A Devecser és Kolontár között található Szentkútnál 2025. szeptember 28-án, vasárnap, több százan gyűltek össze a térségből a Fogolykiváltó Boldogasszony-napi búcsúra.
Az ünnepélyes szentmise előtt a zarándokok keresztúti ájtatosságot végeztek, majd közösen elimádkozták a Szentkúti imát. A fohászban így könyörögtek:
„Szentkúti Szűzanyánk, köszöntünk téged, kérünk, e szent helyen áldjon meg minket. Hozzád jöttünk, mert a szívünk oly nagyon nehéz bajainkra, barátainkra, sebeinkre nézni.”
A szentmise elején Mokos János devecseri plébániai kormányzó köszöntötte a megjelent híveket és a vendég atyákat. Szavaiban kiemelte: a Szűzanya hívta egybe a közösséget ezen a szent helyen, ahol oly sok imameghallgatás és gyógyulás történt már, és ahol mindenki lelki erőt meríthet. Hozzátette: „Tudom, hogy apát úrnak igen közel áll a szívéhez a Szűzanya, ezért is örülök, hogy eljött ide és tanít minket arról, mit is jelent, amikor Mária a foglyokat szabadítja, mit is jelent, amikor Mária minket szabadít meg.”
A szentmisét dr. Mail József kanonok, c. apát, főesperes, plébániai kormányzó mutatta be. Homíliájában hangsúlyozta, hogy Mária közbenjárása ma is időszerű: nemcsak a múlt foglyaiért, hanem a modern kor megkötözöttjeiért – a szenvedélybetegségektől, függőségektől és lelki terhektől szenvedőkért – is könyöröghetünk a Szűzanyához. „Ők a mai élet foglyai, akik szeretnének megszabadulni, de sokszor erőtlenek. A Szűzanya közbenjárására azonban ma is történnek szabadulások.”
A főcelebráns a szentkút jelentőségéről is beszélt: „A forrás és a kút mindig életet jelent. A víz a keresztség, a tisztulás, a bűnbánat szimbóluma. A Boldogságos Szűz Mária szobra ennél a kútnál annak jele, hogy mindig tiszta forrásból akarunk meríteni. Ez a hely a hit erejét jelenti, ahol megfogalmazhatjuk életünk értelmét és hálát adhatunk égi édesanyánknak, aki közvetíti kéréseinket Fia felé.”
A szentkút vallási jelentősége hosszú múltra tekint vissza. Egy 1805-ös feljegyzés szerint már az 1700-as években is rendszeresen jártak ide zarándokok, akik hittek a kút vizének gyógyerejében. A 20. század első felében élénk vallási élet folyt itt: Anna-napkor tartották a búcsút, amelyre messze földről érkeztek hívek. A szocializmus idején a csoportos zarándoklatokat tiltották, de a rendszerváltás után új életre kelt a hely: a kis kápolnát felújították, és az 1990-es évek közepétől ismét rendszeressé váltak a zarándoklatok. 2003 óta minden év szeptember utolsó vasárnapján tartják a szentmisével egybekötött búcsút. A 2010-es vörösiszap-katasztrófa idején a szentkút környékét ugyan ellepte a zagy, de magát a kutat nem öntötte el – ez a hívek hitét csak tovább erősítette. Azóta a búcsúi zarándokok száma megtöbbszöröződött.
A mostani ünnepi szentmisén koncelebrált Tál Zoltán ajkai esperes-plébános, Szijártó László várpalotai esperes-plébános, Németh József somlóvásárhelyi plébános és Tódor Szabolcs búcsúszentlászlói helyettes esperes-plébános. A liturgia szépségét az ajkai Szent Cecília Kórus szolgálata emelte, Kövesiné Pasinszky Anna Magdolna karnagy vezetésével.
A szentmise végén Mokos János hálás szavakkal mondott köszönetet mindazoknak, akik segítették az ünnep megszervezését, külön kiemelve Sidó Lászlót, a Szentkút gondnokát.
A közös fohász és énekek után a hívek megerősödve térhettek haza: Mária ma is a szabadulás, a remény és az irgalom anyja.
