2025. december 6-án, szombaton a keszthelyi Magyarok Nagyasszonya Plébániatemplomban került sor a Szent Miklós-napi ünnepi alkalomra, amelyre szeretettel várták a híveket, különösen a családokat és a gyermekeket. A szentmise előtt a Magyar Rádió Gyermekkórusa adott magas színvonalú és lélekemelő telt házas koncertet, amely bensőséges hangulatot teremtett. A koncertet követően Szent Miklós püspök is megérkezett, aki nagy örömet szerzett a jelenlévő gyermekeknek, és személyesen ajándékozta meg őket.
„Adventet ünneplünk, valakire várunk, hogy szent kegyelmével bűntől szabaduljunk, bánattal, de hittel várjuk segítséged, hogy tiszta lélekkel köszönthessünk Téged. Téged vár, virrad, erősödik a reménynek fénye… Növekvő reményünk, két gyertya hirdeti, szemünkön át lelkünk megtérésre inti.” – hangzott el az ünnepi szentmise elején. Ezt követően Dr. Udvardy György veszprémi érsek meggyújtotta a templom adventi koszorúján a második gyertyát.
A szentmise elején Földi István plébános kérte az érsek atyát, hogy áldja meg a templombelső csaknem másfél éve tartó megújításának eredményeit. A felújítás magában foglalta „a régi orgonánk takarítását, felújítását, templomunk világításának teljes cseréjét, falainak és ablakainak teljes tisztítását, új énekkivetítő rendszer építését, valamint a templom teljes, egységes szőnyegezését, a főoltári és miséző oltár tisztítását, javítását.” A munkálatok a hívek adományaiból valósultak meg, ami – ahogy a plébános fogalmazott – jól mutatja, „hogy a keszthelyiek mennyire szeretik templomukat.”
A templombelső megáldásakor az érsek így fohászkodott: „Mindenható Istenünk, szent neved segítségül hívásával bőséges áldásodat kérjük… erre az egykor neked szentelt és felújított oltárra.” Kérte továbbá, hogy az itt bemutatott adományok legyenek „mindig kedvesek, elfogadottak és a Szentlélek által megszenteltek.” Imájában a hívekért is könyörgött: „Hallgasd meg mindenkor a szent helyen imádkozó, hozzád forduló népedet… teljesítsd vágyait és kéréseit, és lásd el minden szükségessel.” Végül azért fohászkodott, hogy a közösség „egyre készségesebben és figyelmesebb lélekkel szolgálhasson” az oltárnál, amely „látható jelként hirdeti Krisztus és az egyház titkát.”
Homíliájában a főpásztor az isteni béke iránti emberi vágyat állította középpontba. Az ószövetségi olvasmány kapcsán így fogalmazott: „Vágyakozunk a béke után, vágyakozunk az isteni rend után… mert lehet-e, hogy együtt legelészik a bárány és a farkas?” Ez a jövendölés – mondta – „gyönyörű kép arról, hogy békét várunk, békességet akarunk.”
A veszprémi érsek emlékeztetett: „Készítsétek elő az Úr útját, tegyétek egyenessé ösvényeit” – ez arra hív, hogy a készületben „tevékenyen, aktívan vegyünk részt.” Mégis jogos a kérdés: „Miért lanyhulunk el? Miért tűnik el szemünk elől sok esetben a reménység?” Hiszen – hangsúlyozta – „az evangélium nem vádbeszéd, hanem meghívást ad számunkra.”
Rámutatott arra is, hol téveszthet irányt az ember: „amikor az életünkben összekeveredik a fontos és a lényeges, a sürgető és a lényeges”, illetve amikor „beköltözik az életembe a kényelem, amikor már én leszek a középpontban.” Ilyenkor az elvárások „nem a békét szolgálják”, hanem „a széthúzást… a békétlenséget eredményezik.”
Érsek atya szerint az ember könnyen elveszíti tájékozódását: „könnyen föladom az örök élet reményét rövid távú reménykedésekkel”, s ilyenkor „szükségszerűen rossz és fölösleges kérdéseket teszek fel.” Advent ezért arra hív, hogy visszataláljunk ahhoz a méltósághoz, „amire meghívott bennünket az Isten.”
A főpásztor az adventi készület céljáról így beszélt: „Az emberiség várakozásának a lelkületét öltjük magunkra, mert mi magunk is a lényegest akarjuk az életünkben felfedezni… az igazságot akarjuk, ez a lényeges, és az Istennel akarunk élni minden mást megelőzően.”
A szentmise végén Földi István plébános mondott köszönetet mindazoknak, akik részt vettek a templom megújításában:
„Külön köszönet illeti mindazokat a segítőket és önkénteseket, akik áldozatos munkájukkal, szeretettel és odaadással hozzájárultak a munkálatok megvalósításához.”
Az ünnep zenei szolgálatát a Salve Regina Kórus végezte, C.Tóth Zoltán orgonista-karnagy vezetésével.
