szentélyben szentek mellképei, evangélista szimbólumok és további, töredékes ábrázolások maradtak fenn. A kutatási eredmények részletes közlése még nem történt meg. A konzervált falkép-töredékek helyreállításra várnak.
Legutóbb a Keszthelyi Városvédő Egyesület támogatásával lézerszkenneres felmérés készült, illetve az egyesület szorgalmazza az épület belső felújítását is. A kápolna temetőgondnokság kezelésében áll és egyedi kérésre megtekinthető.
