2025. szeptember 21-én, vasárnap Búcsúszentlászlón tartották a Fogolykiváltó Boldogasszony-búcsút. Búcsúszentlászló, a Veszprémi Főegyházmegye zalai kegyhelye – mely nevében is őrzi a „búcsú” megjelölést. A térségből és az ország számos részéről érkezett sok hívő és zarándok, hogy közösen vegyen részt az ősi zalai kegyhely hagyományos búcsúi ünnepén.
Az ünnepi szentmise elején dr. Udvardy György veszprémi érsek köszöntötte az apostoli nunciust és a jelenlévő híveket. Felidézte, hogy Michael Wallace Banach érsek hivatalos látogatást tett a főegyházmegyében tavaly októberben, amikor megnyitotta a boldoggá avatásra való közvetlen felkészülési időszakot, majd jelen volt magán a boldoggá avatáson is. A veszprémi főpásztor köszöntőjében hangsúlyozta Búcsúszentlászló jelentőségét is: „Jó tudni azt, hogy Búcsúszentlászló ennek a zalai régiónak meghatározó kegyhelye évszázadok óta, és jó tudni, hogy ez a hagyomány ma is erősen él. Hálásak vagyunk az Úristennek ezért.” Végezetül rámutatott, hogy a főegyházmegyében négy nagyobb búcsújáróhely van, s azt szeretné, hogy „régi fényükben ragyogjanak, és töltsék be azt a szerepet, ami mindig is szerepük volt: legyenek az imádság, a gyónás, a megtisztulásnak és az Istenhez fordulásnak a helyei.”
A kegyhely plébánosa, Tódor Szabolcs atya köszöntőjében hangsúlyozta, hogy a remény szent évében különös jelentőséggel bír, hogy az apostoli nuncius elfogadta a meghívást, és Búcsúszentlászlón mutatja be a legszentebb áldozatot. A plébános háláját fejezte ki mindazoknak, akik az ország számos részéről elzarándokoltak a kegyhelyre.
Michael Wallace Banach érsek, Magyarország apostoli nunciusa a Fogolykiváltó Boldogasszony-búcsún Máriát az Irgalmasság Anyjaként és a Remény Anyjaként állította a hívek elé.
Hangsúlyozta, hogy az „Irgalom Anyja” tisztelet a XIII. században született, s Mária ma is azok mellett áll, akik „életük nehézségei, bűneik vagy szenvedéseik miatt foglyoknak érzik magukat”. Ő az a „biztonságos kikötő, ahol lehorgonyozhatunk, menedéket találva a viharos hullámok és szelek elől.”
A nuncius arra is emlékeztetett, hogy Mária rendíthetetlen hittel kapaszkodott Isten ígéreteibe a kereszt lábánál is: „Mária reményének horgonya nem tört el.” Élete példát ad arra, hogy a remény nem a könnyű napokra való, hanem „éppen akkor válik erőnkké, amikor félelem, csüggedés vagy kilátástalan helyzetek szorítanak bennünket.”
Üzenete ma is aktuális: „Ne féljetek! Amire szükség van, az a bizalom, az a rendíthetetlen remény.”
Végül Szent Ágoston szavaival imádkozott a hívekért, kérve, hogy Mária – az Irgalmasság és a Remény Anyja – legyen közbenjárónk Fiánál, őrizze életünket és erősítse hitünket.
Az ünnepi szentmisét a kegytemplom kórusa, a Zala Brass fúvósegyüttes és a Vox Carmeli leánykar szolgálata tette még emelkedettebbé, különleges zenei élménnyel gazdagítva a liturgiát.
A szentmise végén Tódor Szabolcs plébános köszönetet mondott mindazoknak, akik szolgálatukkal és önkéntes munkájukkal hozzájárultak a búcsú méltó ünnepléséhez.
