Hajmáskér, Szentháromság-templom
Hajmáskér a veszprémi püspökség Séd-menti uradalmának faluja a 11. századtól kezdve. A temploma a megye egyik legrégebbi egyházas helye; egy 1492-es oklevélben a Boldogságos Szűz tiszteletére szentelt plébániatemplomáról írnak. A középkori keletelt templom a falu közepén állt, körülkerítve, nagyobb méretű, torony nélkül. A Hódoltság végén, 1680-ban a lakók református hitűek voltak, és használták tovább a középkori épületet. A templomot 1702-ben romosnak nevezték. 1733-ban keleti részét tatarozták, támpillérekkel erősítették, a nyugati romos állapotú volt. Déli falán falképek látszottak.
1748–1750 között Padányi Biró Márton a korábbi templom maradványait felhasználva nagyobb részt újonnan építtette a ma álló barokk templomot. Az építőmester a veszprémi Tiethart József lehetett, Franz Schmitt veszprémi szobrász készítette a szószéket és a faragott fa oltárok szobrait 1750–1752 között. Feltehetően az ő tervei alapján készítette Tomas Walch várpalotai kőfaragó a homlokzatra Szent Péter és Pál, valamint két angyal kevésbé kvalitásos alakját, valamint a püspöki címert és a keresztelőmedencét. Az oltárépítmények Heitler Ferenc asztalos munkái, ezeket és a szószéket Bödehl János sümegi festő festette, 1762-ben; az oltárképeket Amteszner József veszprémi festő és műhelye készítette.
A tornyot 1774-ben Bajzáth József püspök megbízásából Mójzer Pál tervei alapján építették a hajó elé. Oldalkápolnája, melyet ma sekrestyének használnak, 1858-ban épült Immaculata tiszteletére.
A település történeti központjában három utca találkozásában, kiemelkedő területen, a középkori temető területén áll a középkori eredetű, keletelt barokk templom. A több periódusban kialakult jelenlegi alaprajz a centrális és hosszanti elrendezés elemeit foglalja egysége. Padányi Biró Márton 1761-évi jelentése szerint a középkori hajmáskéri templom rotunda volt. Kutatások híján nem tudható, hogy a fennálló templom ennek maradványait esetleg magában foglalja e, vagy esetleg a barokk tervhez nyújtott inspirációt.
Homlokzati tornyos főhomlokzata elegáns, de a szokványos háromrészes tagolású: az egyenes homlokzat középső szakaszában a homloksíkból előreugró hasábos torony áll; még nem sejteti a különleges belső teret. A toronyaljból a karzataljba lépünk, két oldalán egy – egy csigalépcső nyílik, (az északiban a lépcsőfokoknak már csak bekötési helyei látszanak az orsófalban, a karzatra nyíló bejárat is el van falazva, de a barokk téglaburkolat maradványa még megvan), a déli még a 18. századi lépcsőjével ma is használatban van.
A karzataljból tárul fel a hajó centrális tere: alaprajzilag a befoglaló forma közel ovális, azonban jobban szemügyre véve összetett szerkesztésű: a külsőn egyenes oldalfalak a sarkain lekerekítve, míg a belső szerkesztés kiinduló idoma a hatszög: a tengelybe eső szakaszokon a bejárat és a szentélybe nyíló diadalív található, a 2 – 2 oldalsó szakaszban pilaszterekkel elválasztott szegmensíves karéjok határolják a teret. A szentély egy közel kör alaprajzú nyugati és egy keskenyebb, egyenes záródású keleti szakaszból áll. Az összetett alaprajzon emelkedő épületrészek változatos tömegformája oldalnézetben világosan megmutatkozik, az egyes részek tetőidomai árulkodóak.
A főhomlokzat alsó része mindhárom szakaszában kétszintes: a toronyhomlokzaton a kőkeretes bejárat felett a karzatszint magasságában nagyméretű, a falmező teljes szélességét elfoglaló, szegmentíves záródású ablak nyílik, mellvédjét vakolt faltükör tagolja, egykor kronosztikonos felirat volt benne. A két oldalsó szakasz a földszinten tagolatlan, ahomloksík előtt egy-egy önálló posztamensen, másodlagosan elhelyezett, életnagyságú barokk kőszobor található, északon Szent Vendelé, délen Nepomuki Szent Jánosé látható. Az ablak magasságában a keskenyebb falsíkokat szintén teljesen elfoglaló, kagylódíszes záradékú szoborfülkék találhatók, Szent Péter, illetve Szent Pál álló szobraival. A három szakaszt gazdagon tagolt háromrészes koronázópárkány fogja össze, középen az építtető Padányi Biró Márton püspök kőcímerével, amely eredetileg minden bizonnyal festett lehetett.
A párkány felett a szabadon álló toronytesthez lábazati zóna felett vakolattükörrel tagolt, ívelt záradékú attikafal kapcsolódik, szélein egy-egy ülő angyal szobrával. A homlokzati szobrokat puha homokkőből faragták, eredetileg minden bizonnyal vékony alapozáson festve voltak, jelenlegi kőig tisztítottan, az időjárásnak kitéve állapotuk veszélyeztetett. A torony szabadonálló része kétszintes, egyszerű szalagtagos osztópárkány alatt faltükörben körablak, felette a harangszinten tagolt vakolatkeretes, zsalus ablak nyílik. A toronysisak falazott.
Az oldalhomlokzatok tagolása egyenletes, nyugodt ritmusú, vakolatsávokkal határolt faltükrökben egy-egy karcsú ablaknyílással, közülük több vakablak.
A centrális szerkesztésű hajó kupoláját az ívelt falszakaszokat határoló pilaszterekről induló egyszerű szalagbordák tagolják. A belsőben díszítőfestés nem látható, azonban a helyenként megromlott felület alól a korábbi kifestés színei bukkannak elő.
Az enteriőr nagyrészt megőrizte eredeti barokk berendezését. A szószék az északi diadalív előtt található, falvastagságban vezetett lépcsőről megközelíthető, amely a szentély egyenes szakaszán nyíló keskeny barokk ajtón át megközelíthető. A szószékkosár alján toboz motívum függ, mellvédjén ezüst színű mezőben aranyozott relief: női alak kezében kehely és hosszú szárú kereszt, fölötte IHS-felirat, a hangvető alján a Szentlélek galambja sugárkoszorúban, a díszítmények közt kagyló-, inda- és levél-motívumok láthatók.
A barokk templom építtetője, Padányi Biró Márton számára a Szentháromság különös jelentőséggel bírt. Kultuszának ápolására társulatot hozott létre, ünnepét külön liturgiával tisztelte meg. A hajmáskéri templomot is a Szentháromságnak szentelték. Az ábrázolások közt megjelenítették egyrészt konkrétan, a főoltár tabernákulumán elhelyezett szoborcsoportban, amely az egyházmegyében Franz Schmidt és műhelye által nagy számban készített hasonló szobor egyike: a háromszögbe foglalt kompozícióban a feltámadott dicsőséges Krisztus az Atya jobbján ül, köztük a magasban sugárkoszorúban a Szentlélek galambja. Másrészt a 18. században kevésbé szokásos képtípusban is szimbolikus utalással, így a főoltárképen, amely Ábrahám és a három angyal jelenetét ábrázolja. A főoltár két oldalán konzolokon Szent Ágoston és Szent Athanáz egyházatyák feliratokkal azonosított faszobra áll.
A mellékoltárok a szentély elülső, íves szakaszában állnak. Az északi mellékoltár szerkezete a főoltáréhoz hasonló: középrészét azonban tondóba foglalt relief, a Szeretet allegorikus alakja foglalja el, az oltárkép Ábrahám életének másik eseményét, Izsák feláldozását ábrázolja. A kísérő szobrok Szűz Mária és János evangélista, akik rendszerint Krisztus áldozatának mellékalakjai; az oromzatban a feltámadt Jézus alakja látható. Az ábrázolások együttese ebben az esetben az áldozat ótestamentumi előképét és krisztusi beteljesítését mutatják.
A déli mellékoltár felépítése azonos az északival. A szobrok Szent Márton és Szent Hiláriusz püspököket ábrázolják, a tondóban a Remény allegorikus alakja látható attribútumával, a horgonnyal, az oltárképen pedig ismét ótestamentumi jelenet: Jákob találkozása a kútnál Ráhellel, az oromzatban a Szentlélek galambja.
Az oltárok restaurálása több szempontból is fontos lenne. Egyrészt még világháborús sérülések láthatók a képeken, helyenként a vászon szakadozott, hiányos, másrészt a faragott faszobrokon a fehér festés alól helyenként jól láthatóan előtűnik az arcok havas rózsaszínje, a világgömb kékje, a ruhák színe. Az 1985-ös berhidai földrengést követően a boltozatot fém elemekkel rögzítették, a ma látható repedések főként a torony környékén jeleznek problémát. Homlokzatfelújítás 1970-ben, majd a 2000-es évek első évtizedében történt.
A berendezés elemei közül említésre méltók még a felújított barokk padsorok, illetve a klasszicista padok, és a megőrzött áldoztató rács. Angster-orgonája 1900-ban készült. Kisebb felületeken még megtalálható a barokk kori téglapadló részlete.
